Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-383
888. országos ölés 1898. decwmfcer 27-ón, kedden. 30Q Korelnök: Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Most következnék ;i napirend. A napirend előtt azonban Bolgár Ferencz képviselő úr szót kér. Tárgya: a kormányhoz óhajt kérdést intézni ő Felsége személye körűi kinevezett miniszterségre nézve. Kérdem a t. házat, megadja-e Bolgár Ferencz képviselő árnak a felszólalást? (Igen!) Bolgár Ferencz képviselő úr előadhatja kérdését. Bolgár Ferencz: T. Képviselőház! Néhány nap előtt olvastuk a hivatalos lapban gróf Széchényi Manó úrnak kinevezését ő Felsége személye körüli miniszterré. Ezen kinevezés legalitása ellen szólni nem akarok, nincs is jogom hozzá. De igenis jogom van, mint képviselőnek ahhoz, hogy megkérdezzem a t. kormánytól, hogy ki az a gróf Széchényi Manó úr, és mik azok az érdemek, a melyek révén miniszterré kineveztetett. (Derültség johbfelöl. Ealliuk! Halljuk! balfelől.) Rakovszky István: Érdemetlen emberek is ülnek miniszteri székekben! Bolgár Ferencz Jogom van hozzá, t. képviselőház. Mindamellett a t. kormányhoz ezt a kérdést nem intéztem volna, ha valakitől a házban, beleszámítva a t. többséget is, erre nézve valami felvilágosítást tudtam volna szerezni. Nem tudtam meg, csak két dolgot. Azt, hogy néhány hét előtt államilag lett ő Felsége személye körüli minisztériumban kinevezve, és hogy azelőtt Szentpéterváron a nagykövetséghez volt beosztva. Pedig, t. képviselőház, ez maga bizonyára nem elegendő arra, hogy valaki ő Felsége személye körüli miniszterré kineveztessék. De nem lehet, hogy ne legyenek az új miniszternek valami nagy érdemei, hogy ne lenne valami nagy qualifikácziója, hogy arra a helyre kineveztetett. Hiszen miniszterré való kineveztetésével együtt valóságos belső titkos tanácsossá is lett kinevezve, pedig a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy Magyarországon egy miniszteri kinevezés egyszersmind a titkos tanácsossággal is járna; hiszen a jelenlegi kormány tagjai is, gondolom, csak két évi miniszteri működés után jutottak a titkos tanácsossághoz. Kell neki nagy érdemeinek lenni, t. képviselőház, azért is, mert ebben az esetben az a parlamenti elv is, hogy a miniszterek a többségből kerüljenek ki, megsértetett; tizenkét esztendeje vagyok ennek a háznak a tagja, a nyilvános életben működik, de nem hallottam soha gróf Széchényi Manónak a nevét, és sohasem hallottam azt, hogy a szabadelvű pártnak tagja lett volna. Igaz, hogy találkoztunk a jelenlegi kormány alatt többször avval a jelenséggel, hogy az államtitkárokat például nem a szabadelvű pártban magában, hanem azon kívül kereste; de ilyen esetekben, igenis, mégis olyan férfiakról volt szó, a kik Magyarországon ismeretesek voltak, és a kikről tudtuk, hogy a közéletben mii mutattak fel, és a kikről — nem úgy, mint az ő Felsége körüli jelenlegi miniszternél — mikor kinevezésök a hivatalos lapban megjelent, mindenki az országban és mindenki a képviselőházban tudta azt, hogy kik azok az urak, és melyek azok az eredmények, a melyek révén ily magas állásba emeltettek. Ily módon tehát teljes jogom van hozzá, és szükséges is megkérdezni a t. kormányt, hogy kihez van itt tulajdonképen szerencsénk, kit tisztelünk mi az új ő Felsége körüli miniszterben? Szükséges ezt tudui kiváltképen a jelenlegi pillanatban, a midőn ilyen nehéz állapotok uralkodnak az országban, és a midőn elsősorban épen az ő Felsége körüli miniszter van arra hivatva, hogy a koronát a viszonyokról kellőleginformálja. (Helyeslés balfelöl.) Már most nem tehetem fel, hogy valaki, a ki nem élt Magyarországon, a kit itt egyáltalában senkisem ismer, a ki talán a magyar viszonyokat, mint pétervári diplomata a Fremdenblattból tanulta megismerni, a jelenlegi viszonyok közt képes volna ő Felségét a magyarországi helyzetről kellőleg informálni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Én nem teszem fel, t. képviselőház, azt, hogy csakis azért lett kinevezve, hogy ő Felsége kellőleg informálva ne legyen. Rakovszky István: Ez volt a czél! Bolgár Ferencz: Ezt, t. képviselőház, nem akarom feltenni; de igenis, legyen az a miniszter úr, — nem vonom kétségbe — a legderekabb ember, a legműveltebb ember, nem élvén Magyarországon, nem lehet képes ő Felségét kellőleg informálni, kivált abban a perczben, a midőn oly fontos országos, és hozzáteszem, t. képviselőház, oly nagyon fontos dinasztikus kérdésekről van szó. (Derültség jobbfelöl.) Rakovszky István S Igenis ! Fontos dinasztikus kérdés! Bolgár Ferencz Ilyen körülmények közt, t. képviselőház, szükséges volna, hogy ő Felsége mellé oly miniszter kerüljön, a ki a viszonyokat teljesen ismeri 5 és nem is emelt volna senki kifogást az ellen, ha bárki a t. szabadelvű pártból lett volna kinevezve. Azért én a t. kormányhoz bátor vagyok azt a kérdést intézni, méltóztassék megmondani, kit tisztelünk gróf Széchényi Manó úrban, ki ő, és melyek az érdemek, a melyek folytán ilyen fontos időben ő Felsége körüli miniszterré lett kinevezve? Ezt akartam kérdezni. (Helyeslés balfélöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A mi-