Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-381
274 181. országos ülés 1898. deeiember 23-án, eeBtSrtSkSn. 971. számú végzésében kérelmen mint teljesíthetlen, elutasíttatik. Midőn ezt Smausz főispán urnak felhoztam és ígéretére emlékeztettem, össze zsugorodva és kezeit tördelve vállá, hogy igen sajnálja, de nincs befolyása sem a központi választmányra, sem a tanácsra. Ezen 971/1896. szám alatti tanácsi határozatot megfellebbeztem. De valamint Mamusich Ágoston, úgy én sem kaptam semmi értesítést mai napig sem arról, mit méltóztatott kegyelmes uram határozni a választási névjegyzék lemásolata tárgyában, ámbár, mint említem, február hó 23-án ez iránt külön panaszt is nyújtottam be kegyelmes uramhoz, itt van az a kezemben, folyó évi szeptember hó 3-án az » Alkotmány « czímü napilap 216. számában olvasván, hogy a nagyméltóságú belügyminiszter úr 35.846/1896. szám alatti rendeletével kedvezőleg intézkedett kérelmem tárgyában és azt gondolván, hogy az idézett rendelet velem nemsokára közöltetni fog, folyó hó 13-ig várakoztam. Ekkor a várakozást megsokalván, megjelentem a polgármester előtt és őt a névjegyzék lemásolása végett felkértem, az idézett rendeletre hivatkozva. Mamusich Lázár beismerte, hogy az idézett rendelet kezei között van, de annak beiktatását az iktató könyvekben fel nem találhattam, azonban úgy annak kiadatását, mint a névjegyzékek lemásolását tőlem megtagadta. Erre én nyomban, vagyis folyó hó 13-án sürgönyileg kértem fel a magas belügyminisztériumot, hogy e kiáltó törvényszegés megszüntetése tárgyában sürgönyileg intézkedni méltóztassék. Mi történt azután, nem tudom, hanem valószínűleg a magas belügyminisztérium intézkedése folytán folyó hó 17-én a polgármester Szalay Mátyás főkapitány útján azt telefonálta nekem, hogy a házszám szeriDti, de nem az alfabet szerinti választási lajstromokat megengedi leiratni. Én két irnok segélyével 20-ig az első kerület névlajstromát leírattam. Midőn a második kerület névlajstromát akartam leiratni, akkor Bánó Lajos oda küldött Írnokomnak azt mondta Mamusich Lázár, hogy az Igtennek gem engedi a választási lajstromokat leiratni. Ezekből kitetszik, hogy Mamusich Lázár polgármester, ki tiszténél fogva elsősorban volna hivatva a törvények felett őrködni, egy megtestesült törvényszegő. Ugyanis Mamusich Lázár vétkes: Először, mert mindenféle fondorlatot felhasznált, hogy a névlajstromok lemásolását megakadályoztassa. Másodszor, mert a 34.946/Í896. szám alatti magas miniszteri rendeletet mai napig sem közölte velem, mint érdekelt féllel. Harmadszor, mert ennek értelmében mai napig sincs nekem megengedve, hogy a kérdéses névlajstromokat lemásolhassam. A miért is alázattal esedezem a nagyméltóságú belügyminiszter úr előtt: Miszerint Mamusich Lázár ellen a fegyelmi eljárást elrendelni és ennek befejezése után öt megfelelőleg büntetni méltóztassék. Hogy jelen panaszomat nem a közigazgatási bizottsághoz, hanem közvetlen a nagyméltóságú belügyminiszter úrhoz terjesztem fel, annak oka abban rejlik, mert mint a fentiekből kitetszik, joggal tarthatok attól, hogy a főispán úr azt találná mondani, hogy neki a közigazgatási bizottságra sincs befolyása, s panaszom egyszerűen ad akta tétetnék s én még nem is lennék az egész dologról értesítve. Szabadka, 1896. október hó 22-én. Tisztelettel Mamusich Mátyás, prépost-plébános.* Azt kérdezték itt, hogy el van-e már intézve, vagy nincsen. Akár volt elintézve, akár nem lett elintézve, ez október 22-én küldetett fel a belügyminiszter úrnak, a választás pedig október hó 28-án volt. Tehát a névlajstromot meg nem kapta, meg sem kaphatta, és így a választásnál azt nem használhatta. (Felkiáltások balfelöl: Csak ad akarták!) Azt tartja a közmondás, hogy: bis repetita piacent. Mamusich Lázár polgármester úr is ennek az axiómának híve. A mit tett 1896-ban, Kgyanazt tette 1897-ben. x4kkor is folyamodott Mamusich prépost űr. »Ehhez csak annyit csatolhatok,« — irja nekem, — »hogy ezen felterjesztésnek« — tudniillik annak, a melyet felolvastam, — »nem lett foganatja, és e miatt múlt október hó 28-án a választók lajstroma nélkül mentünk be a képviselőválasztásba. Ebből szembeszökő, hogy a minisztérium a feljelentés után is szemet hányt a polgármester engedetlensége felett. Az 1898. évre érvényes lajstrom leirhatásában, és igy a reklamálásban is megakadályoztattunk és ez okból július 7-én Lipersencsich Lázár ügyvéd és dr. Vojuich Gyula ügyvéd sürgönyöztek a belügyminisztériumba, de ismét eredmény teleuíü.« Akkor hozzám fordult és kért, hogy Latkóczy Imre államtitkár úrnál járjak közbe. Közbe is jártam és Latkóczy Imre államtitkár úr volt is szíves ezen ügyben intézkedni. Ezt megírván, a következőket válaszolta a prépost (olvassa) : »Igaz, hogy Vojnich és társai az idén július hó 5 tői 15-ig kitett lajstromokat leírták 9-től 16-ig 1 , mint azt Mamusich Lázár polgármester jelentése szerint Latkóczy Imre államtitkár nagyságodnak monda. Miután pedig fölterjesztésem szerint Mamusich Lázár évek óta megakadályozza a leirhatást és elüti a felebbezést, miután az államtitkár úr szerint az ez ügyben tett panaszok folytán a megfelelő rendelkezés a polgár-
