Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

883. országos ülés 1S98, aeeüembftr 2&An, pántek«n. 285 netalán bekövetkezendő törvényen kívüli állapotokért a kormány és a többség felelős! Csodálom, hogy olyan mélyen gondolkodó elmék nem találták fe] a közelebb fekvő és természetszerű valódi okot, hogy tudniillik azt mondották volna : igenis a? obstruáló kisebbség az oka a netalán bekövetkezhető törvényen kivííli állapotnak, s ez vonandó felelősségre az elkövetendő hibákért. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Azt is mondotta Hieronymi Károly t. képviselőtársam, hogy kevés előrelátással b'rt a kormány és ez képezi a jelen állapot tulajdonképeni okát, Kérdem, t. ház, vájjon kevéssé előrelátónak nevezhető-e az a kormány, a mely már négy hónappal ezelőtt beterjesztette az indemm'tási javaslatot? (Igaz! Úgy van! a jobbfelöl.) Hiszen t. ellenzéki képviselőtársaim közül Bolgár Ferencz deczember elsejére, Bartha Miklós pedig deczember 15-ére akarta halasztani ennek tárgyalását, mert akkor elegendőnek vélik Ők is az eddigi szokás szerint csak néhány napot igénybe vevő vitát arra, hogy az indemnity megszavaztassák. De ha felelőssé tétetik a kormány és a többség a törvénytelen állapotok bekövetkezéseért, kérdem, vájjon nem terheli-e ugyancsak a kilépett párttagokat ugyanazon felelősség, a kik csak deczember hatodikán léptek ki a párt kötelékéből, akkor tehát, midőn a Tisza-féle javaslatról tudomást szereztek. Azt pedig senkisem fogja állítani sem a házban, sem a házon kivííl, hogy ez a javallat volna okozója a törvényes rend felforgatásának, az alkotmányon kivüli állapot bekövetkezésének. (Zaj. Eüenmondások balfelöl.) Én csak íogicze következtetek abból, a mit itt e házban a szónokoktól hallottam, és engedjék meg, hogy e részben én is kifejthessem egyéni szerény nézetemet. Én a felelősségnek a jelen esetben három nuaneeát különböztetem meg. Az egyik a kormány felelőssége, a mely felelős a koronának és a parlamentnek tetteiért; másik a többség felelőssége, a mely felelős választókerületének és választó polgárainak ; végül a kisebbség felelőssége, a mely obstrukczió esetén felelős és szavatol nemcsak saját választó közönségének, hanem a mi választóinknak is, és' így az ország egész közvéleményének! (Igaz! Űyy van! jobbfelöl.) Én tehát kérve kérem t. képviselőtársaimat az ellenzéki padokon, mert felette fontos, érdemes, hogy vele foglalkozzunk, óva intem, figyelmeztetem arra, hogy ha be fog köszönteni újév első napján a törvényen ki dili állapot, ezért elsősorban önök lesznek a felelősek, (Ellenmondások balfelöl. Úgy van! Úgy van! jobb felél.) És most áttérek magára a tárgyra, magára ai elnökválasztás ügyére és Kossuth Ferencz t. barátomnak javaslatára. Én sem helyesnek, sem jogosnak, sem ildomosnak nem tartom «zt, hogy azon fontos állás betöltésénél a képviselőház elnökének a ház bárminemű utasítást adjon. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem adták ezt sem a múltban, és nem lesz ez helyes a jövőben sem. Bízzunk abban mindannyian, hogy bárkit ültessen is a ház többsége arra a méltóságos polezra, hogy az hazafiasán és a törvényeknek megfelelően fogja állását betölteni Ez az indoka annak, hogy én Kossuth Ferencz t. barátomnak javaslatához nem járulok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző S Horánszky Nándor! Horánszky Nándor T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg, hogy azon tagadhat!anúl sajnos és kínos állapottal szemben, a melyben a törvényhozás működése ez idő szerint laborál, megjelölhessem azt az álláspontot, a melyet én és t. barátaim elfoglalnak. Méltóztassék megengedni, hogy egy kissé bővebben, behatóbban és részletesebben foglalkozzam a helyzettel. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt egy történelmi visszapillantást vetek a múltra, nem azért, hogy egyeseknek politikai pályafutásában az ellenmondásokat keressem, mert hiszen ebben gyönyörűségem nem telik és különben is a közélet, ez idő szerint annyira sivár és czinikus, (Igás! Úgy van! balfelöl.) hogy az erkölcsi szempontok minden értékűket elvesztették. Úgy van! Úgy van! balfelöl.) De tennem kell ezt azért, hogy reá mutassak azokra a mozzanatokra, a melyekből a mai szituáezió kifejlődött, mert nagyon tévedne az

; a ki azt hinné, hogy az a paroxizmus, a melyben a törvényhozás működése ez időszerűit leledzik, egy spontán keletkezett bajnak a kifolyása, sőt ellenkezőleg azt tartom. (Halljuk! Halljuk) hogy azok a kóranyagok, a melyek ezt a paroxizmust előidézték, évek hosszú során át következetesen rakódtak le és a^ok kipattantak egy betegségben, a mely szüli a mai szituácziót (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Á mai küzdelmeinknek a czélját nemcsak az ez időszerinti aktuális kérdések képezik, hanem képezi az az egész rendszer, a mely ellen ennek a küzdelemnek derék hada konczentrálódik, így tehát szükséges, hogy a mai szituáczió kifejlődésének előzményeit is röviden felemlítsem, és ebből vonjam le mindazokat a következtetéseket, a melyek a mai szituácziót felfogásom szerint markánsan jellemzik. (HaPjuk! Halljuk!) Tényekre, száraz adatokra és a törvényhozás szemei előtt lefolyt jelenségekre fogok reámutatni és azokra a konzequencziákra, a melyek ezekkel szoros összefüggésben vannak. Kerülni fogok minden mesterséges és igazságtalan színezést és felszólalásomnak miuden egyes momentumát kisérni fogják az adatok és a tények és a t. képviselőház abban a helyzetben lesz