Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

316 883. országos filé* 1898. deczember 27-én, kedden. Nem vállalkozom az önmegtagadás szerepére akkor, a mikor gróf Tisza István úr föltételképen állította a kormánypárt részére azt a kötelességet, hogy az ellenzékkel le kell számolni. Hát gróf Tisza István úr a parlamenti élet és magyar közélet terén le akar számolni, nem mondom velünk, mert a mi számadásunk könnyebb volna, de az Andrássy grófokkal, Csáky Albinnal, Szilágyi Dezsővel és társaival? A Tiszáék grófi dinasztiája még nem bír olyan nagy múlttal Magyarországon, hogy azokkal a férfiakkal, a kiknek a neve arany betűkkel vau beírva a nemzet történelmébe, a kik között az utóbbi politikai életben egyik másik hazafisággal, észszel és tudással és a politikai lelkiismeretnek nyilt képviseletével döntő befolyást gyakorolt Magyarország sorsára, olyan könnyen leszámolhasson. Hitvány és nyomorult volna ez a nemzet és nem volna méltó arra, hogy magyarnak neveztessék, ha ezt megengedné. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A Tiszáék politikai szereplésének egy rendkívüli sajátságos jelensége nyilatkozott meg a legközelebbi küzdelemben is, mikor gróf Csáky Albin a parlamentben uyiltan kimondotta, hogy 8 neki már a parlament megalakulásakor aggálya volt, hogy vájjon az ő lelkiismeretével összefér-e, hogy a szabadelvű pártban meg maradjon? Ez az aggály kicsúcsosodott akkor, a mikor az inkompatibilitási kérdések felszínre kerültek és legfőként akkor, a mikor a Desseoffyféle ügyből kifolyólag nyíltan hirdették itt az országgyűlésen, hogy a hivatalnokokat a miniszterelnök, mint a szabadelvüpárt vezére joggal használhatja fel korteseszközííl. Ha ehhez mindenkinek jussa van is, nincsen jussuk Tiszáéknak! Hallatlan vakmerőség kell ahhoz, hogy olyan emberek, a kik a hatalomhoz épen a kormány ellen folytatott küzdelem árán jutottak, a mely küzdelemben döntő momentumként szerepel azon felfogásnak kiirtása, hogy a kormány a tisztviselőket a képviselőválasztásoknál kortesektíl használhatja, hogy Tisza Kálmán álljon elő azzal, hogy 8 nem itéli el báró Bánffy Dezsőt, és nem lát benne semmiféle politikai tisztátlanságot, hogy 8 a hivatalnokokat magához czitálja és befolyásolja. Igen ám, de Tisza Kálmán úrnak az a baja a politikai életben, hogy lépten-nyomon meg lehet fogni Tisza Kálmánt és saját kezeivel meg lehet őt verni. (Igaz ! Ügy van!) Nézzük csak, t. képviselőház, hogy egy sokkal tisztább politikai korszakban, a mikor még a politikai fölfogásban mindenütt, hogy úgy mondjam, az elvek tisztasága és egy magasabb eszményi morál volt a diktátor, hogy abban az időben, a mikor a kormányok nem éltek vissza a tisztviselőkkel, mikép beszélt és mikép gondolkozott Tisza Kálmán. (Halljuk! Halljuk!) Egy következő, igen jelentéktelen eset történt 1872ben Debreczenben, a melyet nagyfontosságú interpelláczió tárgyává tett Tisza Kálmán, a szabadéivífpárt vezére. Jelentőségteljes a dolog azért, mert nem egy közkatona, vagy egy káplár, hanem az akkor még fiatal generális tette ezt az ügyet szóvá a parlamentben interpelláczió alakjában. Az eset a következő: Megalakult Debreczenben egy úgynevezett Deák-párt, készültek a választásokra és mint rendesen szokták, megalakították a végrehajtó bizottságot. A debreczeni távirdafőnök figyelmeztette a hivatalnokokat, hogy a mennyiben meggyőződésükkel nem ellenkezik, irják alá ezt a lisztát, lépjenek be a pártba és a végrehajtó bizottságba. Tisza Kálmán ezért a dologért az akkori közgazdászati minisztert tette felelőssé. Azt mondotta egy interpelláczióban, hogy ez a főnök pusztán csakis úgy vetemedhetett erre a tettre, mert erre a miniszter direkt utasítást adott ki. Erre az interpeiláczióra nyomban válaszolt Szlávy József volt miniszterelnök, legutóbb volt főrendiházi elnök. A következőket mondotta, — méltóztassanak meghallgatni, mert bár elég romlott a mai korszak arra, hogy tiszta dolgokról nem szeret hallani, de azért jellemző ez az egész körülmény Tisza Kálmán politikai szereplésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Szlávy József közgazdászati miniszter (olvassa): ^Egyáltalában biztosíthatom igen tiszteH barátomat, hogy én ilyenforma rendeletet nem adtam ki soha, nem is fogok kiadni soha, mert mióta miniszter vagyok, azt tapasztaltam, hogy azon hivatalnokok, a kik kiválólag politikával foglalkoznak, választási mozgalmakban és egyéb közéleti küzdelmekben résztvesznek, nem a legjobb hivatalnokok ; és minthogy az állam nem azért fizeti és tartja a hivatalnokokat, hogy politikát űzzenek s a mozgalomba avassák magukat, ilyenforma rendeleteket én soha kiadni nem fogok.« (Egy hang a baloldalon; Melyik miniszter mondja ezt ma? Zaj.) Korelnök (csenget): Csendet kérek! Sima Ferencz! Azután közbekiáltások folytán ezt mondja a miniszter (olvassa) : »Egyébiránt legyen szabad mégegyszer megjegyeznem, közelednek a választások s ilyenkor a fogalmak arra, hogy mi szabad, mi nem szabad, mi illik, mi nem illik, mi lovagias, mi nem az, tágulni szoktak és némileg megzavarodnak a fogalmak. Én részemről és e részben összes minisztertársaim nevében is szólhatok, az erkölcsiséget, a morált a politika terén, a morált a közélet terén elválasztani és megkülönböztetni egyáltalán nem tudom.« (Éljenzés a balés szélső baloldalon. Egy hang a baloldalon: Ki mondta ? Felkiáltások bálfelől: Szlávy József! Éljen-