Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

S8Í. orsíégoS Iklén 1898, deezeiulier 2S>én, csStSrtöMn,, 277 viaelőház tekintélye aláásva; széles néprétegek nyomorban sínylődve, az alföld népe kivándor­lásra kényszerítve; másfelől pedig az említett visszaélések büntetlenül hagyva, sőt gyakran dédelgetve és megjutalmazva; Deák Ferencz békeműVe megbolygatva és kiforgatva; a köz­béke megzavarva és mindezek folytán magyar hazánk, az egész állam komoly veszély elé sodorva.* Ez a mai Magyarország hű képe. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miután pedig vannak, a kik ezt nem hiszik, mint a milyen Pulszky Ágost t. képviselő úr is, azért a túloldalon hiába beszélnek, hogy így meg amúgy azt kívánják, hogy az elnöki válasz­tásba politikai motívumok ne folyjanak be, hogy az elnök ilyen, vagy olyan pártatlan legyen, a kik mindazokat, a miket én mondottam, nem hiszik el, nem nyújtanak nekünk olyan garan­cziát arra, hogy igazán olyan elnököt kivannak választani, a kiben mindenki bátran megnyugod­hatnék, épen ezért, én csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Noha jól tudom t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök úr azonnal vádolni fogja a néppártot a koronánál, hogy ilyen meg amolyan reakczionárius párt, hogy a Kos8Uthékkal is szövetkezik, pedig más közjogi alapon állanak azok, mert hát konspirálnak a néppárt és a többi párt az alkotmány és a ki­egyezés ellen, pedig az alkotmányt csakis ő tudja megvédeni és a kiegyezést csakis Ö* tudja léte­síteni. (Zaj. Elnök csenget.) Lássuk csak már most, miként védi az al­kotmányt a t. miniszterelnök úr. (Halljuk! Hall­juk!) Most mondtam el, hogy miként és hogyan hamisítják meg közegei a választói lisztákat, hogy szavazni nem engednek, és más egyéb választási visszaéléseket követnek el; Ő" meg itt klotürrel fenyeget és rendeletekkel kivan kor­mányozni, és mégis a szegény néppárt az, a mely reakeziónárius, alkotmányellenes; sőt a mikor belépett a néppárt, első intrádáúl és üd­vözletül akárhányszor onnan áthangzott, hogy ilyen és olyan hazaáruló párt a néppárt. Hát mit tett, t. képviselőház, a miniszter­elnök úr az alkotmány megvédésére? Önök is, mi is azt mondjuk, hogy az alkotmány veszélyben van. Elsősorban tehát mindenesetre a miniszterelnök úrtól kellene kívánni, hogy az alkotmány meg­védje. És mit tesz ő? Azt mondja, hogy ő az alkotmánynak barátja; a mire az a szegény magyar alkotmány bátran azt felelheti vissza, hogy ilyen barátaimtól ments meg engem Uram, az ellenzékkel majd magam is megbirkózom. (Derültség és helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mert mit tett a t, miniszterelnök úr? Minden önérzetes politikus, minden önérzetes állam­férfiú és különösen kormányelnök, ha látja, hogy feltornyosultak a hullámok, hogy dúl a vihar, először is arra gondol, hogy talán másnak kellene átadni a kormányrudat, vagy Jónás próféta szerepére vállalkozik. Mert mit is mond Szilágyi Dezső ? (Éljen Szilágyi! Éljen! éljen! a bal­oldalon.) Szilágyi Dezső képviselő úr azt mondja (olvassa); »Ha a kormányelnök nem alkalmas arra, hogy e fel adatokot sikeresen megoldja, és ez iránt ma úgy hiszem ő sem táplál kételyt, nincs más mód, mint a jelenlegi többségből átadni másnak, kit a korona választ és a többség támo­gat, a feladatokat. Sem a parlamentarizmus, sem a kormányzati elv nem szenvedne ez által sérel­met. Hány miniszterelnök hagyta el helyét, pedig bírta a korona bizalmát, a többség támo­gatását, hazafiságból és annak felismerése mellett, hogy más kéz alkalmasabb a jövő feladataira.* Kétségkívül ez így áll. De a t. miniszter­elnök úr nem akar ám Jónás próféta szerepére vállalkozni, mert attól tart, hogy az a czethal mely őt elnyelné, nem tenné ki harmadnapra a partra! O pedig még a gondolatától is vissza­riad annak, hogy ő folytonosan, az ellenzéknek gyomrában feküdjék. (Derültség.) Azután mit csinált? A pártklubban folytonosan a koroná­nak a fényénél sütkérezett, annak sugaraiból szőtt magának öltönyt, sőt olyan czélzásokat is tett, mintha a korona képes volna még az al­kotmány megszegésére is neki engedélyt, fel­hatalmazást adni. Majd aztán megszólaltatta a megyéket, az úgynevezett közvéleményt, (Derültség bal felöl.) a mely hogy milyen eredetű és milyen fontos közvélemény, említette a múltkor Ivánka Oszkár képviselő úr, midőn a pozsonyi esetre hivat­kozott, hol míg gróf Zichy volt a főispán, addig az egyházpolitika ellen tüntetett a megyegyfílés, mihelyt pedig Szalavszky lett, az egyházpolitika mellett. (Derültség bal felöl.) Ivánka Oszkár: Úgy, mint a szabadelvű párt! Molnár János: Valóban csodálom a t. miniszterelnök urat, hogy még a nemzet nagy költőjéhez, Hazafi Verái Jánoshoz nem folya­modott és nem Íratott általa az ellenzék ellen egy megró vasi kalandot. (Derültség.) Azután, mikor még ez sem használt, meg­szólaltatta az öreg ágyút^ felállott a konvent­ben a rex Tisza — mert hát akár miként ta­gadják, mégis ő ott a rex — és beadta azt a törvényjavaslatot, vagy manifesztumot, vagy nem tudom én, hogy mit, a minek a neve ez idő szerint lex-Tisza. A Tisza, t. képviselőház, már tudniílik a folyó, virágozni szokott, de virága nem bimbó­ból, nem szirmokból, hanem ártatlan rovarkákból

Next

/
Oldalképek
Tartalom