Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. országos ülés 1898. űec?ember 22-én, esfltSrtSkSn. 275 mester úrnak megküldetett: nem lát-e ő méltósága ebben is engedetlenséget, hogy a polgármester ez évben is, noha e törvény 5-től 15-ig rendeli, mégis csak a 7-én sürgönyileg tett panaszra 9-én engedi meg a leirhatást, s azt is úgy, hogy a hivatalos órákat megrövidítette, csak egy em­bernek engedett irni két kerületet, diktálót csak az utolsó két napon engedett használni. Ennek folytán a leíró a leirhatás után aggódva, a laj­strom egyik másik részénél mellőzte az évszá­mokat, a házszámokat, az egész leírást irónnal és rövidítésekkel végezte. A lajstrom igy temér­dek megbizhatatlan helylyel bírt. Miután a sza­vazók különböző helyen fekvő birtokaik, lakásuk és hivataloskodásuk alapján majd itt, majd ott, majd több helyen, majd sehol sem vétetnek fel, a reklamáczió természetesen csak úgy lehet alapos, ha az egész lajstromot összevethetjük, ha a bizonyítékok összeállítására idő engedtetik. Ez pedig ae ő méltóságának tett jelentés szerint is, teljesen hiányzott; hiányzott nem a törvény rendelkezésre, hanem a polgármesternek évek óta folytatott, a minisztériumnak többször be­panaszolt, de soha megfelelöleg nem korlátozott furfangja és szándékos törvényszegése miatt. így jutottunk az idén abba a helyzetbe, hogy rekla­mácziónk nem alapos minden személyre nézve. A többi lépés czélzatos eljárás mellett már most könnyű. A legutóbbi leírást ebben megvilágítva. panaszaink több részét egész terjedelmében fen­tartom.« (Zaj jobbfelöl.) T. ház! A hol a választási jognak ilyen korlátozása van és a szavazási lajstromok le­írását ilyen küzdelemmel kell kierőszakolni és még akkor sem vezet az eredményre, lehet ott alkotmányos szabadságról beszélni? (Nagy zaj jobbfelöl. Halljuk! halról.) Endrey Gyula: Többség, meg fazék! Molnár János : Teljesen így mennek a megyei választások is, (Igaz! Úgy van! balfelől.) a melyekre vonatkozólag figyelmeztetem Pulszky Ágost t, képviselő urat csak azon komarom­megyei esetekre, a melyekre vonatkozólag múlt­kor interpelláltam, és a melyekre még most is adós az igen tisztelt elnökjelölt és belügyminisz­ter úr a válaszszák A választás minden nemére, faktorára és mozzanatára kiterjeszkedik tehát a kormány erőszakossága. És ugyan mikor hallottuk azt, hogy valakit választásbeli törvényszegésért meg­büntettek volna? (Zaj jobbról. Halljuk! balfelöl.) Épen a napokban történt Poroszországban, Offen burgban, hogy egy polgármestert két havi, két tanácsosát pedig három heti fogságra ítélték, mert egy czentrumpárti képviselő szavazatát elsugálták és egyéb rendetlenségek fordultak elő a választásnál. (Zaj jobbról.) Korelnök: Szólni kívánok! T. képviselő úr! Most az elnökválasztásról folyik a tárgya­lás. Nem mondhatja a t. képviselő úr, hogy nem hallgattuk kellő figyelemmel azon okmá­nyokat is, melyek talán nem e kérdés kereté­ben adathatnának elő. De most már kérem a képviselő urat, méltóztassék tisztán az elnök­választás kérdésében adandó szavazatát indo­kolni. (Élénk helyeslés jobbról.) Molnár János: Minthogy én mindezeket, a miket felhoztam és még felhozni akarok, épen annak indokolására hoztam fel, miért fogok Kossuth Ferencz képviselő űr indítványához csatlakozni, azért kell nékem ezeket elmonda­nom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Törvényeink két évre terjedhető börtönt és és kétezer forintig terjedhető bírságot szabnak arra, a ki a választásoknál valakinek szavazatát jogtalanul megsemmisíti. Ugyan mikor büntet­tek meg valakit ilyenért? íme Gebauert, ki azt a csaczai választást vezette, az a hatóság, mely­nek büntetnie kellene, védelmébe veszi, hogy szegény nem tudja a törvényt s csak megrovásra itéli. íme, Kloch ügyében két év múlva kell interpellálnunk; két év alatt nem hoznak Ítéle­tet, és csak a napokban helyezték vád alá. Nemhogy megbüntetnék az illetőket, hanem ki is tüntetik, mint az Ollék, Bartalok és Sza­lavszkyak példája bizonyítja. (Úgy van! balfelől.) Sőt a túloldal a törvénysértéseket még Itt is védi, holott Francziaországban ép a minap tör­tént, hogy az ellenzék és a kormánypárt együt­tesen tiltakozott az ilyesmik ellen, s maga a miniszterelnök kijelentette, hogy a visszaélések bármily párt részéről el nem tűrhetők. (Úgy van! balfelől.) A »Magyar Újság«-ban olvastam a minap, hogy egy asszony, egy vén boszorkány, ki meg akarta magát bosszulni a szomszédasszonyán, felbérelt egy suhanczot két forintért, hogy fojtsa meg azt. Az a snhaucz negyven krajczárt kért előre, hogy egy kis kurázsit ihassék. Csak­ugyan megfojtotta az asszonyt, tette kitudódott, a gyilkos és felbujtója a törvényszék elé ke­rült 8 ott az asszony megvallotta: igaz, hogy felbujtottam, t. urak, bizony mi tűrés-tagadás, igaz, hanem én csak 30 krajczárt adtam neki előre. A vádat elfogadta, hanem ily lappaliák­kal kezdett előállani, hogy nem 40, hanem 30 krajczárt adott. Nem a hasonlat tárgyára, ha­nem a módra nézve akarom én ezt az esetet itt applikálni. Midőn az a Desseőffy-levél napfényre került, midőn itt szemébe vágták a miniszter­elnök urnak, hogy szelíd nyomást gyakorol stb., sem ő, sem más az 8 védői közül egy hanggal sem merte azt mondani, hogy nem igaz ez a bűntény, hanem lappáliákkal kezdtek előállani, hogy megmaradt a hivatalban, hiszen nem ül­dözte senki stb. (Felkiáltások balfelöl; Ez a 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom