Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-381
881, oruigw ülés 18W, d«esen1>er 32-és, esnt8rt8k8n. 271 iró küldöttség a mily felületesen, époly törvénytelenül járt el, midőn a nevezett községben a legkevésbbé megrótt egynegyed úrbéri telkek adóját 4 forint 8 krajczárban állapította meg.« Ez, t. képviselőház, a reklamáczionális jog élvezetétől való elütés elkeserítés által. Van azonban még egy másik módjok is az illető t. hivatalnok uraknak, hogy elvegyék valakinek reklamáczionális kedvét. íme egy példa: (Halljuk! Halljuk!) Rovenszky István, Esztergom főegyházmegyei áldozó pap, 1897. évi január hó 22-én Radosotzról ezt irja (olvassa): »Az 1895. évi november hó 6-ikán Vrádiston, Nyitramegye holicsi járás, megválasztattam megyebizottsági tagnak, a mely választást a megye azon a ezímen semmisítette meg, hogy még két éve nem tartózkodom Nyitramegyében és ezen idő alatt adót nem fizettem. A választást a volt holiesi főbiró Balogh János támadtatta meg, a mennyiben a fellebbezést, a magyar nyelvet nem értő holicsi biró, Fertig által irattá alá és pedig azon utasítással, hogy ezen iratot ő neki, mint községi bírónak alá kell irnia. Midőn Vaczulik Vincze Fertiget e miatt kérdőre vonta, hogy tudniillik miért támadta meg valamennyi e kerületben megválasztott néppártiakat, Fertig Vaczulik Vinezének egy nyilatkozatot állított ki, a melyben kijelenti, hogy megtévesztetett a főbiró részéről, hogy neki eszeágában sem volt megtámadni a vradisti választást, és így ezen tőle ilymódon kicsikart aláírását ezennel visszavonja. A Radosoczón való tartózkodásomra vonatkozólag radosoczi jegyző Radosócz község pénztárosával egy bizonyítványt Íratott alá, hogy én még két év óta Radosóezon nem tartózkodom és ezen idő alatt adót nem fizettem. Midőn én e miatt a pénztárost kérdőre vontam, ő oda nyilatkozott, hogy ő neki a radosoczi jegyző a bizonyítvány tartalmát a valóságnak megfelelően fel nem olvasta, s ha ő, a pénztáros, tudja, hogy a bizonyítványban az is foglaltatik, hogy én még két év óta nem tartózkodom Radosóezon, akkor 8 semmi esetre sem irta volna azt alá, a mennyiben ő, mint a község pénztárosa, a kivel a káplán évi fizetését fel szokta volt venni, jól tudja, hogy én már jóval két éven túl tartózkodom Radosóezon. A község pénztárosa Ivonet József nyilatkozatot is állított ki nekem ily értelemben. A vradisti választás megsemmisítése ellen a. megye biráló választmányához benyújtott felebbezéshez e két nyilatkozatot is mellékeltem, de a biráló választmány nemcsak, hogy megsemmisítette a választást, hanem a reám esett szavazatokat semmiseknek deklarálván, az utánam legtöbb voksot kapottat, Fekete János szentistvánfalvi jegyzőt egyszerűen megválasztott tagnak jelentette ki. „ Midőn én ezen törvénytiprás ellen újból felebbeztem és a többi között e kifejezéseket használtam : »Ezen választás csak a volt főbírónak hivatalával való vétkes visszaélése következtében lett megtámadva és a radosoczi jegyző által kiállított bizonyítvány valótlanságot tartalmaz.* Nyitramegye nemcsak, hogy elutasított, hanem ellenem és a másik felebbező Marék István tövisfalvi lakos ellen a felebbezésben előforduló, szerinte sértő kifejezések ellen vizsgálatot rendelt el, a minek az volt a következménye, hogy a holicsi főbiró mindkettőnket ötven-ötven forintnyi birságra ítélt. Ez ellen még Varzulih Vincze a megye alispánjához felebbezett, de eredmény nélkül, mert a megye főjegyzője dr. Kostyáí Miklós, a hírhedt szekolőzi választási elnök az alispán helyett jóváhagyta a főbiró ezen igazságtalan ítéletét. Ezáltal a kerületi főbiró éreztetni akarta velem bosszúját, mert a múlt képviselő választás alkalmával én és Marék István a volt néppárti jelölt Varzulih Vincze érdekében kitettük magunkat.« Tudom, t. képviselőház, hogy a t. túloldalon igen szívesen vennék, ha azt mondanám, hogy már elvégeztem a dolgot, de hát még nem végeztem el. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez történik a választások előtt s a választások alatt, halljuk csak mi történik a választások után. Folyton-folyvást érkeznek hozzám is panaszok, — de hiszen nem is kell, köztudomású, — hogy kezdve a legelőkelőbb állásútól, le az utolsó falusi bakterig, minden rendű és rangú társadalmi egyént folytonosau hogyan üldöznek és bosszantanak, ha olyan szerencsétlen volt, hogy nem szavazott a t. túloldalnak képviselőjelöltjére. Éa csak egy dolgot, a mely mind lelketlenségre, mind merészségre nézve legikább kimagaslik, fogok azonnal elmondani, mert nem akarom fárasztani a képviselő urakat az ilyenekkel. (Halljuk! Halljuk!) Egy állami bérletnél történt. Nem akarom megnevezni azt a miniszter urat, a kinek a resszortjába tartozik, mert ez az ügy most 8 nála van, mert az illetők felfolyamodván hozzá. Mivel pedig gavallér embernek ismerem azt a miniszter urat, azt hiszem, hogy csak megnehezíteném az ő helyzetét is, meg azoknak a folyamodóknak a helyzetét is, ha megnevezném vagy a személyeket, vagy a helyeket. Tehát egy állami bérleten történt. Valami tíz-tizenöt bérlő, a kik már apáról fiúra áthagyományozva bírják azt a bérletet, tíz évenként, már vagy negyven éven keresztül, a legutóbbi bérletet kötötték 1888-ban, mely tartott 1898. végéig. Történt 1896-bau a választások előtt, hogy a főtiszt megyebizottsági tag akart lenni, az á főtiszt, a ki ezen állami javakat kezeli. Azok a bérlők azonban, kettőnek kivételével, erős néppártiak voltak, és ők is, de mások is, mert