Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

888. országos ttlés 18*8. decxember 2?«*», kedden. 321 balfelől: Költő!) kérem, ez még uem volna olyan nagy bűn; a ki tudvalevő dolog, hogy első parlamenti megnyilatkozásában is nem kevesebbre vállalkozott, mint ítrra, hogy most meg fogja semmisíteni gróf Apponyi Albert t. képviselő urat, — vége lett egyszerre, — (Derültség balról.) hát ő, a ki a mai szabadelvű" irányzatnak egyik leglelkesülőbb bajnoka, az ő politikai levelében, melyet választóihoz küldött, kihirdeti, hogy micsoda anarchiát teremt most Szilágyi Dezsőtől kezdve itt Kossuth Ferenczig ez az egész baloldal, és ugyanakkor hivatkozik arra, hogy azonban ez csak nagy szemfényvesztés, és a politikai szereplésnek lelkiismeretlensége, mert a nemzetnek szemét nem lehet becsukni azok előtt a nagy vívmányok előtt, a melyeket báró Bánffy Dezső kormányzata és pártja teremtett. Azt mondja az ő politikai röpirata, hogy sokan kétségbe vonják báró Bánffy Dezsőnek tehetségét; jól van, nem mérem a tehetségét, bár ezt is elsőrangúnak tekintem, de nézzük szerencséjét, hogy milyen közel hozta ez az államférfiú a nemzet és a korona közötti érzelmeknek kontaktusát, mennyire idézte elő egészen az ölelkezésig a nemzetnek érzését a koronához. Hát, t. ház, abban azután higyje-i nekem Werner Gyula t. képviselőtársam, hogy bár abban igaza van, ba hivatkozik rá, mint nagy vívmányára báró Bánffy Dezsőnek, hogy tíz szobrot csináltat a király, (Egy hang balfelől: Kisebb méretű szobrokat!) nem bánom, legyenek azok kisebb vagy nagyobb méretűek, de nagyon téved báró Bánffy Dezső és Werner Gyula képviselő úr, a ki eredményekben utazik, nagyon téved, a ki azt mondja, hogy ma Magyarországot szobrokkal lehet kielégíteni. Nem szobrok, élő férfiak kellenek, a kik a nemzetnek tiszta, igaz, meghamisítatlan vágyát beleviszik az életbe, a kormányzatba, a nemzetbe, és feltámasztják ezt a teljesen leigázott nemzetet. Én alattvalói mély hódolattal hajolok meg a koronának minden kis és nagy tényei előtt; de hogyha azt kérdezi tőlem, hogy szobor kellene-e neked, vagy élő férfiak, a kik ennek a nemzetnek a lelkébe beleöntik azt a lelkiismeretességet és hazafias önmegtartást, mely a megváltásnak a perczét fogja előidézni, akkor én azt mondom, hogy: Felséges uram, félre a szobrokkal, nem szobrok kellenek most, nem emlékezet kell, hanem élő emberek, kiknek majd lelkesedéssel állít szobrot maga a nemzet, ha mai helyzetéből kivezérlik. (Tetszés a szélsőbalon.) Ha Bánffy Dezső minden vívmánya abból a tíz szoborból áll, melyekről épen a hivatalos lapok hirdetik, hogy a király az ezek felállítása irár.ti elhatározást saját kedélyéből merítette: akkor azt a kegyeletet, melyet a nemzet lelkében ez a királyi tény ébreszt, ne vágja zsebre Bánffy Dezső mint hazafias érdemet, mintha az KfcPVB, NAPtA 1896—1901. XIX. KÖTET. ő saját ténye volna. Mert ha elbuvik és a koronára hárítja a felelősséget, a mikor a Hentziszobor áthelyezéséről van szó: bújjék el akkor is, a mikor a tíz kísebbrendtí szobor felállításáról beszélnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Minden szerénytelenség nélkííí mondom, és nem a bőbeszédű'ség szól ezzel belőlem, a még hátralevő idő csak egy rövid pillanat ahhoz, hogy a mai helyzet végtelen sivárságáról látképet nyújtsak s ebből ítéletet mondjak a mai kormányról, hazafias appellátát intézzek nemcsak a nemzethez, hanem a többséghez is: igyekezzék már a rideg pártpolitikát alárendelni az igaz hazafiságnak és módját találni, hogy az állam ez áldatlan helyzetből kiszabaduljon. A kormánypárton azt hirdetik, hogy puszta önzetlenség indítja őket, csak a kétségbeesés, hogy mi lesz a nemzettel, ha a többség elveszti talaját és Bánffy Dezső elbukik"? Erre nézve épen Tisza Kálmán életéből hozok fel valamit. Kubinyi Géza t. képviselőtársam mosolyog, pedig Tisza Kálmán neki is mestere, és egyikünknek sem árt, ha néha lapozunk a történetben és tudunk valamit. Tisza Kálmán idejében, mikor ő vezérszerepet játszott, akkor történt az az eset, hogy midőn Lónyay Menyhértet, a volt miniszterelnököt Tisza Kálmán altér egoja és első fegyverhordozója, Csernatony Lajos (Halljuk! Halljuk!) a magyar parlament előtt aposztrofálta és megvádolta azzal, hogy gazdagodik, kijelentette, hogy mindenkinek joga van építeni, tenni és gazdagodni is, egy miniszternek és a miniszterek törzskarának nem szabad. Igaz, hogy Tisza Kálmán volt miniszterelnök úr kormányzati időszakára hivatkozva, gróf Tisza István kijelentette ünnepélyesen a háznak, hogy neki kellett jönnie az atyja helyéie, hogy restaurálja Tisza Kálmán megrongált anyagi viszonyait: (Felkiáltások balfelől: Szegények!) de ez reám nem tartozik és csak megérintettem. A mi rám tartozik az az, hogy Tisza Kálmán ellenzéki korában a puritán elvek zászlója volt, hogy sem a miniszternek nem szabad gazdagodnia, sem törzskarának. Hogyha ez a tan ma is áll, hogyha Tisza Kálmán következetes önmagához, s hű elveihez, akkor vegye a korbácsot a kezébe saját táborában a generális úr és sok kapitány hátán megcsattan az ostor. (Derültség balfelől.) Ha önök azt gondolják, hogy a mit én mondok, az csak elburkolózott álláspont a tiszta valóság feltárása előtt ég megejtése az igazi közvéleménynek, szívesen állok elő, miután Tisza Kálmán úr múltkor azt mondta, hogy ő jól látja, figyelemmel kiséri Bánffy Dezső úr mozgását s ép ezért követi, ha netalán tévedne és nem jól látna, gyújtok én neki gyertyát és világot és szívesen elvezetem és megmutatom, hogy az önzetlenség politi 41