Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

28-8 882. országos ülés 1898* íeczejaJjer 28-án, pénteken, kalmával kifejtett, így nyilatkozott (olvassa): »JMi úton kezdessék meg az államháztartás rég­leges rendezése ? Jobb szolgálatot tesz ma az országnak azon politika, mely megmondja, hogy csak az erők feszítése ment meg bennünket, mint a mely hirdeti, hogy oly módokkal is le­het segíteni, melyek alapjaikra problematikusak, eredményeikre bizonytalanok.« Egészen ellenté­tes volt tehát a két, államférfiú nézete, 8 az érvényesült, a melyet Szél! Kálmán hirdetett, szerintem igen helyesen, a mint ezt akkor ki is fejeztem. Íme tehát a másik lépés, mely a fú­ziót kísérte, ismét tönkrement. Ez volt a köz­élet erkölcsi integritásának második megsebzésé. (Ügy van! Igaz! halfelöl.) Jöttek azután a kiegyezési tárgyalások, melyek harmadfél esztendeig tartottak. Egyen­kint adattak fel, pontról-pontra, nyomról-nyomra, az egy resti túczió kérdésének kivételével, me­lyet Széll Kálmán mint akkori miniszter kép­viselt, a fúzió programmjába felvett mindazon segítségi módozatok, melyek a kiegyezés müvé­hez voltak kötve. Ez az időpont, e politika, rám és sokakra nézve, kik a háznak ma is tagjai, azt a nevezetes momentumot képezi, melynél fogva a kormánypártból kiléptünk, mert nem lett beváltva az a programm, melynek alapján megválasztattam. (Éljenzés balfelöl.) Nem tartottam a közélet egészséges fejlődésével meg­egyeztethetőnek, hogy előbb egy politika inten dáltatik, aztán az feladatik. Nem tartottam meg­egyeztethetőnek saját felfogásommal azt, hogy cserbenhagyjam, a mit választóimnak Ígértem és kövessek oly politikát, mely, mindjárt megmon­dom, mily eredményekre vezetett. Ez volt a közélet erkölcsi megsebzésének harmadik pontja. Ésszel a fúzió programmja ki lett merítve. Az a bázis, melyen akkor a kormány és a be­következő rendszer állott, többé programmal, elvi álláspontokkal nem bírt. Megkezdődött tehát a személyes uralom. Elmetszettek szálai azon összeköttetésnek, melynek a törvényhozás és a nemzet között minden időben fenn kell állnia. Megindult az a proezedura, melylyel a szemé­lyes uralomnak alapjai lerakattak, intézmények­ben úgy, mint elemekben. A dolog természete és a parlamentarizmus története bizonyítja, hogy a személyes uralom máson, mint romlottságon nem épülhet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig az államok életének fej­lődését kevés ember birja oly éles szemmel kísérni, mint az én t. képviselőtársam Tisza Kálmán, a miről tanúságot tesznek azon idéze­tek, melyeket a múlt alkalommal Polónyi Géza felolvasott, melyekben úgy tetszik, az egész jövő programmja volt megírva, mely személyes uralom fejleményeit előre bemutatta az ország­nak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam, Tisza Kálmán tehát hozzányúlt azon politikai rendszerhez, melynek semmi más tartalma nem volt és máig sincs, mint a sze­mélyes uralom, és megindította azt a müvet, mely ennek berendezésére tendált úgy intézmó­nyekbtn, mint megfelelő organizmusokban. Sür­gős dolognak tartotta az adminisztráeziót hatal­mába keríteni, mert tudta és érezte, hogy az adminisztráczióhoz az érdekek ezerféle szálai fűződnek, jelesen a megyéknek, városoknak, köz­ségeknek és az egész társadalomnak összes ér­dekei. Mit tett tehát? Megalkotta a közigazga­tási bizottságokról szóló törvényt. Azután revízió alá vette a köztörvényhatósági törvényt, hasonló­képen a községi törvényt. Mindezekben az alko­tásokban csak egyetlenegy szempont emolkedik ki magasan, melyet minden szemlélő észrevesz, hogy ezen intézmények olyanok, melyek a ha­talmi érdekeket a kormánynak kezébe kerítik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Síärgó's dolgai közé tartozott továbbá, hogy hatalmába kerítse az államnak egész apparátu­sát, a megyei tisztikart épúgy, mint az állami alkalmazottak sorsát. Elérte ezt azzal az ádáz fegyelmi törvénynyel., melynek folytán — hivat­kozom ezen háznak minden igazságos tagjára, főképen azokra, kik főispánok is voltak. — ebben az államban nincs a köztisztviselőnek semmi létbiztonsága, hacsak az állami hatalo ti­nak feltétlenül engedelmes eszközévé nem válik. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben elmulasztotta a köztisztviselők szolgálati szabályzatának megalkotását, mely ellensúly lett volna azon hatalommal szemben, melyet a köz­ponti orgánum kezére adott a fegyelmi törvény. Mindezek tetejébe beállította a főispáni intéz­ményt, melynek párját sem Ázsia, sem Afrika sivatagjain senki felfedezni nem fogja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezek voltak azok az intézmények, melyek az ország sorsát a központi kormány kezébe adták. És mik voltak a közegek? A közegek voltak az állami életnek azon összes orgánumai, melyek a közélet terén funkczióval bírtak, A kormány kreálja a főispánokat, a főispánok kreálják a tisztviselőket, a tisztviselők liferálják a képviselőket, a képviselők liferálják a bizalmat. (Igás! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen bizalom szüli azután mindazokat az elő­nyöket, a mely bizalom folytán azok viszont kielégítésre várnak. Vájjon tehát az inkompatibilitási törvény nem egyik alkateleme-e a képviselői bizalomnak? A viczináli-i vasutak engedélyezésére vonatkozó törvény nincs-e feltételezve a képviselők bizal­mától ? A beneficziumok, — és nem szólok ille­gális beneflcziumokról — a melyek különböző alkalmakkor az állam közvetítésével adatnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom