Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-382
382. országos ülés 1898. íecs?eniber 23-én, pénteken. 301 tek még egyet, és ezzel saját pártomnak tartozom, hogy midőn beszédem elmondása után igen sok pártfelem és barátom üdvözölt, mindannyian kivétel nélkül megjegyezték, hogy beszédemben ezt beleszőni hiba volt. (Helyeslés.) Korelnök: Következik az interpelláczió előterjesztése. Polónyi Géza: T. ház! (Zaj. Halljuk.' Halljuk. 1 ) Aggódó tépelődéssel kiséri bizonyára minden hazafi az események fejlődését. Én is tűnődve állok meg egyik-másik kiemelkedő mozzanata előtt a mostani uapok eseményeinek. Tűnődve és aggódva, mert én úgy látom, hogy egy szerencsétlen áramlatban a kormánynak minden áron való fentartása és a kormányelnök minden áron való megvédelmezése mellé a koronának tekintélye is eszközül használtatik fel. Lehetetlen kitérni azon igazság elől, hogy egy nemzetet érő alkotmányválságra vonatkozólag a história úgy szokta feljegyezni az eredményeket, hogy nemcsak a nemzetet, nemcsak a népességet magát, hanem a koronát is fenyegeti a válság, a mely az egész nemzetet végpusztulásba döntheti. Aggódó tűnődéseim közepette elsősorban kiemelkedő mozzanat számomra az, kogy mikor Magyarországon mindenki tudja, hogy kétségtelenül históriai fordulat előtt, vál ságos fordulat előtt áll egy nemzet, hogy történhetik mégis, hogy a népei sorsáért mindig aggódó fejedelem nemcsak tanácsosait meg nem hallgatja, hanem azzal, a parlamentariter kormányzott országokban talán sehol sem észlelhető furcsa jelenséggel találkozunk, hogy midőn ilyen válság közepette egy képviselőháznak egész elnöksége lemondott, a mely elnökségben egy volt miniszter, azonkívül egy volt államtitkár, a ki valóságos belső titkos tanácsos, ült, hogy van az, hogy a korona ilyen férfiakat, a kiknek dicséretére nem szükséges szavakat keresnem, mert azoknak jellemszilárdsága, tisztasága egy nemzet közvéleménye előtt, mint érintetlen kincs áll, hogy lehet mégis az, hogy a korona minden alkotmányos szokás ellenére ezektől a férfiaktól még azt sem kérdezi meg, miért mondtak le egyszerre mindannyian, mik azok az indító okok, a melyek őket nem ezen lépésre kényszerítették ? Ez a jelenség nem lehet közönbös egy nemzet számára. Nem lehet közönbös különösen a jelenlegi viszonyok között, a melyek mellett stírfín merülnek fel jelenségek, sőt tények, hogy a koronának ezt az elzárkozottságát, illetve elzárását a közvélemény megismerésétől, egyéne sen a miniszterelnök tevékenységére kell visszavezetni. Én ezt nem ok nélkül hozom fel. Mert, hogy Qgy szimptomával beszámoljak, ha csak néhány év előtt is történt volna ilyen dolog, mondjuk hat esztendővel ezelőtt, csak a legutóbbi választások előtt, ha megtörtént volna az, hogy közéletünknek egy kimagasló alakja, szavahihetőség tekintetében pedig minden kétségen kivííl álló olyan férfiú, mint Horánszky Nándor, az országgyűlés szine előtt felhoz egy vádat, a mely a miniszterelnökkel szemben a férfiak között a lovagiasság szabályai szerint is kötelező, (Mozgás a jobboldalon.) szavahihetőség tekintetében olyan mérték alá helyezi a miniszterelnököt, a melylyel szemben a kárhoztató ítélet ne in maradhat el: akkor néhány évvel ezelőtt is a magyar parlamentben, a hol elégséges volt egy időben egy képviselőnek az innen való ostraczizálására az, ha egy levélnek a tartalmát letagadta, (Úgy van! a szélső baloldalon.) néhány évvel ezelőtt talán mégis találkoztunk volna azzal a jelenséggel, hogy a t. többség tagjai legalább tanácskoztak volna a felett, hogy ilyen viszonyok között vagy kötelezni kell a férfiút, a ki a miniszterelnöki állás betöltésére vállalkozott, hogy ezt a kérdést tisztázza, ha lehet, czáfolja meg, vagy pedig, ha ezt megezáfolni nem meri, vagy nem képes, akkor a konzequencziákat a maga számára vonja le. (Úgy van! Úgy van! balfelól.) A szavahihetőség az én felfogásom szerint nemcsak társadalmi törvények szerint kötelező, de szavahihetőség elvesztése a miniszterelnöki székben egy nemzet számára olyan katasztrófát rejthet magában, a melyeket orvosolni, vagy gyógyítani soha többé senki nem lesz képes. És miért hozom én ezt fel ? Azért, mert a ki a szavahihetőségét itt a képviselőház termében elvesztette, a kinek szavahihetőségét nemcsak egy Horánszky Nándor vonja kétségbe, de a kinek szavahihetősége tekintetében az elnöki állástól elbúcsúzott és mindnyájunk által annyira tisztelt férfiú, mint Szilágyi Dezső is, azt mondja, hogy azt elvesztette, és a ki az országgal szemben szavahihetőséget magának már nem vindikálhat, az a koronánál sem érvényesíti a férfiúhoz illő egyenes lelküséget és annak kötelességeit. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Korelnök: Szólani kívánok, t. képviselőház! A szólásszabadságot korlátlanul, a házszabályok és a törvények értelmében tisztelem. Nem tudom ugyan, mely tárgyban akar a t. képviselő úr kérdést intézni; de hogyha ezen tárgyban interpellál, akkor nekem nem lehet semmiféle kérésem a t. képviselő úrhoz. Hogyha azonban a t. képviselő úr tudja, hogy ezen mostan érintett indokok nem vezethetők vissza a teendő kérdésre : akkor engedje meg, hogy figyelmeztessem, hogy csakis azon indokokat legyen szíves előadni, melyek teendő interpellácziójára vonatkoznak. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza: T, képviselőház! Én
