Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

882. országos ülés 1898. tleczember 23-án, pénteken. 303 megfelelő utasításokat adjon? Kíváncsi vagyok tudni: megtörténtek-e ezen intézkedések? és ha nem történtek meg, mivel motiválja azt, hogy a büntetőtörvénykönyv büntetlenül megszeghető durva brutalitásokkal a rendőrközegek részéről? A másik dolog már sokkal érdekesebb. (Halljuk! Halljuk!) A bortermelőknek érdekeit hosszasan fejtegetni Magyarország közgazdasági viszonyai szempontjából, és azt az önök figyel­mébe ajánlani, taláu felesleges, talán meddő munka volna. Magyarország oly nagy mérték­ben van érdekelve a bortermelésnél, hogy ez körülbelül a másodsorban következő foglalkozási ág és kenyérkeresetet biztosító termelési ág. S mi történt, t. képviselőház? Köztudomásra jut, hogy itt évek hosszú során át a legvakmerőbb, még pedig óriási mértékben űzött borhamisítá­sok miatt, a melyek exponensét megtalálhatjuk abban, hogy a vád alá került czég körülbelül 15 millió forint vagyont gyűjtött, — mint a mennyi az adatok szerint való, —• ez a czég vizsgálat alá keríti, és akad a fővárosi rend­őrségnél egy kapitány, a ki az 8 hivatását komolyan veszi, beszerzi a bormintákat, a me­lyek alkalmasak arra, hogy a borhamisítást meg­állapítsanak és e miatt a megfelelő törvéay­szabta büntetés rájuk mérethessék. Ez a kapitány javában benne van az 8 funkcziójában; egy szép napon elvétetik tőle az akta és a közbeeső fórumok mellőzésével, ki­adatik egy rendőrtanáesosnak, a kinek viszo­nyait nem szükséges itt felsorolnom. Justh Gyula: Annak nincs 15 milliója! Polónyi Géza*. Hogy nincs, ez egyszer bizonyos! Ez a rendőrtanácsos legsürgősebb fel­adatának tartja ezt a vizsgálatot beszüntetni és a lefoglalt bormintákat egyszerűen visszaadni. Csak tiszta tényeket reprodukálok; 24 órán belül történik ez meg, Múltkori beszédemben felhoztam, hogy miképea van az, hogy ezen rendőrtanácsos ellen még a fegyelmi vizsgálat nincs befejezve, mert tárgyalás nem tartatott, s már is az esti lapokból arról értesültem, hogy ugyan­azon napon, de nem tudom beszédem előtt, be­szédem folyama alatt, vagy beszédem után, a mi egyébként reám nézve közömbös, meghozatott egy fegyelmi ítélet, a mely ezt a rendőrtaná­csost 200 forint pénzbüntetéssel sújtja. (Derült­ség és felkiáltások balfelSl: Szegény!) Időközben az a rendőrtanácsos érdemeket szerzett magának az előbb említettem réven, tudniillik az ifjúság ellen elkövetett tettleges­ségekkel és bántalmazásokkal. Nem állítom, mert az Ítélet indokait nem olvastam, de a mi viszo­nyaink közt valószinünek kell tartanom, hogy ez enyhítő körülményül számíttatott neki be. De álljon, t. képviselőház, a dolog bármikép, ez a promulgált ítélet mindenesetre bizonyítja azt, hogy egy pénzbüntetéssel, tehát harmadfokú bün­tetéssel sújtandó fegyelmi vétség konstatáltatott az illető fegyelmi hatóság által ezen tanácsos ellen. Hogy miből áll ez a fegyelmi vétség, nem tudom, mert az ítélet indokait nem olvastam; nem is közöltettek ezen Ítélet indokai; azonban, t. képviselőház, miután már ez mint fegyelmi ítélet előttünk áll, joggal feltételezhető, hogy itt nem olyan, eljárás követtetett, a mel}- törvény szerint megengedett dolog. Azonban mi történt? (Halljuk! Halljuk!) Biztos forrásból szereztem tudomást a következő dolgokról. (Halljuk! Hall­juk!) Mielőtt ez a kétszáz forint pénzbüntetést megállapító fegyelmi Ítélet meghozatott volna, a borvizsgáló bizottság, a mely a minisztérium mellett működik, a melynek ítélete a borhami­sítás tárgyi tényálladéka tekintetében végérvé­nyes, mert nem felebbezhető és utána csak a büntetés kiszabása marad hátra, miuden kétségen felül megállapítja azt, hogy a rendőrtanácsos által felmentett Engel-czég csakugyan borhami­sító és azok a minták, a melyeket nekik báró Splényi Ödön rendőrtanácsos huszonnégy óra alatt visszaadott, tényleg hamisított borból vett minták voltak. (Felkiáltások balfelöl: Sssép dolog !) Megállapítja ez a borvizsgáió bizottság azt is, hogy csak 1900 hektoliterre megy a most lefoglalt hamisított bornak a mennyisége. Egén adat tekintetében, minthogy kötelességemnek tar­tottam felszólalásom előtt hivatalos útOD is tu­domást szerezni a tényállásról, fel kell említe­nem, hogy a mélyen tisztelt földmívelésttgyi miniszter úr kegyes volt ezt oda rektifikálni, hogy igaz, hogy a borvizsgáló bizottság ezen adatot megállapította, de nem 1900, hanem Í700 hektoliter erejéig, a mi az én informácziómra nézve kétszáz hektoliterrel divergál. (Derültség a szélső Daloldalon.) Egyébiránt az teljesen kö­zönbös, hogy a lefoglalt bor 1900, vagy csak 1700 hektoíiter-e. Egy más dolgot is előtérjeuztek informá­czióm alapján. Azon idő alatt, a míg az illeté­kességi kérdés alapján az ügy Krecsáuyi kapi­tánytól elvonatott, a promontóri borpinczébőí rettentő stirű fuvarozás volt. (Mozgás balfelől.) Förster Ottó: Ötven szekérrel vittek el az éjjel folyamán! Sima Ferencz Háromszázzal! (Mozgás.) Polónyi Géza: Szóval nagy mennyiségű bor vitetett el mindenféle magánpiuczékbe és kanálisokba a vádlott czég által. Ezek a tények. Ezekhez én semmit hozzá­adni nem akarván, csak a konkluzumot akarom a t. képviselőház előtt kifejteni. A büntető­törvénykönyv 478. §-a ezt mondja: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A 476. §-ban megjelölt bün­tettet követi el ég az ott meghatározott bünte­téssel, vagyis három évi fegyházzal büntetendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom