Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

S10 3ft3. országos Ölés 189S. decíember 27-én, kedden. niszterek kinevezése a felséges urnak oly specziális joga, melyet egyáltalában vita tárgyává tenni nem lehet. (Igaz! Ügy van! jóbbfélől) Rakovszky István: Ohó! (Halljuk! Halljuk! jóbbfélől. Egy hang balról: A kormány felelés minden tényeért!) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: És ennek következtében, bárba kétségtelen, hogy a kormány felelős a korona minden tényeért, s ellenjegyzésem folytán a gróf Széchenyi Manó kinevezéséért felelős én vagyok, ki kell, hogy jelentsem, hogy nem tartom megengedhetőnek, hogy személyi qualifikácziója itt egyáltalában bírálat tárgyát képezhesse. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások balfélől.) Különben gróf Széchenyi Manó teljes, magas képzettséggel bir, (Egy hang balfélől.: Nem tud maqyarúl!) magyarul teljesen jól beszélő (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) egyéniség, a ki a főrendiháznak állandóan tagja, s mint ilyen, azon körhöz tartozik, a melyből egészen jogosan lehetett őt miniszterré kinevezni. Erre való tekintettel, és mert napirend előtti felszólalás különben sem képezheti vita tárgyát, kijelentem, hogy a kormány úgy járt el, hogy azt kifogás tárgyává tenni egyáltalában nem lehet. {Igaz! Űgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Korelnök: A napirend előtti felszólalás házszabályilink szerint vita és határozat tárgyát nem képezhetvén, áttérünk a napirendre, vagyis az elnökválasztási nap megállapítására. Ki következik? Perczel Béni jegyző: Demko Pál! Demkó Pál: T. ház! (Halljuk! (Halljuk!) Nem lelkiismeretes dolog ugyan, hogy ez áldatlan, meddő és minden nemesebb czélt nélkülöző vitát felszólalásommal én is meghosszabbítani segítsem, (Zaj. Elnök csenget.) mégis ágy vagyok meggyőződve, hogy, habár az előttem szólottak kal sem tekintély, sem tehetségre nézve nem mérkőzhetem, (Derültség a baloldalon.) kötelességet mulasztanék és hibát követnék el, ha nem tenném. Előre is igérem, hogy rövid leszek. Mert nem kivánom Horánszky Nándor t. képviselőtársam példáját követni, ki téves premisszákból kiindulva, a többséget azzal vádolja, hogy törvénytelenül jutott a házba, a mely vádat ezennel határozottan visszautasítok. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon) Mégis két órán át tartó fejtegetéseiben nem találtam egy indokot sem, melylyel ezen tisztán csak az elnökválasztás megobstruálását czélaó vitát igazolhatta volna, (Igaz! Űgy van! a jobbbaloldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) avagy megvédeni sikerűit volna neki azt az obstrukcziót, mely az ország veszedelmére, kiszámíthatatlan kárára szembeszállott a költségvetés tárgyalásával és megszavazásával. Nem akarom Molnár János t. képviselőtársamat sem kisérni. a snepf-huzásra, (Derültség.) ámbár magam is vadász vagyok, mert azzal, a ki folytonosan gyűlöletet hirdet és boszúból beszél, . . . Meszlény Pál: Ki az? Demko Pál! . . . vitába keveredni kedvem nincs, akkor sem, hogyha az egyszeri vénaszszony és harmincz krajczáros suhanczának meséjével csábítgat. Rakovszky István: Ne beszéljen a szeretőjéről ! (Élénk derültség balról.) Demko Pál: Hieronymi Károly t. képviselőtársammal, a ki az esetleges adófizetés megtagadásának kérdését feszegeti, szintén nem érthetek egyet, mert nincsen szándékomban sem nyiltan, sem burkoltan a megyéket, vagy egyeseket az adómegfizetésnek megtagadására figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk! jóbbfélől. Nagy zaj balfélől.) Én nem tudom, t. képviselőtársam, fizetett-e már adót akkor, mikor az adóbehajtás körül a jelszavak voltak: »Zwei gilt fiir viere, zehn gilt für zwanzig« érti-e ennek az értelmét ? Én már fizettem és tudom ezen jelszavaknak a jelentőségét, azért nem kívánok belőle sem a megyéknek, sem az egyeseknek, sem magamnak. (Helyeslés jobbfelöl.) De hogy magára a tárgyra térjek át, tudjuk, hogy a napirenden levő elnökválasztás határidejének meghatározása tárgyában immár tizedik napja vitatkozunk, pedig világos előttünk, hogy határozatot nem hozhatunk, és hogy nincsen a házszabályoknak egyetlenegy szakasza sem, egyetlen egy intézkedése sem, a melyből ezen vitának jogalapját, avagy csak tárgyát is kibetűzni lehetne. (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon.) Hiszen az elnökválasztás határidejének kitűzését a házszabályok 16. §-a kétségtelenül és világosan a korelnökre ruházza, a midőn rendeli, hogy az osztályok bejelentéseinek beérkezése után a megkívántató számú igazolt képviselők jelenlétében a korelnök felhívja a ház tagjait az elnöknek választására, Tagy kitűzi annak határidejét legkésőbb a következő hétköznapra. Ebből következik először, hogy a jog kizárólag csak őt illeti meg átruházhatatlanúl, másodszor következik ebből a kötelesség, hogy ezen jogot bizonyos határidőben gyakorolni tartozik, és harmadszor, hogy minekünk ebbe más beleszólásunk nincsun, mint az elnökre való szavazás, az elnök megválasztása. (Helyeslés jóbbfélől. Egy hang a szélső baloldalon: Akkor kár beszélnie !) Tudom, hogy hiába, nem is hizelgek magamnak azzal, hogy az urakat az igazságról meg tudtam győzni, és mi mégis immár a hetedik ülésben teszünk egymásnak szemrehányásokat és hivatkozunk alkotmányos parlamentarizmusra, szidjuk és mosdatjuk egymást, a nélkül, hogy észreven-