Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. országos «lés 1898. deczember 22-én, csii«5rt51i8n. g^g javaslat, azok után, a miket gróf Apponyi Albert, Polónyi Géza és mások elmondottak, bővebben kiterjeszkednem felesleges. Csak azt említem meg, hogy azok a kilépettek kilépésükkel, a mi a lex Tisza következménye volt, szerintem ráírták a kormány falaira e szavakat: Mane Tekel Phares, a melyek rájuk nézve talán fájdalmasak, reánk nézve azonban örvendetesek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindjárt befejezem beszédemet, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfdöl.) Csak arra akarok még reflektálni, a mit a t. miniszterelnök úr mond, és a melynek ellenkezőjéről minket vádol, hogy tudniillik egyedül ő képes a kiegyezést megkötni. Hát, t. ház, mit tett ő a kiegyezés megkötésére, illetőleg annak előmozdítására? Először is maga ellen zúdította az egész ellenzéket a folytonos, szakadatlan törvénytiprásokkal, a melyek országszerte dívnak. Másodszor, a midőn nincs sem budget, sem indemnity, sem kiegyezés, sem provizórium, mit tesz? Egy szóval sem nyilatkozik, vagy legalább nem úgy, a mint kellene és mégis feltétlen bizalmat követel az ellenzéktől. Azután tárgyalni sem akar a kiegyezésről, pedig hányszor szólítottuk fel ezen oldalról is, hogy terjeszsze már be e törvényjavaslatokat, hisz azok már készen állanak a tárgyalásra. Ezeket azonban nem terjesztette be, hanem az indenmityt tolta előtérbe, azt vélvén, hogy majd oly együgyű és bárgyú lesz az ellenzék, hogy kötélnek áll, hogy majd önként nyújtja oda a fejét a nyaktiló alá, hogy tudniillik az indemnäty a kormányelnök úr kezében lévén, feloszlathassa a házat és csináljon majd olyan képviselőválasztást, a milyen neki tetszik, s a milyen neki tetszem szokott. Obstrukcziőval vádol azután bennünket s mégis feloszlatja nyolez napra a házat. Végűi merényletnek nevezi az ellenzék akczióját az alkotmány ellen akkor, midőn a les Tisza nem egyéb, mint szegre akasztása az alkotmánynak, mert tetszik tudni, hogy az a beterjesztő úr igen gyakorlott már a szegre akasztásokban. (Derültség. Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Hazaárulás! Molnár János . • Nem akarom folytatni tovább beszédemet, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) hanem megcsinálom a konkluziót. Három vádat emeltek ellenünk, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a néppártiak ellen, különösen ezen tárgyalások alkalmával. Az egyik az, hogy midőn mi szövetkeztünk az]ellenzékek pártárnyalataival, és midőn az úgynevezett obstrukeziót megkezdtük, akkor az anarchiának, a forradalomnak talajára léptünk; másodszor, hogy épen most kezdtük meg a harczot a kiegyezés előtt; harmadszor, hogy veszélyeztetjük, tönkreteszszük a kiegyezést, illetőleg annak lehetőségét. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, ha igaza volna Tisza Kálmán L képviselő urnak, hogy mi összezagyváltuk a mi politikai elveinket, akkor teljesen igaz volna, hogy az anarchiának állapota állana be, legalább is a parlamenti anarchia; de kérdem a t. nemzeti pártot, kérdem a t. függetlenségi és 48-as pártot, és kérdem a néppártot is, hogy vájjon melyik engedett csak egyetlen egy betűt, egyetlen egy jottát, egy hajszálnyit is elveiből ? (Helyeslés balfélöl.) Már pedig, ha mi politikai elveink teljes fentartásával és megőrzésével egy közös nagy czélra, mint a milyen az alkotmány megmentése szövetkezünk, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) akkor hiába vádolnak, hogy mi forradalmi térre léptünk. Nem akarom én azt fejtegetni, hogy mi az obstrukczió. Ha obstrukcziónak nevezik azt, hogy mi a parlamenti tárgyalásokat megakasztjuk, akkor teljesen igazuk van, ezt megtettük eddig is és megteszszük ezután is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Majd mindjárt megmutatom, hogy milyen ez a forradalom? (Halljuk! Halljuk!) Ha én mellettem áll, vagy megy egy békés polgár, eszembe se jut őt félre lökni, de ha lábamra hág, ha a falhoz szorít, ha a lábamat eltiprással fenyegeti úgy, hogy nem birom azt az övé alól kivonni, akkor őt bizony meg fogom lökni ú.gy

f hogy tán a falhoz esik. (Egy hang balfélöl: Sőt pofon is ütőm!) Miért? Azért, mert meg akarom védelmezni a lábamat, (Úgy van! balfélöl.) Míg nem veszélyeztették és letiprással nem fenyegették azt, a min, mint ember a lábán áll, a magyar nemzet, tudniillik az alkotmányt, addig mi folytonosan tanácskoztunk, de midőn a parlamentbe is behozták az alkotmánysértést, akkor igenis ellökjük azokat, a kik ezt megtenni merészlik, (Élénk helyeslés balfelől.) akkor igenis meggátoljuk a parlamentnek működését. (Úgy van! a baloldalon.) Egyébiránt majd meg fogok Gajári Ödön kőpviselő úrnak tegnapi kérdésére is felelni. A másik vád, hogy mi épen most vettük fel a harczot a kiegyezés előtt. A néppárt azt tartja, hogy akkor kell verni a vasat, a mikor meleg, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) akkor kell vetni a földet, a mikor az meg van szántva, és akkor kell lőni még a snepfet is, a mikor húz, (Általános derültség.) mert hiszen ha a kellő időt elmulasztjuk, akkor legfeljebb verebet lehet lőnünk. Mi is akkor vettük fel a harczot, midőn a győzelemnek biztos, vagy legalább is kecsegtető eredményével vehettük fel. Tehettük ezt annál is inkább, mivel, mint be fogom bizonyítani, mi abszolúte nemcsak meg nem hiúsítottuk, de még csak meg sem kíséreltük meg-