Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

88S. országon Més 18»8. fleeüember 98-&n, pénteken. 287 de annak hangulatára — az elnökválasztást értem, — mégis bizonyos befolyással voltak. Ezen lapnak egy bécsi közleményét reprodukálta a napi sajtó, s ebben a reprodukczióban többek közt ezeket olvasom (olvassa): »A bécsi körök komoly veszedelmektől félnek, melyek nem csupán az ellenzéki követelések előtt való engedékenységben nyilatkoznak meg, hanem attól félnek, hogy Tisza Kálmán egész csoportjával ellenzékbe megy és egy programmal megy a perszonal unió követelőivel s az egész országot felzavarja. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.J Bármilyen különösen hangzik is ez, t'í az államférfiú a perszónál unió alapelvét sohasem adta fel nyíltan, és ezt nagyon jól tudják Bécsben.« (Derültség ialfelol) Hogy ez az eset bekövetkezik-e, vagy nem, arról én véleményt nem mondok, erre legkoinpetensebb az a férfiú, a ki a háznak tagja, hogy azzal szemben, ha szükségét látja, nyilatkozzék. Én csak egy dologra kívánok ezen közlemény kapcsán utalni, és ez az, hogy ha ez az eset, a mit nem hiszek, bekövetkezhetnék, a mi nem az országra nézve lenne fátum, hanem közeli szomszédainkra, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor is ennek a korrektivuma közvetlenül ezen félelem szomszédságában ^feltalálható. Mert ha ezen lapközlemény és ennek intendálói, továbbá azok a bécsi körök félnek ezen eshetőségtől, igen közel fekszik a gyógyszer, mert a ki egyszer elveit felfüggesztette, azt onnan ismét levette, bizonyos körülmények között meghivatván a kormányzatra, bizonyára konzeqiKüiter ezen eszmék és elvek felfüggesztésére ismét vállalkozhat. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ne vegyüljön tehát bele a mai állapotok eshetőleges fejleményeibe ez a félelem. íme, ez volt az a szempont, a melyért ezt csak inczindentáliter felemlíteni bátor voltam. De midőn, t. képviselőtársam, Tisza Kálmán ezt az ő lépését megtette, tagadhatatlanul súlyos megsebzése állott elő a közéletnek. Súlyos megsebzésnek mondom azért, mert a következmények megmutatták, hogy az elvekben hozott ezen áldozatoknak alapját nem az ország bajain való segítség képezte, hanem az a körülmény, hogy t. képviselőtársunk a hatalomnak a birtokába kívánt jutni. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Mert bizonyos az, hogy azokat a nagy lépéseket nagy tettekkel, nagy eredményekkel kellett volna expiálni, de ha ezek be nem következnek, akkor, habár nem is nyilatkozott meg momentán a közvélemény, tagadhatatlanul mindenki átérezte a politikai morálnak azt a megsebzését, a mely mint egyik elem vegyült bele a jövő idők fejleményébe. (Igaz! Ügy van! balfelóL) Kormányra jutván a mi igen tisztelt képviselőtársunk, felállíttatott a "fúzió programmja, A fúzió programmját négy pontban foglalhatom össze és domboríthatom ki. Az első pont volt a szigorú takarékosság, a melynek tendencziája oda is irányúit, hogy az egész állami gépezetnek egyszerűsítése megkíséreltessék. A másik pontja volt a vám- és kereskedelmi szövetségnek revíziója úgy gazdasági, mint pénzügyi szempontból. A gazdasági szempontot egy egészséges és az ország érdekeinek megfelelő vámpolitika képezte, a pénzügyi szempontot pedig az, hogy a fogyasztási adók oly módon rendeztessenek, hogy a rendezés egyfelől termelési tekintetben az ország érdekeinek megfeleljen, másfelől megakadályozzák azt, hogy az ország természetes jövedelmei a monarchia másik államának kincstárába szivárogjanak. A harmadik pont volt n bankkérdés rendezése, és pedig úgy a pénzügyi, mint a hiteligények kielégítése tekintetében. És végül a negyedik volt az, hogy abban az esetben, ha a megelőző három pont nak segítségével az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani nem lehet, akkor, de csakis akkor lehessen az adóemeléséhez fordulni. Ezen programmuak, hogy azt tisztán állítsam az ország színe elé, a következő formula adott kifejezést. (Halljuk! Sálijuk! Olvassa): ^Egyfelől alább szállítva a kiadásokat, másfelől szaporítva a jövedelmeket, de rendezvén a hitelviszonyokat és ez által emelvén az adóképességet, ezen adóképességtől, melyről eképen már gondoskodva van, kell azután a nagyobb áldozatot követelni.* Tovább menve így szól (olvassa): >Azt tartom, hogy minden direkt adó egyoldalú felemelése, hogyha egyidejűleg nem gondoskodunk a hitelviszonyok javításáról is, nem hogy segítene az ország bajain, de egy pár év múlva a végelszegényedésre fog vezetni.« És mi történt a fúzió után nyombau ? (Halljuk! Halljuk! balról.) Az, hogy már május hóban, — a törvénykönyvek tanúságot tesznek róla, — egymásután hozattak be és emeltettek a következő adók : a szállítási, a vadászati és fegyveradó, a tőkekamatadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, továbbá reformáltatoít gyökeresen és súlyosan a házadó; azután behozatott a luxusadó és a kereseti adó; időközben az országgyűlés feloszlattatván, a legközelebb összejött országgyűlés első teendője volt az általános jövedelmi adó behozatala. Pedig egyél) téren semmi sem történt megelőzőleg, mert ezen kezdte a kormány működését. Az igazsághoz híven meg kell mondanom mint történeti tényt, hogy e politikával Széll Kálmán akkori képviselő úr nem értett egyet, mert ugyanakkor, midőn a fúzió programmja lerakatott, abban a beszédben, melyet a fúzió ab