Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

302 882. országos Blés 1898, deczentber 28-án, pénteken. minden figyelmeztetés előtt szívesen szoktam meghajolni, hanem a házszabályokon túl, a mélyen tisztelt korelnök polgártársamnak sem akarok jogokat biztosítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy én mivel akarom interpellácziómat megindokolni, az az én egyenes, feltétlen jogom, a melylyel szemben semmiféle korlátozást meg nem engedhetek addig, a míg én akár illemsértő, akár alkotmány ellen vétő kifejezéseket nem használok. (Igazi Úgy van! a bal- és seélső halóidalon.) Most pedig, t. képviselőház, (Zaj.) habár ez nem kötelességem, de hogy a t. korelnök urat is megnyugtassam az iránt, hogy nekem sohasem volt szokásom más tárgyról beszélni, mint a mely miatt felszólalok, . . . (Derültség jobbfélöl.) Korelnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: ... a konklúzióra is rátérek, a melyből mindjárt meg fog győződni a t. elnök úr és a ház, hogy ez a prelúdium nagyon is ide tartozik, a melyet én mondottam. (Halljuk! Halljuk!) Ily viszonyok között, midőn látjuk, hogy a korona tanácsosai részéről nem szerez kellő tájékozást az ország állapota felől, kötelességünk a nemzetet felvilágosítani az egyes tények tekintetében arról, hogy itt Törvénytisztelet nincsen, és hogy itt, t. képviselőház, a végrehajtó-hatalom a pártérdekek szerint szolgáltatja és osztogatja az igazságot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre pedig nyomban adatokkal akarok szolgálni oly czélból és oly reménységgel, hogyha a korona saját tanácsosai részéről nem kap e tekintetben felvilágosítást, legyen meg a reménységünk legalább ahhoz, hogy ezen képviselőház tanácskozásairól szerezhessen magának tudomást, ha más nem, a nemzet és annak nagy közvéleménye. (Úgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Nagyon is ide tartozik annak a megemlítése, hogy a kisebbség végső elkeseredéssel küzd és pedi^ azért, mert a törvények uralmát nem látja biztosítva. A bibliából tudjuk, hogy a bélpoklosokat és az ördögíízést tömjénnel és szentelt vízzel gyógyították. Ma a therápia előre haladott fogalmai szerint az oly vérmérgező fekélyeket, a melyek alkotmányunkon dúlnak, késsel és pokolkővel gyógyítják. (Úgy van! a baloldalon.) Rátérek, t. képviselőház, azon esetekre, a melyek újabb bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy Magyarországon törvénytisztelet nincsen; hogy a végrehajtó-hatalom nem teljesíti kötelességét akkor, ha az neki érdekében nem áll. Az egyik thémával nagyon röviden foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy mélyreható, nagy, indokolt és jogos volt az a felháborodás, a mely itt eleven hangot nyert, midőn a nemzet ifjúsága, és pedig úgy a tudományos, mint a műegyetemi ifjúság, a rendőri közegek által akkor, mikor hazafias érzületének kifejezést adott, tettlegességeket tettlegességekre halmozva bántalmaztatván, rútul meg lett szegve a törvény, és e törvényszegés üldöztetni senki által nem szándékoltatik. Itt van a 473-ik §-a a büntetőtörvénynek. Mit mond ez? Azt mondja: »Azon közhivatalnok, a ki hivatala gyakorlatában valakit tettleg bántalmaz, vagy bántalmaztat, a mennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik, a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét követi el, és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.« Alig volt nap, hogy itt a képviselőházban felsorolva, adatokkal bizonyítva, támogatva ne lett volna az a tény, hogy Magyarország értelmiségi ifjúsága botokkal, bikacsekkel stb. ütlegeltetik és veretik a rendőri közegek által. Vártam és várok, hogy megismerjem azt a közvádlót, azt a királyi ügyészt, a ki kötelességét a büntetőtörvény ezen szakaszának megfelelően le fogja róni, és panaszt, vádat emelt, vagy fog emelni a brutalitásokat elkövetett rendőri közegek ellen ? Mielőtt én az 1848. : III. törvény ezikkben megszabott miniszteri felelősség elvére hivatkoznám, és a vád alá helyezést követelném a nemzet színe előtt, mely a miniszternek a törvények végrehajtása körűi elkövetett mulasztását büntetni rendeli, konstatálni kivánom, hogy az igazságügy miniszter úr, daczára a hozzá ez iránt világosan intézett felszólításoknak, süket maradt a nemzet vádjával szemben, mert neki nem tetsző tüntetésekről volt szó; de azt igenis végre tudta hajtani, midőn hazafias lelkesedésében talán egyes kihágásokat követett el az ifjúság, még pedig azon emberek által, a kik ezen kihágásokat provokálták, s ha büntetőtörvény hatalma megszűnik a rendőrökkel szemben, s itt nem panaszkodik ellenök senki, ezek az emberek jövőben biztosítékot, bátorítást nyernek arra, hogy a büntetőtörvény a hatalmi érdekeket szolgáló rendőrközegekkel szemben nem élő törvény, hanem csakis irott malaszt és semmi egyéb. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Tudni akarom s azért kérdem az igazságügyminiszter urat: tett-e ez iránt intézkedéseket; adott-e utasításokat a közvádlónak arra nézve, hogy ezen, az országgyűlés színe előtt felpanaszolt tények tekintetében vizsgálatot indítson? Hiszen bűnvádi eljárás megindítására a szállongó hír is elég, mert annak alapján már kötelesség támad a közvádló számára. Vagy talán a képviselőház tárgyalásai nem elég szállongó hírek arra, hogy az igazságügyminiszter úr azokról tudomást szerezzen, és a büntető törvénykönyvet védelmezze, és az igazságnak