Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-381
leczember 23-én, cgfitürtSkon. 270 88í« országos filé* 1898. i kodás nélkül tönkreteheti az ellenzéket, tudniillik folyamodott a szavazatirtáshoz. A ki még nem tudja, mi ez, hallja meg. Az ellenzéki választóknál felsrófolják az adóczenzust úgy, hogy azon községben, melyben például volt 90 szavazó, marad 40, 45, vagy 23. Azokat pedig, kiknek nem volna jognk szavazásra, bőségesen beiktatják. Hogy pedig ezek történtek és történnek, s hogy Pulszky Gusztáv képviselő úr nem vádolhat azzal, hogy nem konkrét esetekről szólok, figyelmeztetem őt: olvassa el azt az interpellácziót, melyet, ha jól emlékszem, április 16-án intéztem a belügyminiszter úrhoz, az elnökjelölthöz, melyben 20, 30 községből való, százakra menő eseteket hoztam fel és kimutattam, hogy csak egy megyében is két-három év alatt öt-hatezerrel lett kevesebb az ellenzéki képviselőválasztók száma. (FőlkiáMások balfelöl: Ezek a liberálisok!) A törvény értelmében a választási visszaéléseknek, különösen pedig a hamis lajstromoknak a reparácziója az úgynevezett reklamáczió. Magamnak vindikálom azt a dicsőséget, hogy én tanítottam ki a t. belügyminiszter urat arra, hogy ez a reklamáczió ő hozzá tartozik és nem máshoz. Midőn ugyanis én ezen szavazatirtásokról áprilisban beszéltem, a mélyen tisztelt belügyminiszter, a jelenlegi elnökjelölt úr közbeszólott, hogy miért nem reklamálnak a kúriához, és nekem kellett azt mondanom, hogy hiszen kérem t. belügyminiszter úr az adóczenzus megállapítására vonatkozó reklamáczió nem a kúriához, hanem a belügyminiszterhez tartozik. (De rültség balfelól.) Nagyon természetes, annyira nem tudja ezt, hogy egy, sőt két esztendeig sem felel a beküldött reklamácziókra, mint ezt interpellácziómban taxatíve felsoroltam. Hogy miként bánnak ezen reklamáeziókkal, erre nézve azonnal felolvasom az egyik esetet, a mely azóta történt. Felolvasom pedig két okból: először is azért, hogy Szőts Pál képviselő úr és társai, tudniillik a »Magyar Ujság« ne vádolhasson mindjárt ma este azzal, hogy összebeszéltem tücsköt-bogarat, mindenféle légből kapott állításokat; másodszor pedig, hogy meg legyen örökítve századokra a t. háznak naplóiban és lássa a jövő nemzedék is, mint taposták lábbal az alkotmányos jogokat, (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) és egyúttal, hogy kik voltak azok, nem személyekre, hanem pártokra vonatkozólag értem ezt, a kik az alkotmányos jogoknak ezen lábbal tiprása ellen szót emeltek. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Szentiványban a központi választmány az adóczenzust 2 forint 72 krajczárban állatpította meg. Az országgyűlési képviselőválasztókat összeíró küldöttség azonban a központi választmány által meghatározott úrbéri negyedtelek: a négy kataszter hold és 800 négyszögölet, valamint a 2 forint 70 krajczárnyi adóczenzust figyelmen kivíil hagyta és a jelenlegi telekkönyvi egy negyed helyett körülbelül 20 katasztrális holdat és ennek földadóját, 10 forint 20 krajczárt vett mértékül«, midőn nincs Magyarországon az a megye, talán hármat kivéve, a melyben hat holdnál nagyobb lehetne az a negyedtelek és ott is, a hol nagyobb lehet, csak kilencz, vagy tíz hold. És ime, itt vesznek húsz holdat egy negyedtelek gyanánt és megállapítják a czenzust 10 forint 20 krajczárban. Ennek következménye lön, hogy 35 jogosult választó megfosztatott választói jogától. A központi választmányhoz beadtam a reklamáeziómat, hanem csak egy B. tabellának másolatát csatoltam hozzá. Most akartam a belügyminiszterhez is reklamáeziómat beadni, de akartam a kihagyottak földbirtokuk térfogatát is hozzá írni, de valószínűleg a központi választmány tudtára adta a szolgabírónak a reklamáeziómat és a szolgabíró a jegyzőnek azt az utasítást adta, hogy a választói konskripezióra vonatkozó okiratokat lemásolni ne engedje és így a jegyző minden okirat lemásolását megtagadta, azt állítván, hogy a szolgabíró megtiltotta, hozzak egy forintos bélyeget. Az adóhivatal is fizetési meghagyást küldött nekem azért, mivel az igazságtalanul felemelt czenzus elleni kérvényre bélyeget nem adtam, pedig hát mint itt a t. házban mindenki tudhatja, a hatóságok minden reklamáczióra vonatkozó okiratot díj nélkül kötelesek kiadni és bélyeg sem kell azokra. Hát, t. képviselőház, így bánnak a reklamáeziókkal nagy Magyarországon ez idő szerint. (Folytonos zaj. Korelnök csenget.) Itt volna egy újabb, ugyancsak ezen szakmába vágó visszaélés. (Halljuk! Halljuk!) De ezt nem olvasom fel egészen, csak azt mondom, hogy itt van az eredeti kataszteri birtokív. Az illető Bitterova község kihagyott lakosai számára azt megszerezte, be is küldötte és mégit elütötték a választói jogtól (olvassa): »Bitterova, trencsénmegyei község ugyanis az 1836. : V. törvényczikk alapján a III. osztályba lett sorozva, tehát úrbéri értelemben vett egynegyed telke nem lehet öt kataszteri hold és 400 négyszögölnél nagyobb. Szagán József, e község földbirtokosa az ide 48. szám alatt mellécsatolt kataszteri birtokív tanúsága szerint nyolez kataszteri hold és 1242 négyszögöl kiterjedésű földbirtoka után, mely tehát tetemesen nagyobb Trencsénmegye lehető legnagyobb egynegyed úrbéri teleknél, sőt Magyarország lehető legnagyobb egynegyed úrbéri teleknél, fizet csak 2 forint 56 krajezár földadót. Megdönthetlen igazság tehát, hogy az össze-