Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-381
381. örsiigos ülés 1898, öecscember 22-én, estttSríCkön, 357 gigákkal hárczoltam. Ugyanezen nyíltsággal, leplezetlenül kimondom, hogy igen, a mi politikánk a bosszú politikája. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: S ez Ssssefér a keresztényi szeretettel?) De igen kérem különösen Szőts Pál képviselő urat, és kérném ha itt volna, Gajári Ödön urat is, hogy szíveskedjenek figyelni arra, a mit mondandó vagyok, mert egyébként nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy ma délután már az jelennék meg a »Magyar Ujság«-ban, hogy Molnár János bevallotta, hogy öt és pártját a személyes gyíüölet indítja, vezeti; tehát szíveskedjék reá figyelni, hogy mit fogok mondani. (Halljuk! Halljuk !) A bosszú markolatlan kard, a melylyel minél erősebben sújt valaki, annál mélyebben sebzi meg önkezét. De ez csak a személyes gyűlöletről, a személyes bosszúról áll Mi, legalább én, nyiltan és bátran és nem félve attól, hogy valaki megczáfolhat, kijelentem, hogy senkit sem gyűlöltem és nem gyűlölök a t. képviselő urak közül, még a legelkeseredettebb ellenségeimet sem, a mi személyüket illeti. Bebizonyítottam én ezt és úgy vélem, seukisem fog vádolni az ellenkezőről. Mindig a legszívélyesebb és a legudvariasabb voltam mindenki iránt a társadalmi élet terén. (Igaz! Ügy van! bálfélől) Tehát mi nem gyűlölünk senkit, mi nem bosszulunk embert, hanem megkívánunk boszúlni egy rendszert, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mely már közel 30 éven át nyomorgatja szegény hazánkat, (Úgy van! bálfélől.) a mely rendszer tönkre silányította Magyarországon a társadalmi, a családi és a magánéletet, (Igaz! Úgy van! bálfélől.) a mely megfertőztette a politikai, polgári és közerkölcsöket, (Úgy van! Úgy van/ balfelől.) a mely esak egy érdeket ismer, és ez az önérdek, (Igaz! Úgy van! balfelől.) és a mely semmiféle fegyvertől nem irtózik, hanem szövetkezik még a korrupczióval is. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Nagyon téved Hegedüs Sándor t. képviselő úr, ha azt hiszi, hogy minket a választók nem azért küldték ide, hogy boszút álljunk, mert minket, legalább néppártiakat azért küldött ide választóink serege, hogy megbőszüljük azt az említettem rendszert, mert csak így fogunk annak a czélnak megfelelhetni, a miért hogy ide küldettünk, Hegedüs Sándor t képviselő úr is bevallja, hogy tudniillik megmentsük a hazát és az alkotmányt. (Élénk helyeslés balfelől.) Épen ezért nem fogjuk ezt megtenni, a mit Hegedüs Sándor képviselő űr kivan, hogy tegyük le a mi haragunknak fegyverét, hanem inkább ki fogjuk bontani annak leghosszabb ostorát, megragadni annak minden törvényes és igazságos fegyverét, hogy megfékezzük ezt a féktelen rendszert, hatalmi erőszakot, a mely átgázol mindenkin és mindenen, (Úgy van! a baloldalon.) és ä mely nőttön-nő útjában, mint a hömpölygő lavina, vagy mint az egyenletesen sebesedő mozgás hatálya. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Még lesz néhány megjegyzésem Hegedüs Sándor t. képviselőtársam beszédére, azonban azt majd beszédem fonalán fogom felemlíteni. (Haliluk! Halljuk!) Macchiavelli, korának, századának ezen szégyenfoltja, a zsarnokságnak e rettenetes, hogy ne mondjam őrületes kodifikátora, az ő »Deí Prineipe« czímtí művében ezeket mondja: »A kormánynak czélja: a fennállás, ez pedig csak kegyetlenkedés által biztosítható*. Különbséget tesz azután Macchiavelli a »cudeltä male o bene usate«, vagyis a rosszul, vagy jól használt kegyetlenségek között. »Jól használt kegyetlenkedéseknek mondhatni — irja — azokat, melyeket egyszerre követünk el. Ellenben rosszul alkalmazottak azon kegyetlenkedések, melyek idővel nem hogy csökkeuének, de mind gyakrabban vétetnek igénybe.* A jótéteményekről azonban ekképen szól (olvassa): »Ellenben a jótéteményeket időnkint kell gyakorolni, hogy járhatásuk folyton meg-megújuló legyen.« Vagyis minél többen legyenek azok, a kik a konczot lesik, várják. Azután azt mondja (olvassa): »Két módja van a küzdelemnek, egyik törvénynyel, másik erőhatalommal vívatik. Az első emberekhez, a másik állatokhoz illő. De az első elégtelensége esetén az ember is kénytelen másikhoz folyamodni. A kormányzónak tehát épenúgy otthon kell éreznie magát a vadállati, mint emberi szerepében. Ha a kormányzónak a vadállatot kell magára öltenie, legyen róka s legyen oroszlán. (Helyeslés a baloldalon.) Rókának kell lennie, hogy kikerülni tudja a neki vetett tőröket s oroszlánnak, hogy elég erős legyen. Igen rosszul cselekszenek azok, kik csak az oroszlánszerepre készülnek; az okos kormányzónak sohasem kell szavát tartania, ha az kárára volna. (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Lehetne kárhoztatni ez elvet, ha minden embert jónak ismernénk; de mivel az emberek gonoszak és szószegők: neked sem kell ígéretedet megtartanod, s bizonyosan mindig fogsz találni tisztességes leplet, melylyel tettedet szépítheted. Minden vállalat épen azon kormányzónak sikerűit legszebb eredménynyei, a ki legjobban értett a rókaszerephez. E rókaság elleplezéséhez azonban szintén kell érteni és igen jól el lehet takarni: mert az emberek oly együgyűek, s annyira megszokták mindenben a körülményekhez való alkalmazkodást, hogy a csalni akaró mindig talál olyat, a ki megcsalatja magát. Mindenki annak ismer, a minek látszol, de seukisem tudja jóformán, hogy mi vagy valóban s ha tudják is némelyek, ezeknek kis száma nem mer ellenkezni. Egyedüli feladata a kormányzónak a 34*
