Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

379. országos ülés 1898. űecíember 20-án, kedden. 233 hogy hatalmának mind nagyságát, mind körét terjeszteni és azt örökíteni igyekszik. Mint minden kormányban, úgy ebben is meg van a hajlam az elnyomásra, és itt az egyesek vagy kiváltságos testitletek elnyomásánál igazolhatóbbró! ugyan, de még súlyosabbról, a többségről lehet szó, melyet kijátszani, melytől szabadulni sokkal nehezebb.« Én a Tisza iskolájából való vagyok! (Tovább olvas.) »Midőn az utolsó falusi hivatalnok kinevezésére és elbocsájtására a központi kormány egyenes befolyást gyakorol, midőn a legkisebb községi kiadás a miniszter helybenhagyásától függ, midőn a hivatalnok a rendes törvényszékek hatása alól ki van véve és ellene bármely sérelem vagy visszaélés miatt csak a kormánynál lehet orvoslást szerezni, mert hiszen az álladalmi tanács is csak kormány testül er, mely nagy részben a miniszterek tetszésétől függ, akkor természetes, hogy hajolnia kell a központi kormány előtt mindennek. Hivatalnokai bizton terjesztik tél hatáskörüket, mert midőn ezt teszik, a központi kormányt terjesztik egyszersmind s így annak pártolására számíthatnak. Ki hatáskört akar, az azt csak a központi kormánytól remélheti, a központba tolul tehát minden, az elnyel mindent és a vidékek kihalva maradnak. A hivatalviselés levén a legegyszerűbb, legkényelmesebb mód tekintélyt, befolyást szerezni, mindenki azután veti magát úgy, hogy, mint Frankhonról elmésen jegyzé meg egy iró, utoljára csak két főosztálya marad a nemzet müveit részének, egyik mely hivatalban van, a másik, mely hivatal után jár. A választások szabadsága ezáltal teljesen megszűnik, az ország legtávolabb részeiben is elhelyezkedett, mindent a központi kormánytői váró bürokraták, a vett - intés szerint teljes hivatalos befolyásukat vetik a mérlegbe, Ígérnek, fenyegetnek, tetszésök szerint készítik a választói jegyzékeket, melyek ellen a felfolyamodás ismét csak ugyanazon kormány orgánumaihoz intézhető és ha nem is mindig, de legtöbb esetben és helyen kereszttílviszik a kormány jelöltjeit. Ilyen módon alapjában hamisíttatik meg a parlamenti felelős kormány, mert a képviselőház nem lelet a nemzeti közvélemény képviselője; így válik lehetségessé, mit az első fejezet végén említek, hogy az egyetértő parlament és kormány a nemzetre nézetével ellenkező törvényeket erőszakoljanak, hogy azt akarata elleni irányban kormányozzák. így lesznek haszonnélktíliekké a nemzet és kormány közötti Összeütközések békés elintézése czéljából létező oly bölcs alkotmányos módok; így esik az, hogy előbb egy ideig elnyomatik a nemzeti akarat, és utóbb törvényesen nem érvényesíthetvén magát, erőszakosan tör ki.« Irta Tisza Kálmán. (Éljenzés balftttl) KÉPVH. NAPLÓ. Í896— í90i. XIX. KÖTCS. Hát, t. képviselőház, rátcrek röviden az elnökválasztás kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Nekem az az álláspontom, — és ezt röviden igazolom, — hogy az ellenzék számára elérkezett az időpont, hogy igenis nemcsak joga, de kötelessége is megakadályozni azt, hogy ez a parlament e^zel a többséggel egy alkotmányos tanácskozási formában egyesülhessen, illetőleg a parlamenti tanácskozások lehetővé tétessenek. Hát, t, képviselőház, mi czélból akarnak önök új elnököt választani és kit? Ez a kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Igaz-e, hogy volt ennek a képviselőháznak egy pártatlan, a nemzet és külföld osztatlan közvéleménye által tisztelt elnöke? Igaz-e, t. képviselőház, hogy az az elnök egy imfámis, Berlinből intézett intrika alapján, a mely azzal vádolta, hogy lealacsonyítja az elnöki széket, az onnan jött alattomos támadás folytán az elnöki széket elhagyni volt kénytelen, igaz-e, hogy az az elnök ide, a képviselőházba küldött levelében elmondta azt, hogy azok a feltételek, a melyek mellett az elnöki állás betöltése pártatlanul teljesíthető lenne, többé nem léteznek, igaz-e, t. képviselőház, hogy ezen elnök lemondása után, mert az önök hozzájárulásával meghozott képviselői határozat után minden párt tisztelgett ennél az elnöknél, hogy őt az elnöki állásban megtartsa, csak önök tüntettek távollétükkel ? Perczel Béni: Mi közük hozzá? Polónyi Géza: Mit akarhattak önök, t. képviselőház, a törvénynek, a házszabályoknak tiszteletben tartását? Nem, t. képviselőház. Most már tudjuk, hogy önök mii- akartak és akarnak. Akarták, ha lehetséges, a házszabályok letiprásával, vagy ha lehet, megkerülésével a lex Tiszát keresztül forszírozni, vagy ha egyebet nem, azon beszédek után, a melyeket itt hallottunk, a klotürt akarják, t. képviselőház, behozni az önök számára, hogy azt a szólásszabadságot is a jövendőben lehetetlenné tegyék. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső halóidalon.) Hát, t. képviselőház, igaz, szinte szokatlan forma egy parlamentben javaslatot beterjeszteni az iránt, hogy a házszabályok annak szellemében kezeltessenek, épúgy szokatlan dolog lenne törvényjavaslatot benyújtani az iránt, hogy a törvények tartassanak meg. De most, t. képviselőház, abban Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak és barátaimnak teljesen igazuk van, mert ilyen előzmények és konkludens tények után kérdezni kellett ezt már csak azért is, hogy lássuk, hogy hozzájárúlnak-e a kormánypárton ehhez a felfogáshoz? Ma, t. képviselőtársaim, már nem titok, tudjuk, hogy nem akarják a házszabályokat úgy kezelni, mint a mely szellemben azok harmincz éven át kezeltettek. Hát, 30