Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

268 381. országos ülés 1898. deczember 22-én, csütörtökön. kormányt megtartani s e czél elérésére alkalmazott bármely eszközt jónak tart és dicsérettel említ a világ, mert a tömeg látszat után indul s a sikernek tapsol.« Nem méltóztatnak a felolvasottak és a mai kormányrendszer, valamint a mai magyarországi állapotok között bizonyos, olyan nagyon halaväny hasonlatot találni ? (Félkiáltások a baloldalon: Nagyon élénk! Hű!) De menjünk tovább! Néhány hét előtt itt Budapesten, az ország szivében egetrázó esemény történt, mert báró Bánffy De zsőt a székes főváros megválasztotta díszpolgárnak. Hogy pedig ezt az ephitetont: »egetrázó« nem hiába használtam, mutatja az, hogy megindult az ég, csillaghullás következett mindjárt három, vagy négy napra azon esemény után, leszálltak a csillagok s oda helyezkedett Márkus Józseftől kezdve Tenezer Pál mellére, mutatván, hogy ez időben Magyarországon sic ítur ad astra, igy lehet jutni magasra. Noha ezt mindenki látja, látja benne a do ut des, a kéz kezet mos> féle politikának eredményeit, szüleményeit; és soha évek óta állandóan felhangzik, hogy miként ós hogyan lesznek a politikai jogok és alkotmányos szabadság lábbal tiporva, mégis találkoznak olyanok, sőt itt az országházban is egy egyén, Pulszky Ágost úr személyében olyan, a ki itt felkél a minap és egész naivitással, egész apprehenzióval megvádolja az ellenzéket, hogy hiszen az ellenzék folytonosan csak vádol, elítéli lábbal tiprását az alkotmánynak, pedig Magyarország a szabadságnak klasszikus földje, az alkotmánynak eldorádója; mert hiszen az ellenzék egyetlen egy speeziális konkrét esettel sem tudja bebizonyítani az ő állítását, tudniillik a jogtiprásokat. Oh simplicite ruinense! így kellene fölkiáltanom, ha nem ismerném Pulszky Ágost képviselő úrnak tehetségeit. De miután tudom, hogy ő az észjognak a tanára, nem lehet mást hinnem, mint azt, hogy a memória, as emlékezőtehetség nem tartozik az észjog keretébe. (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) Mert hiszen Pulszky képviselő úr akárhányszor hallhatta és bizonyára hallotta is azokat a brutalitásokat, azokat a krudelitásokat és atroczitásokat, melyeket itt szüntelenül felsoroltunk, s melyek a választások alatt történtek. Ezeket és egyéb visszaéléseket annyiszor elmondtuk itt, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársam tegnapelőtt feljajdult és az ellenzéknek épen az ellenkezőjét vetette szemére annak, a mit Pulszky Ágost úr mondott, tudniillik azt, hogy az ellenzék folyton-folyvágt a választási visszaélésekkel hozakodik elő. Sőt egy klasszikus tanúm is van erre, tudniillik Kubinyi György t. képviselőtársam, a nagy hallgató, a ki midőn őt Szentiványi Árpád t. képviselőtársam aposztrofálta azzal, hogy miért hallgat és miért nem beszél, ott (a jobboldalra mutat) a suba alatt, —• talán önök nem hallották, de én közel lévén hozzá, hallottam, — azt mondta, hogy hiszen a választásokról ő is tudna egy nap száz beszédet is mondani. Ez is jele, hogy mennyiszer lett itt felsorolva az a sok választási visszaélés. És mégis Pulszky Ágoston képviselő úr tőlünk bizonyítékokat, speeziális, konkrét eseteket kivan. Tehát fogok neki azonnal ezekkel a díszes speczialitásokkal szolgálni. (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Mik a közszabadságok, t, ház? á.z egyéni szabadság, a lelkiismeretbeli eszabadság, az egyesülési jog, a gyülekezési jog, a szólásszabadság, a sajtószabadság és a választásbeli szabadság. Ezeket nevezzük, miut mindnyájan tudjuk és valljuk, alkotmánynak. Tehát kezdjük mindjárt az utolsóval, tudniillik a választásbeli szabadsággal, illetőleg annak eltiprásával, az eltiprásnak dokumentálásával. Hegedüs Sándor t. képviselőtársam azt mondta, hogy mit beszélünk mi folytonosan a választási visszaélésekről; hiszen széles e világon ismeretesek azok nemcsak minálunk, hanem mindenütt, azok internáczionálisak, közösek minden nemzettel. Ezt konczedálom, sajnos, így vau; de oly mérvben, oly modorban, oly kizárólagos magyar speczialitással mint nálunk, nincsen a föld kerekségén semmiféle államban. Csak egy helyütt lehetne: a zulukaffereknél, ha azoknak is volna parlamentjük. Nem szólok a vesztegetésekről, azokról a bizonyos három milliókról sem, csak Pulszky Ágoston képviselő úrnak egy kijelentésére akarok reflektálni, melyet jó múltkor tett, hogy hiszen pénzzel dolgoztak még a porosz szocziálisták is. Hát igaza van ; de azok elszámoltak arról. Itt van nálam a kimutatás. Gyűjtöttek 347 ezer márkát, de ott van ám a kiadás is, mert csak lapokra, röpiratokra és ilyen agitáczionális költségekre 247 ezer márka ment el, tehát maradt százezer márka. A szocziálista képviselőkre szavazott két millió választó, sőt még több s igy a százezer márkát két millióra elosztva, épen 5 fillér jut egyreegyre. Ha a t. túloldal csak 5 fillért költött volna a választókra féjeukint, semmi panaszunk nem volna ez ellen. (Igaz! Úgy van! Derültség balfelöl.) Én ugyan azt is helyteleníteném, ha csak egy fillérből állana is a vesztegetés, de mégis megadom azért az öt fillérért az abszolucziót. De erről nem akarok szólni, hanem csak azokról a speczialitásokról, melyek csak Magyarországon fordulnak és fordulhatnak elő ezen rendszer mellett. Minden néven nevezendő választási visszaélések közt én azt tartom a legnagyobbnak, a mi Gsaczán történt 1896-ban október 26-án, vagyis az általános választások napján. Dr. Csernoch János esztergomi apátkanonok volt a néppárt jelöltje. A t. kormánypárt jelöltje volt Lánczy Leó. Ismervén a Szalavszky-féle vármegyének