Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

88S. országos illés 1898. deczemfcer S7-én, kedden.. 317 zés.) »Méltóztassanak meggy'óz'éäve lenni arról, hogy én soha politikai életemben inmorális eszközökhöz nyúlni nem fogok, és ezt minisztertársaim sem teszik,« Már most méltóztassanak elképzelni, ha az utóbbi időben e házban egy miniszter felállna és így válaszolna, mit mondana erre az ellenzék? Tapssal fogadná, éljenezne és egy újabb korszak megnyíltát üdvözölné ebben. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mi történt, mit mondott erre a miniszteri válaszra, mely a leglovagiasabb, a legnemesebb volt és a melynél politikai szempontból, a morál kérdésében sehol, semmiféle parlamentáris életben igazabbat nem hangoztattak? Tisza Kálmán a következőket válaszolta (olvassa) : »Én tehát ezen felelettel megelégedve nem vagyok«. (Derültség és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hallatlan!) » Felfogásom az, hogy a hivatalnokoknak, a mennyiben jogosultsággal bírnak, teljes joguk és szabadságuk van szavazatukat odaadni, a hová meggyőződésük vezeti, azt vártam volna a miniszter úrtól, hogy nyílt és egyenes választ ad, melyben kijelenti, hogy a hivatalnokoknak nemcsak megtiltja a korteskedést, de megbünteti, ha a választásokba avatkoznak. « (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Tehát, t. híz, Tisza Kálmán, a ki ma is azt hirdette néhány nappal ezelőtt ebben a parlamentben, hogy báró Bánffy Dezsőnek az a szereplése, hogy Desseőffy Emil főszolgabírót magához rendelte és szelíd ég kemény nyomások révén megfenyegette, hogy ezt magáévá teszi, Szlávy Józsefnek akkori válaszát, mint mondja, tudomásul nem vehette. Az egészen korrekt dolog, a mit báró Bánffy Dezső beBzélt. Megengedem, hogy báró Bánffy Dezső felfogása szerint, a ki e tekintetben nem nyilatkozott, ennél sem jobbat, sem nemesebbet nem mondott a parlamentben, megengedem, hogy az ő felfogása szerint, az ő politikai lelkiismerete szerint ez a jogosult, helyes, kifogástalan, de Tisza Kálmánnak azzal a válaszszal szemben, összehasonlítva az ő mostani nyilatkozatát, az, hogy egy Tisza Kálmán, a ki 1872-ben a választások kérdésében a tisztviselők sorsát így állította fel, ma a politikai inmorálitás legnagyobb szemérmetíenségével támogat "oly választási rendszert és eljárást, milyen a mostani, valóban pirulásra méltó, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselő urak, szeretném, ha különösen a kormánypárti képviselőtársaink, a kik még legközelebb ä kormányon kivííí méltán ünnepelhették vezérektíl a szabadelvű pártból kilépett azon férfiakat, a kiket mi is, ellenzéki emberek, de az egész ország a kormánypárt tekintélyének és igazi vezérférfiainak, szivének, lelkének és eszének ismert el, hogy ha azt mondom, a t. kormánypárti képviselő urak, a kik ezeket a képviselőket vezéreiknek ünnepelték, rászánnák magukat a parlamenti napló némelyes betekintésére, meggyőződnének arról, hogy itt politikai tanokat hirdethet bárki, de e tanok hirdetése normális érzék felháborodása nélkül épen Tisza Kálmántól nem fogadható el. (Úgy van! a baloldalon) 0 a fúzió után teljesen eljátszotta hivatását arra, hogy ily tanokat hirdethessen eszmék nevében. Áz az eszme, melyet az úgynevezett szabadelvű párt képvisel, mint eszme bizonynyal tiszteletet követel minden párttól. Hisz a szabadelvtíség nem egy párt kiváltsága, hanem méltán képezheti lobogóját minden pártnak, bármi közjogi alapon álljon. De kérdem, vájjon a szabadelvtíség lobogóját emelik-e önök még ma is? Eltekintve mindattól, a mi a kormánypárt legutolsó válsága óta történt, eltekintve azon huszonöt évtől, mely alatt átokként feküdt a nemzetben Tisza Kálmán szelleme: Kérdem, önök képviselik-e a közjogi alapon a szabadelvű zászlót, vagy azok, kik pártukból kiléptek? Erre önök csak ennyit felelhetnek : Mi megmaradunk a szabadelvű pártban névszerint, maradunk a kormány háta megett azért, mert kötelességünk, mert bármi párthoz tartozik az ember, annyi becsületérzéssel mégis tartozik lenni, hogyha már megvásároltatta mandátumát valamely kormány által, azt cserben nem hagyja. Mert ha önök valóbau a szabadelvű eszmét képviselnék, ezt könnyen juttathatnák diadalra most, ha megmentenék az országot oly kormánytól, mely alatt egyáltalában nem lesznek képesek semmiféle parlamenti működésre. Kérdem, — és szeretném, ha valamelyikük felelne, — hogy mit ér egy miniszterelnök, a ki meg sem mer jelenni itt a házban? Az nem fontos rám nézve, hogy nem jó szónok, mert e nélkül is lehet valaki nagy hazafi, nagy tehetségű államférfiú. A szónoki képesség rendkívül nagy előny a politikai élet terén szereplő államférfiúnak, de ettől eltekintve, veszem a rideg tényt úgy, a mint van, hogy egy kormányelnök segítségével, ki nem mer megjelenni a képviselőházban, ki egyedül a parlamenttel juttathatja érvényre akaratát, szándékát, törekvéseit, nem jön ide be, mert lehetetlenné van számára téve a parlamentáris élet terén a szereplés, akarnak önök tovább kormányozni? Ez egy politikai abszurdum, parlamenti képtelenség, alkotmányos lehetetlenség. Itt kell önöknek a kibontakozás útjait keresni. Ez egy rendkívüli fontos körülmény, melyre épen ezen kérdésnél utalom a t. többség figyelmét, mert a mi figyelmünk osztatlan és állásfoglalásom megdönthetetlen a kormánynyal szemben. Hogyha elvégre kibontakozás nem lesz, ne méltóztassanak ezt olyan könnyen venni, mert eddig még senki-