Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

278 381. országos ülés 1898. deczember 32-én, csfltSrtSkSn. áll. Tisza Kálmán is kivirágzott Nagyváradon, de ajkairól szintén nem virágok, hanem bogárkák röpködtek szét, nem is csodabogarak, hanem még ennél is veszélyesebbek, oly bogárkák, a melyek szúró fuláukkal bírnak, mert olyan dolgokat mondott ott Tisza Kálmán, abban a Rózsabokorban, vagy Fekete sasban, vagy nem tudom, hogy hol, a melyek ferdítések, valótlanságok, ráfogások. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés balfelől) Elsősorban is azt mondja, hogy »az obstrukcziónak minden lehető eszköze felhasználásával* tárgyal az ellenzék. (Felkiáltások balról: Ez nem igazi) Hát, t. képviselőház, hol van az a minden fegyver felhasználása, mit tettünk mi eddig? Továbbá azt mondja, midőn örvend, midőn gúnyolódik, hogy össze-vissza keverte elveit az ellenzékeknek pártja, azt mondja ismételten, hogy szövetkeztek a néppárttal, a melynek zászlajára az van írva: »ezen törvény nem is törvény, az alól kibújni szabad és kötelesség!* (Felkiáltások balról: Rágalom!) T. képviselőház! Dániel Márton: Halljuk az elnököt! Lázár Árpád: Helyettes elnök úr, menjen a helyére! (Felkiáltások balfelől; Helyre! Helyre!) Molnár János: T. képviselőház! Egyetlenegy országgyűlési párt sincsen, a mely oly szabatosan, oly körülvonalozva adta volna meg az ő programmját, mint a néppárt; ki van az nyomatva, tizennégy pontban összefoglalva, ahhoz mi még eddig sem nem adtunk, sem nem vettünk el belőle valamit. Hát hol van ott csak egy pont, a mely azt mondja akármelyik törvényről, hogy azt megtartani nem kell. hogy az alól kibújni szabad és kötelesség? Én azonban sejtem, sőt úgy vagyok meggyőződve, hogy azt a tisztelt Tisza Kálmán képviselő úr a polgári házasságra értette és mondotta. Azt is tudni vélem, hogy mi vezette őt erre a — nem akarom mondani — szándékos ferdítésre, de tévedésre. (Ellenmondás balfelől.) Méltóztatnak emlékezni, hogy április végén én itt egyszer felszólaltam. Tudniillik a törvény respektálván a katholikusok hitágazatát, a mely szerint a katholikus ember Isten előtt és önlelkiismerete előtt érvényes házasságot csak az oltárnál, a papja előtt köthet, úgy rendelkezik, hogy midőn a polgári kötés megtörtént és midőn arról van szó, hogy az állami tisztviselő férjnek és feleségnek, vagyis házasságnak nyilvánítja a feleket, ne legyen kötelezve a katholikus ember ezt aláírni. Erre nézve miniszteri rendeletet is bocsátott ki a belügyminiszter úr, csakhogy ezt nem respektálják. Én tehát meginter^pelláltam őt ezért, és akkor ő nemcsak nem adott igazat nekem, hanem még meg is fenyegetett minket, papokat, hogy ha merjük arra instrigálni a mi híveinket, hogy azt a házassági jegyzőkönyvet ne irják alá, a mit pedig ö* miniszteri rendeletben jóváhagyott és helyeselt, akkor ő" így meg amúgy fog ellenünk eljárni. Akkor én azt mondottam itt, e házban és nagy felháborodást is szült az minden egyes helyén a képviselőháznak: hogyha megnyúz is bennünket elevenen a miniszter úr, ha akármit is tesz velünk, mi a polgári házasságnak nevezett szövetséget házasságnak elismerni nem fogjuk. (Úgy van! balfelől. Mozgás.) T. képviselőház! Én a saját hitünknek dogmájára hivatkozom s nem azt mondottam, hogy mi a polgári házasságot törvénynek nem ismerjük el, hanem csak, hogy Isten és lelkünk előtt érvényes házasságnak nem ismerjük el. Mi sohasem mondottuk, hogy a polgári házasságról szóló törvény nem törvény, hanem inkább panaszkodtunk, hogy törvény. Mi nemcsak nem mondtuk az ellenkezőt, de fennhangon, a szóSzékről is kihirdettük azt, hogy miként, és hogyan kell eljárni, hogy a szegény nép, a mely ez által is zaklattatik, annál könnyebben megköthesse a polgári házasságot. Sőt nem is kötnők meg híveink a házasságát, én legalább meg nem kötném, ha előbb a polgári házasságot el nem végezték, azért, mert mikor a katholikus lelkész közbenjár, hogy az a házasság megköttessék, mely a katholikus ember előtt egyedül érvényes házasság, kötelessége neki azon házasságnak polgárjogi következményeit is biztosítani, a mi ez idő szerint nem történhetik meg hazánkban a nélkül, hogy azt a polgári házasság meg ne előzze. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Ezt mondottam én, ezt mondja mindenki, legyen néppárti, vagy ne legyen néppárti az a pap; tehát ne merje mondani azt Tisza Kálmán képviselő úr, hogy a néppárt azt hangoztatja, vagy hangoztatta, hogy a törvény nem törvény, hogy az alól kibújni, azt kijátszani szabad, lehet, vagy épen kell. (Felkiáltások: Úgy van! Rágalom! Nagy zaj. Elnök csenget.) Tehát beadta Tisza Kálmán képviselő úr azon manifesztumot, vagy törvényjavaslatot a pártklubban (Egy hang jóbbfelől: Hisz ez nem tartozik ide!) nem tudván sem ő, sem pedig kedves fia, gróf Tisza István úr, hogy erre abszolúte semmi joga sincs a törvények értelmében. (Zaj.) Habár nem vagyok jogász, azt mégis tudom, hogy nincs igaza gróf Tisza István képviselő úrnak abban, hogy bárkinek is jogában áll a képviselőház elé törvényjavaslatot beterjeszteni, mert olyan törvényjavaslatot, mint a milyen a Tisza Kálmáné, a melyben a budgetről, vagy a budgetre vonatkozó felhatalmazásról van szó, senki más, mint felelősségre vonható férfiú, vagyis miniszter be nem terjeszthet. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) 0 azonban mégis beterjesztette. Hogy milyen az a törvény-