Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

888, országos ülés 1898, •efsgeinber 27-én, kedden. 311 nénk, a mint gróf Csáky Albin t. képviselőtársunk oly bölcsen jegyezte meg, hogy a mosdóvízzel kiontjuk a gyermeket is: a parlamentarizmust, vagy legalább is annak tekintélyét. T. képviselőház ! Nem mi indítottuk ezt az áldatlan vitát és én borzadok azon jelenetektől, (Felkiáltásod a bal- és szélső baloldalon: Elhiszszűk!) a melyeknek színterévé vált volna ezen ház, hogyha a korelnök jogainak konfiskálásával az elnökválasztás hetekig tartó vita tárgyává tétetett volna. (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Volt elnökünk! Minek marták ki?) Korelnök (csenget): Szólni kívánok! T. képviselőház ! A tanácskozási rend érdekében kötelességem volt félbeszakítani a t. képviselő urat, mert a képviselő úr megvonja a maga meggyőződése szerint az elnök jogát és kötelességét. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy én, mint e ház elnöki székét elfoglaló, a ház felhívására az 1896-ban megalakult háznak az elnökségét helyettesítem. Zmeskál Zoltán : De ő akar lenni eínök! Korelnök: Ne támadja meg tehát t. képviselő úr az elnököt akkor, midőn önök, e ház deczember 9 én meghozta határozatát, hogy másnap, azaz deczember 10-én az elnökválasztás feletti tanácskozást megkezdje a ház s engem, mint elnökhelyettesét, a ház határozata kötelez; jogaim meg vanuak és meg van kötelességem. Azért erre először figyelmeztetni tartoztam a képviselő urat. (Élénk helyeslés balfelől.) Tessék folytatni beszédét. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Demko Pál Az elnök úr figyelmeztetése előtt köteles tisztelettel meghajlok. Magam mentségére legyen szabad csak annyit mondanom, hogy az elnök urat akár tetteiben, eljárásában kritika tárgyává tenni, akár jogaitól megfosztani szándékomban nem volt, ellenkezőleg, beszédem tendencziája épen az, hogy az elnök úr jogait védjem a házszabályok értelmében. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Kivel szemben?) Egészen elvesztettük volna már a fejünket és teljesen tanácstalanul állanánk-e e házban jogaink és eljárásunk gyakorlata* körül ? Vegyük figyelembe, t. ház, üléseink nyilvánosságát és ne hagyjuk figyelmen kivtíl a házontúli nagy közönséget sem, mely már is aggódó figyelemmel tekinti cselekedeteinket és eljárásunkat, s a mely ítélni és pedig meglehet, hogy nagyon szigorúan fog ítélni felettünk. Álljunk el a szószaporítástól, tegyünk le az obstrukezióról és nyújtsunk módot az elnök úrnak, hogy jogával élve kötelességét teljesíthesse. Hiszem, hogy nem olyan sötétek, nem olyan kétségbeesettek az állapotaink. (Felkiáltások a bál- és szélső baloldalon : Maguknak nem !) Legfőbb biztosítéka ennek az, hogy Magyarország képviselőházának elnöki székében Madarász József képviselőtársunk öl, és én kérem őt, hogy azon jogot és kötelességet, a mely felett ma vitatkozunk, vegye kezébe és tűzze ki az elnökválasztásra a határidőt. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a bdoldalon.) Korelnök: Ki következik? Hock János jegyző : Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Demko Pál t. képviselőtársamuak valóban teljesen igaza van abban, hogy a parlamentáris életnek rendkívül kivételes állapota az, mikor a törvényhozás a felett tárgyal napokig és hetekig, ha vájjon válaszszon-e elnököt: igen, vagy nem? Kétségtelen dolog és ez mutatja közállapotainknak teljes felfordulását, alkotmányos életünknek veszélyét, hogy a képviselőháznak a felett kell napokig és hetekig esetleg vitatkozni, ha vájjon belemegy-e a képviselőházi elnökválasztásba? Honnan az ez irányban megindult parlamenti küzdelem és harcz? Onnan, mert a képviselőháznak elnöki székét egy férfiú foglalta el, a ki az egész háznak osztatlan tiszteletét és bizalmát birta, a kinek el kellett hagyni a képviselőházi elnöki székét azért, mert az a kormánypárt és az a kormány, a mely hatalma alá igyekszik hajtani a közélet minden fórumát, minden tényezőjét, már nem átallotta magát arra is elszánni, hogy a magyar képviselőház elnöki székére is döntő befolyást akarjon gyakorolni. És, t. ház, akkor, a mikor a képviselőház elnöki székének tekintélye és hozzáférhetetlen integritása nevében az, a ki e széket elfoglalta, ott hagyja állását, azzal a kijelentéssel, hogy elhagyja azt, mert nem engedheti meg azt, hogy reá, mint elnökre bárki is befolyást gyakoroljon; a kormánypártban megindult a mozgalom, hogy az elnöki széket oly férfiúval töltsék be, a ki ugyan politikai ügyességének mindenféle nemével igazolta magát alkalmasnak arra, hogy a most uralkodó rendszernek eleven keze, eleven tényezője legyen, de egyáltalában nem igazolta egész közéleti pályáján magát arra képesítettnek, hogy mint elfogulatlan ember pártatlanul vezesse a magyar parlamentnek tanácskozásait. Beszédemnek a végén fogok majd csak reátérni arra, hogy miért foglal el a magyar ellenzék egyesült erővel teljes ellenállását arra nézve, hogy a kormánypártnak jelöltje a képviselőház elnöki székébe juthasson? Most csak az erre szolgáló levezetéseket tárom elé, melyekből a mai alkotmányos élet minden vonását fel fogja ismerhetni a t. ház és a közvélemény. Azon pereztől fogva, a mikor Szilágyi Dezső elhagyta az elnöki széket és gróf Csáky Albin vezérlete alatt a kormánypárt szine-java, a közvélemény előtti tekintélyének lelke, a kormánypártból kilépett: szerintem el volt döntve, bogy önök a liberális pártot képviselik-e, vagy pedig