Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-383
888. orseágos illés Í898. deezember 27-án, kedden. 323 megjegyzése előtt és méltóztassék e tekintetben az én egyéni vonatkozásomat határidő jelzőnek tekinteni. Én csak a határidőt jelöltem meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a határ az onnan való távozásra az alkotmány és a törvény teljes épségének fentartása mellett akkor következik be, a mikor az új alakulás folytán a nemzet ebből a válságos helyzetből kiszabadul. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Már most, bár volna még mondanivalóm elég, szűkre szorítom és bezárom beszédemet és csak azt mondom el, hogy a politikai szereplés és a politikai élet vezetésének legnagyobb könnyelmtísége az, a melyet ma a kormány folytat és a melybe a t. többség a kormányt bevinni akarja. És itt még egy pillanatig megállok, mert bár ezen kérdésben sok hatalmas és okos beszédet hallottam, a melynek érvei ke^, hogy önöket is kapaczitálták, de egy körülményre t. képviselőház nem történt még hivatkozás. Ez pedig az, hogyha az a 239 szavazat helyettesítheti a parlament többségét, mint a hogy nem helyettesítheti egy perczig sem, akkor, kérem, nem kell egyéb, mint az inkompatibilitások teréről elvonni a politikai tényezőket, azokat megőrizni és fentartani, és akkor a kormány mindig birna többséggel. Hiszen t. képviselőház, ha lehetne ilyen többséggel kormányozni — nem is tekintek és nem is hivatkozom annak alkotmány szempontból szertelen pusztító voltára és erkölcsi, politikai képtelenségére, — hogy állana a helyzet? 25 ember abból a 239-ből szövetkeznék külön; ait mondaná: mi törfíltctjük nevünket, ha a kormány nekünk ezt, vagy azt meg nem teszi. Ilyen lisztával t. képviselőház, alkotmány és törvénytisztelő, szabadságot szerető és az ország sorsa, integritása és fentartása iránt meleg érzelemmel viseltető képviselők és hazafiak egyetlen egy pillanatra sem tarthatják meg a kormányt. Mert mi felteszszük azt. hogy a melyik kormány képes volna arra, hogy ilyen lisztának segítségével az alkotmány sánczai között tekintse mügát képesnek a további kormányzásra, az képes volna arra is, hogy a legrosszabb konzequencziákat levonja, hogy a lisztának épentartása érdekében a nemzetnek kárára, az országnak pusztulására hozzon áldozatot. Ilyen lisztával esak proskribálni lehet a nemzet jeleseit és jobbjait. Ilyen lisztával egy Robespiére dolgozhatott a konventek idejében, ilyen lisztával alkotmányos országban kormányozni egy perczig sem lehet. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják Önök, hogy majd a vármegyék elhatározzák az adóbehajtást és az ujonczállításí. (Egy hang balfelől: Nincs jogukban!) Először nincs jogukban; de ha elhatároznák is, hol van a világon azon király, parlament és minisztérium, a ki engem kötelezne a törvény megtartására, ha meg nem tartom? Megszűnt a törvénytisztelet abban a pillanatban, megszűnt a polgárnak a törvény iránti kötelessége abban a perezben, mihelyt a hatalom, a melynek a törvény megtartására, a törvény végrehajtására a parlament a felhatalmazást megadta, a törvény teréről lelépett. És én azt mondom } hogyha 1899. januárius elsején indemnitás nincs, tehát alaptörvényeink által biztosított terrénum az államkormányzat további vezetésére nincs: hogy semmiféle törvényt meg nem tartok ég a törvények meg nem tartására minden hazafit és polgárt buzdítok, (Ellenmondások a jobboldalon.) a kire nekem befolyásom van. Korelnök! Szólni kívánok! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököl!) A t. képviselő urat azon kifejezés miatt, hogy »semmi törvényt meg nem tartok« (Egy hang a baloldalon: Feltételhez kötötte! Felkiáltások jobbról: A törvény nem feltételes !) mert ezt nem szabta feltételhez, mivel az a ház tekintélyével és törvényeinkkel meg nem egyezik, figyelmeztetem először, hogy ily kifejezésekkel többé ne éljen. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István A miniszterek sem tartják meg! Sima Ferencz: Tartozom a t. képviselőháznak azzal, hogy nyilt, szabatos és félreérthetetlen magyarázatát adjam annak, a mit az imént mondottam. (Halljuk! Halljuk!) A mit én meg fogok tartani, és a minek megtartására felhívom mindazokat, a kikre nekem befolyásom van, az a következő: ha a kormány ő Felségét, dicsőségesen uralkodó királyunkat alkotmányszegesre és esküjének megszegésére vinné azzal, hogy 1899. január i-én indemnitás nélkül akarná vezetni az országot, akkor én fel vagyok mentve a törvények hódolata alól, akkor én nem tartozom meghajtani fejemet a törvényeknek, mert a király megesküdött, hogy azokat megtartja és mások által is megtartatja. Míg ő megtartja és megtartatja, én is megtartom. Mihelyt a kormány meg nem tartja és a király meg nem tartatja, én sem tartom meg isten és emberek előtt. Miután ebben az egész aggodalomban, a mely a legmagasabb fokú izgatottságban tartja az országot, arra nézve, hogy január í-én mi lesz, a legfőbb motívum a Tisza-féle politikai szereplés: egyet szintén emlékezetűi felhozok önök közül azoknak, a kik átélték ezt a körülményt, és a kiknek egyike ma még mindnyájunk által tisztelt miniszter. 1889-ben Tisza Kálmánnak szintén meg volt a többsége. Tisza Kálmánnak nagyobb tekintélye volt, mint Bánffy Dezsőnek, mert még bukása után évekig kisértett az ő hatalma a megtévesztett elmék felett; de Bánffy Dezső hatalma és politikai tekintélye egyetlen egy perczig sem tartja bomlásban az elméket az ő #1 *
