Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. oruágoe ülés 1898. 4eeEemfcer 28-én, c»Üt5rt5kSn, ^73 csich Lajos ha polgármester sógora, Tary József tanító Btb. jelent meg a névsor leirására, hogy a felügyeletet gyakorló Zakobc*ich Gyula városi aljegyző s a polgármester sógora hivatkozva az igényt bejelentettek nagy számára, négy kiküldöttemnek csak 20 perezre engedte át a két kerület névsorát. A 20 perez elteltével a felügyeletet gyakorló aljegyző öcscse Jakobcsich Lajos vette kezébe mindkét kerület névsorát, írnokaink kérték az aljegyzőt, hogy mivel öcscse egyszerre ágy sem Írhatja mindkét kerület névsorát, engedje át nekik az egyiket, vagy a másikat, de az aljegyző azzal utasítá el a kérelmezőket, hogy a soros tetszése szerint írhatja az egyiket, vagy a másikat. Kiküldötteim rövid idő múlva Mamusich Ágost ügyvéddel tértek vissza, ki az egy szál leíró által igénybe nem vett kerület névsorát kiküldötteim részére követelte; az aljegyző azonban karhatalommal fenyetődzve, kiutasította az ügyvédet, ki egyúttal a központi választmánynak is tagja. Mamusich ügyvéd erre sürgöny útján kért orvoslást a belügyminiszternél, s miután választ nem kapott, harmadnpp írásban terjeszté fel panaszát a belügyminiszterhez; de mindezeknek sorsáról máig sem kapott értesítést. A leirás harmadik napján felszaporodott leíró felek czíméu négy kiküldöttemnek csak 13 perezre engedték át a névsort. Midőn az utánuk jövő Térbe Vincze a névsorok mellé tilt, kiküldötteim tekintettel arra, hogy elejéről kezdi a kerületek valamelyikét, fölajánlották neki az általuk már elkészített másolat részt, kérve őt, hogy engedje őket ez alatt tovább folytatni a munkát, azonban elutasíttattak. Midőn Lipozsencsich Lázár ügyvéd megbízottja fogott a leíráshoz, az én megbizottaim társul szegődtek mellé, de Jakobcsich aljegyző eltiltotta őket ágy az írástól, mint a diktálástól ; midőn megbizottaim arra hivatkoztak, hogy a törvény ezt nem tiltja, Jakobcsich azt felelte: most én szabok törvényt. Antunovich József országgyűlési képviselő megbízottja a városi hetedik kör névsorát kezdte másolni, az aljegyző ettől azzal tiltotta el, hogy megbízója az első kerületben lakván, a második kerülethez tartozó hetedik körhöz semmi köze. Negyedik nap már csak kilencz perezre, ötödik nap hét perezre, végül öt- perezre kapta ki négy kiküldöttem a névsort. A Julius 5-től 15-ig terjedő időre eső két vasárnapon a leirás nem engedtetett meg. Ily módon lehetetlenné tétetett a névsor lemásolása, és lehetetlenné vált a nagyszámban hihagyott polgárok jogának felszólamlás útján való biztosítása is. A mindazonáltal benyújtott fellebbezés névsorhiányában csak találomra állítatott össze, s így eredményre nem vezetett. Ezen eljárást leírva és egyes részeire tanúimat, névszerint Harangozó József, BudanoIÉPVB. KAPLÓ. 1896 — 1901. XIX. KÖTET. vieh Lajos, Nagy Lajos, Koppéi Soma urakat megnevezve, beadványommal a központi bizottsághoz fordultam, hol panaszlevelet augusztus 5 én 60. szám alatt vétetett fel, kérve sürgős intézkedést, hogy a névsort leírhassam, továbbá új reklamáczionális idő kitűzését, mielőtt szeptember hava bekövetkezik; végííl kértem, hogy a panaszlott eljárást megvizsgálni és megfelelő leg intézkedni szíveskedjék. A központi bizottság azonban kérvényemet nem tárgyalta. Miután ta pasztalásból tudtam, hogy a polgármesterhez hiába fordulok, Schmausz Endre főispán úr pedig augusztus hónapban foglalván el székét, az ügyekben még tájékozatlan volt, nehogy a különben jóakaratot mutató főispánt indokolatlanul zaklassam, csak október 20-án fordultam hozzá panaszommal és sérelmemmel. Biztosított arról, hogy a névsort megkapom és kérvényemet tárgyaltatni fogja. Miután azonban panaszlevelem még november 14-én is elintézetlen volt, a főispánhoz intézett beadványban sürgettem a tárgyalást, mire ismét élő szóval biztosított a kedvező elintézésről és csak a polgármester sajtópereire való tekintetből kért türelemre. 1896. év első napjaiban a főispán úr ismét élő szóval gratulált, hogy a központi választmány kérvényemnek helyt adott és a névsor leírását megengedte. A határozatról szóló végzést január 14-én 1896. központi választmányi szám alatt kaptam meg, melyből láttam, hogy a polgármester embereiből álló központi választmány a névsor feletti jogkörének utolsó napján, deczember 3í-én a polgármester elnöksége alatt intézvén el ügyemet, azt csak a be-. vádolt polgármester előadásából ismerte meg és a sérelemről tudomást sem véve, hozta meg a határozatot, melyben a polgármester eljárását helyesli és engem kérelmeim legszerényebb részével a leirhatással ugyanazon polgármesterhez, mint a tanács elnökéhez utasít, ki a leirhatást a közszemlére kitétel idején is furfangosan lehetetlenné tette. Ezen körülmény és a mellékelt végzés ingatag szavai miatt még a leirhatást is kétségesnek tartva, nyilt batáridő alatt 1896. január 28 án 206/1896. tanácsi szám alatt a belügyminisztériumhoz fellebbezést nyújtottam be, ez azonban a városi tanács által nem terjesztetvén fel, február 23-án 234. postai feladó- ve vény mellett közvetlen a belügyminiszter úr ő exelencziájához fordultam panaszommal, kérve, hogy ügyemet felpar, ncsolni és megfeíelőleg intézkedni kegyeskedjék. Miután azonban Smausz Endre főispán űr még ekkor is biztatott, hogy a névsort leirhatom, még január 14-én a városi tanácshoz fordultam a névsornak a központi választmány 1/1896. szám alatti határozatában kilátásba helyezett leirhatásáért. Sejtelmem nem esalt, mert a tanácsnak 1896. január hó 25-én K