Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

304 882, országos Blés J898. deczember 28'Au, pénteken. azon közhivatalnok, a ki hivatali hatalmával visszaélve azon czélból, hogy valakit a törvényes büntetés alól elvonjon, a büntető eljárás körüli hivatali kötelességének teljesítését elmulasztja, vagy a büntető eljárás eredményének meghiúsítására ezélzó cselekményt vagy intézkedést te^z. Ugyanazon büutetés alá esik azon közhivatalnok is, a ki azon kötelességét, hogy a jogérvényes ítélet végrehajtassák stb. . . . elmulasztja.* Ha ezen adatokat összevetjük, a melyek előttünk fekszenek ; ha figyelembe veszszük, hogy ezen borminták visszaadattak az illető vádlott czégnek, a melyre nézve most kétségtelen, hogy ezek a borminták is a hamisított borból valók voltak, nem látszik-e igazoltnak az az állításom, hogy ha ezeket a bormintákat az illető hivatalnok kiszolgáltatta, és ha ezáltal ennek a czégnek sikerűit időközben a meghamisított borokat, úgy a mint a promontóri pinczéből több száz hektoliterre menő mennyiségben eltávolítani és elrejteni, ez a vizsgálat soha többé eredményre nem vezethetett? volna Már most meggyőződésem szerint az a közhivatalnok, a ki nyilvánvalóan bebizonyult büntetésre méltó cselekménye által nemcsak felmentette a bűnöst a büntetés alól, de egyenesen közreműködött arra, hogy a bűnös büntethetősége ki se derülhessen azzal, hogy a mintákat jogellenesen visszaadta, a mi törvényeink szerint nem fegyelmi eljárás alá tartozik és azt nem lehet 200 forint bíintetéspénzzel megváltani, hanem annak el kell szenvednie a büntető törvénykönyvnek azon konzequencziáit, a melyek szerint esetleg három évi fegyházat tesznek. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem térek rá a találgatások terére, bár foglaíkozhatnám azzal is, hogy ily viszonyok és körülmények között, a milyen a borminták visszaadása, nem merül-e fel a közvádló szempontjából az a gyanú, hogy talán a büntető törvénykönyvnek egy másik szakasza is megsértetett ? De ezzel nem foglalkozom, mert én a kaszinók és körök beszélgetéseit nem akarom a képviselőház termébe átvinni. Hanem teljesen elég ezen tényállás ismerése mellett az a meggyőződés, hogy az a közhivatalnok, a ki ily nagy fontosságú nemzeti érdekben ilyet tesz, legalább a büntetőtörvénykönyv szigora szerint megfelelő vizsgálat után felelősségre vonassék. (Úgy van! a bal- és szélső lalóldalon.) Nem is kivánok mást. Nem feladatom az Ítélés. De azon tények alapján, a melyeket voltam bátor előterjeszteni és mindenekfelett azon most már kétségtelen és hivatalosan is konstatált tényállás alapján, hogy az illető ezég csakugyan nagy mértékben, valósággal iparszertíleg űzte a borhamisítást, hogy azon czég tényleg oly bormintákat kapott vissza az illető rendői-tanácsostól, a melyek hamisított borból valók voltak: azt hiszem, talán kötelességet teljesítek, ha követelem és sürgetem, hogy az igazságügyminiszter ez irányban tegye meg kötelességét és utasítsa a közvádlót a megfelelő eljárásra. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már magában véve az is sajnálatos, hogy ily kötelességek szorítására a képviselőházban kell felszólalni, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de hová sülyedne Magyarországon a jogérzet, hová a törvénytisztelet, hová a közmorál, ha ilyen tényeknek tudatában és a közvélemény előtt szárnyra kapott egyéb hirek mellett lehetővé válik az, hogy ott, a hol egy pozitiv és világos törvény igy rendelkezik, 200 forint pénzbüntetéssel sújtják a bűnöst, a ki pedig ezen tények miatt rászolgál, legkevesebbet mondok arra, hogy a büntető törvény útján felelősségre vonassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem is kivánok egyebet az igazságszolgáltatás magasabb érdekei szempontjából, mint hogy a mint tudomásom van róla, a mit ezennel köszönettel nyugtázok is, valamint a fóldmivelésügyi miniszter úr az illető czégnek megbüntetése iránt teendő intézkedések szempontjából a közvádlóra nézve is megtette a szükséges intézkedéseket, úgy a büntető törvény 478. §-a szerint üldözendő hivatali visszaéléssel szemben is, a legsürgősebben és a legerélyesebben foganatosított vizsgálattal győzzék meg a nemzetet arról, hogy féltékenyen őrzött érdekei a törvény oltalma alatt állanak. (Élénk helyeslés baífelől.) Mi lesz akkor, ha ezen fegyelmi akták egyszerűen felkerülnek akár a főkapitány irattárába, akár a belügyminisztériumhoz és ott helyeztetnek irattárba? Ha egy ilyen vizsgálat hónapok, vagy évek multán indul csak meg, teljes lehetetlenség a tényállást kideríteni és tisztázni. (Úgy van! baífelől.) Ha valahol volt és van sürgős érdek, úgy ez az, és az ilyen tényekkel szemben, a melyek az egész közönség" előtt napnál világosabban állanak, elvártam volna, hogy a t. igazságiígyminiszter úr minden interpelláezió nélkül megnyugtatja a nemzet közvéleményét az iránt, hogy a közvádló a maga kötelességét teljesítette-e? De nem teljesítette, legalább nekem erről tudomásom nincsen és épen azért, miután könnyen hozzáfér a gyanú ahhoz, hogy as egész ügy a fegyelmi büntetés és bírság kétszáz forintjával az aboliezió útjára szándékoltatott tereltetni, azért teszem meg interpellácziómat, a melyet szószerint fogok felolvasni és következőleg hangzik (olvassa): »Interpelláczió az igazságügy miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a miniszter úr a képviselőház tanácskozásaiból tudomást szerzett arról, hogy a fővárosi államrendőrség közegei a folyó évi november 21-én és az azt követő napokon a tudományos egyetem és a műegyetem