Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

276 881. orsz&gog Illés 1898, deezember $Z<4,n, csUtftrtftkOis. krajczár!) Ezt tették rt az országházban, hol, ha valahol, megkívánnék, hogy az alkotmányos jogokat tiszteletben tartsák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből a levélből azonban nagyon megokosodtunk, mert fényt vetett az egész választási atroozitásokra, mert megtudtuk belőle egészen kétségtelenül, hogy vannak ^hivatalos jelöltek*, a minek természetes következménye az, hogy tehát azoknak ellenjelöltjei »hivatalból üldÖzendök!« (Élénk helyeslés, és tetszés a bal-és szélső baloldalon.) T. ház! Hogy a házelnök úrnak kedvét keressem, noha nem ismerhetem el, hogy nem lenne jogom mindehhez, mert ezekből merítem az argumentumot arra, a mire konkludáíni akarok, és nekem senkisem szabhatja meg, honnan merítsem argumentumaimat, (Élénk helyeslés balfelfil.) csak röviden fogok szólani, pedig azokról is hosszasan szólhatnék, a többi visszaélésekről. (Halljuk! bálfelöl.) A választási szabadság után jön a személyes szabadság. Hogy állunk ezzel? Csak néhány nap előtt tetszett volna kiállni, de ki is álltak s látták, mit csinál a Kerepesi úton és egyebütt a rendőrség, hogy az utczán haladó békés polgárokat hogy tiporja el a vágtató rendőrség. Még 28 szónok van felírva a Rakovszky-eset alkalmából, midőn nem egyszerű embereket, hanem még képviselőknek személyét sem kimélik, még arra is ráakarja tenni a kezét a rendőrség, mert ezt nevezik Magyarországon egyéni szabadságnak. (Igaz! Úgy van! balfelől) A lelkiismereti szabadságról sem akarok hosszasan szólani, csak azt mondom, hogy magának a belügyminiszter úrnak, az elnökjelölt úrnak kellett kiadni egy rendeletet, melynél fogva az állami anyakönyvvezetők senkit lelkiismerete ellenére a polgári házasságról kiállított jegyzőkönyv aláírására kötelezni ne merjenek. Itt van az egyesülési jog. Nem akarok arról a szelíd nyomásról beszélni, melylyel a hivatalnokokat a katholikus körtől távol tartják, vagy pedig kilépésre kényszerítik, a mint az Szombathelyen történt egész seregesen. Nem akarok arról sem szólani, mennyire megakadályozzák ezeknek létrejöttét, a hol csak bírják ; hanem csak azt mondom, hogy azok a tisztviselők, a kikhez beadják ezen, akár a néppárti, akár a katholikus körökre vonatkozó alapszabályt, kétszer-háromszor is visszavetik azt, noha szórói-szóra, bettíről-bettíre olyan alapszabályról van leírva, melyet a belügyminiszter úr már régen jóváhagyott, csak a hely változik. A gyülekezési jogról tudnánk ám csak mi néppártiak szépeket beszélni, hogy miként és hogyan bánnak a népgyűlésen a néppárttal, de azt hiszem más ellenzéki párttal is. Megtörtént az én jelenlétemben is, az én elnökletem alatt, Endrődön, Szatmárm egy ében, hogy a dombról, a hol meg akartuk tartani a gyűlést, a hová a háborgók nem jöhettek volna fel, leparancsolta a gyűlést szolgabíró, és ha jól tudom — de nem tudom egész biztosan — a megyei főpénztárnok maga vezette szemeim láttára a mintegy háromnégyszáz főből álló részeg tömeget, hogy ordításokkal, kiáltásokkal meghiúsítsák, a mint meg is hiúsították, a mi gyűlésünket. Egyébként Pulszky Ágost képviselő úr saját szemeivel is láthatta birtokán, Széchényben az ilyféle dolgokat, hiszen ott is ily formán hiúsították meg népgytíléseinket. A karhatalom, a mely ki van rendelve, nem a zavargókat üldözi, hanem belevágtat a néppártiak közé, a kik ott állanak, hogy megtartsák a gyűlést. Ott van azután a szólásszabadság, a melynél fogva megtörtént például Pozsonybeszterczén, hogy a néppárti képviselőnek nem engedték meg, hogy programmbeszédét megtartsa. Hányszor történt meg, Mócsy Antal képviselő úr meg is interpellálta a belügyminiszter urat, az elnökjelölt urat azért, hogy őt jogtalanul megszakította beszédében a főszolgabíró és igy tovább. Hát a sajtószabadságról mit beszéljek? A mi röpiratainkat, a melyeket csakis a törvényszéknek, vagy az államügyésznek van joga lefoglalni, mint általában minden nyomtatott írást, csendőrökkel és falusi bírákkal koboztatták el szakajtók számra. De nem akarok erről többet beszélni, csak azt akarom mondani, hogy ez a rendszer elkobozta nemcsak a választási jogot, nemcsak az egyéni szabadságot, nemcsak a lelkiismereti szabadságot, nemcsak az egyesülési szabadságot, nemcsak a szólás szabadságot, nemcsak a gyülekezési szabadságot, nemcsak a sajtó , de még az ajtószabadságot is, hiszen a lapokból olvastuk, hogy elálltak az ajtókat, midőn annak a Tisza-lexnek az aláírásáról volt szó. (Élénk tetszés és derültség bal- és szélső baloldalon.) Azon képre, a melyet Pulszky Ágost képviselő úr festett, tudniillik, hogy Magyarország a szabadságnak klasszikus hazája, én csak azt akarom mondani, hogy »a népjogok, az egyesülési, a gyülekezési, a képviselőválasztási jog megcsonkítva, eltiporva, vagy meghamisítva; a jogbiztonság veszélyeztetve, a rendőri hatalom törvényellenesen megnövesztve, sőt a jog föléhelyezve ; polgárvér sokszor ok nélkül ontva és a humanizmus is többször lábbal taposva; a választópolgárok száma törvényt kijátszó furfanggal megtizedelve, a megmaradtak nagyrésze rendszeresen űzött és a képviselőházban nyíltan bevallott lélekvásárlás által megrontva; ennek következtében a közbizalom megingatva, a kép-