Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

312 883. országos Illés 1808. decíemtter 27-én, kedden. csak egy önző hatalmi pártot, mely pusztán egyéni ezélokból akarja megtartani a hatalmat 8 nem a haza érdekeinek megóvása végett. A kormány és pártja itt parlamenti tanként állította fel azt az elvet, hogy a parlamentáriz must egyedül a számbeli többség képviseli,, vagy hogy Tisza Kálmán nagyváradi beszédének egy kifejezésével éljek.- a többségnek a kisebbség előtti meghajlása annyi volna, mint a páriamentárizmus öngyilkossága. Tisza Kálmán angol példákkal akarta igazolni, hogy a parlamenti többség semmi körülmények között sem engedhet a kisebbségnek, azzal még alkuba sein boesátkozhatik, és hogy a válságos helyzetből más kibontakozás nem lehet, mint a kisebbség teljes megtörése. Sajnálom, hogy Tisza Kálmán, vagy az ő szeretetre érdemes és egyébként is nagyérdemű fia nincs itt, mert én is egy nagy angol államférfiúra akarok hivatkozni, hogy őt megezáfoljam, még pedig ugyanarra, a kire ő hivatkozott. Förster Ottó: Kicsit erősebben, mert nem jön be senki! Sima Ferencz: Majd rájuk kerül a sor; bejönnek azok szívesen. (Zaj.) Tisza Kálmán és gróf Tisza István, szinte dogmának állítják fel azt az elvet, hogy a többség semmi körülmények között sem engedhet a kisebbségnek, vagy a mint gróf Tisza István mondta, az úgynevezett budapesti nagy tüntető népgyűlésen hol 516 hivatalnok volt kényszerűségből jelen, (Mozgás a szäsö baloldalon.) ezzel a turbulens ellenzékkel könyörtelenül le kell számolni, le kell törni, meg kell azt semmisíteni. Tisza Kálmán Nagyváradon angol államférfiúra hivatkozva, kijelenti, bogy a többség nem abdikálhat, Ugyanaz az angol államférfiú, kire Tisza Kálmán úr hivatkozott, az igazi parlamentarizmus tanáról, mikor szintén kihirdették, a többség megdönthetetlen uralmát a következőket mondta, méltóztassanak csak ezt meghallgatni (olvassa): »És ha a parlamentarizmusnak az volna a helyes magyarázata, hogy a parlamentáris többség soha semmiben nem engedhet, ugyan kérdem, nem volna-e az így magyarázott parlamentarizmus abszolútabb a legnagyobb abszolutizmusnál ? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát hogyan történt minden alkotmányos változás Európában? Nem-e úgy, hogy az abszolút hatalmak birtokosai engedtek, habár a hatalom kezükben volt, de engedtek, mert nem akarták a dolgot összeütközésre vinni? Hiszen, uraim — mondja az az angol államférfiú, — ha az «all, hogy a hatalomnak, az erősnek, engednie nem szabad, ha az áll, hogy a többség nem engedhet, akkor minden kompromisszum kivan zárva, akkor az elnyomásnak és a forradalomnak kell egymást felváltania.* (Felkiáltások balfelőf: Ki mondta est?) \ — Majd megmondom, melyik államférfiú. — >Épen nem a gyengét, de az erősét illeti meg az engedés és az épen a parlamentarizmus előnye, hogy ott, hol a parlamentarizmus elveit jól értik és jól magyarázzák, a hatalom, az erő, engedhet, ha látja, hogy a hatalomhoz való vak ragaszkodás keserves összeütközésekre vezetne. A mi azt illeti, hogy a túlsó oldal nem engedhet, mert ha engedne, a parlamentarizmuson követne el öngyilkosságot, engedelmet kérek, de azt egészen nem is értem, mert vájjon a t. túloldal aequál-e a parlamentarizmussal, mert öngyilkosságot ki-ki csak önmagán követhet el, tehát öngyilkosságot a parlamentarizmuson csak úgy követne el, ha a túlsó oldal maga annyit jelentene, mint a parlamentarizmus.* A ki ezt a parlamentáris elvet felállította, az az angol államférfiú, Tisza Kálmán úr. ő mondta ezt itt a magyar országgyűlésen. Már most, hogy ugyanazon férfiú, ki akkor, mikor kisebbségben volt, mint a kisebbség vezére, itt a parlamentáris küzdtéren szemben a többséggel, elvként, szent meggyőződéséből hirdette, hogy az igazi, tiszta parlamentáris elv az, hogy a többségnek kompromisszumot kell keresnie a kisebbséggel szemben, hogy ha a kibontakozásnak más módja és útja nincs, mert ellenkező esetben a hatalomhoz való vak ragaszkodás, az elnyomatás és a forradalom egymás utáni felváltását idézné elő, hogy most ugyanazon ember itt a parlamentben, a magyar nemzet előtt azt hirdeti, hogy a többség nem engedhet a kisebbségnek, ez csak a következő körülmények között térténhetik meg. Rakovszky István : Kis Pipin Tüiniszterterelnök akar lenni! Sima Ferencz: Vagy tiszta meggyőződése volt Tisza Kálmánnak és szent meggyőződése, mint ő szokta magát kifejezni, 1872-ben, mikor ezt a parlamentáiis tant felállította, és akkor, ha ő tiszta, igaz, lelkiismeretes és becsületes politikus, ennek az elvnek, ennek a tannak ma is hirdetője kellene, hogy legyen; (Úgy van! balfélől.) vagy nem volt ez Tisza Kálmánnak szent meggyőződése 1872-ben, hanem hirdette azért, mert, ezen tannak felállításával kívánta a többséget megtörni és a kisebbgéget hatalomra vezetni; ehhez is joga volt Tisza Kálmánnak; de akkor a politikai szélhámosságnál nem egyéb az a szerep. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy most ide fordítja a fegyvert az ellenzék ellen és azt mondja, hogy ti pusztán csak azért hirdetitek ezt a tant és állítjátok fel így a parlamentarizmus elvét, mert a hatalomra kirántok jutni. Vagy az egyik, vagy a másik; tertium non datur. De van még egy harmadik, és ez az, hogy mikor a politikai pályafutásnak az elvek felállításánál és hirdetésénél ezen szédelgő játékát valaki végig játszhatja egy ország-