Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

234 379. országon ülés 1898. deczember 20-än, kedden. t. képviselőház, azoknak a férfiaknak, a kik az én meggyőződésem szerint aláírásukkal bizonyították, hogy nem tisztelik a törvényt, és megvetik az alkotmányt, szabad nekem bizalmat ajándékozni arra, hogy az alkotmányt, a melynek egészét elseperték maguk alól, annak egyrészét, a házszabályokát fogják tiszteletben tartani? Szabad nekem egy többségnek a kezébe adnom azt a házszabályt, a melyet az alkotmány biztosított a számunkra, a melyet önök nem tisztelnek ; hát szabad nekem, t. képviselőtársaim, egy többség számára, a mely hirdeti, hogy a klotürt akarja velünk szemben behozni, a gyilkot, a tőrt a kezébe adnom, hogy minket azzal leszúrhasson, hogy az alkotmányt tovább ne védelmezhessük? (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hát, t. képviselő urak, az én hozzájárulásommal legalább ezt önök elérni sohasem fogják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen tisztelt képviselőház ! Csak röviden fogom befejezni beszédemet, még csak egy pár észrevételre kell kitérnem. Nézzük meg, kit akarnak elnöknek? Minden tisztelet az ő személye iránt. De vizsgáljuk meg az ő működését, a mely feljogosít bennünket arra, hogy bírálatot vonjunk a magunk és ítéletet cselekedeteiből a jövő számára. Igazsága van gróf Csáky Albinnak abban, hogy általában semmiféle formula szerint, sem társadalmi, sem politikai szerint nem szabad rossznak hinni az embert addig, a míg az ellenkezőről meg nem győződünk. De már az bonhomia lenne, arról az emberről jót feltételezni, a ki eddig mást, mint rosszat nem cselekedett. A philantropia és a bonhomia nem ritkán nehezen választható el. És most tisztelettel kérdem gróf Csáky Albin t. képviselőtársamat, mondja meg a mélyen tisztelt gróf úr, — ő hozzá fordulok, Ítélete előtt meg is hajlok, — kérdem azt, hogyha hazafias aggodalommal közelít ide is, oda is, hogy békét teremtsen, — mondja meg a mélyen tisztelt gróf úr, hogy bizalmat érdemel-e egy férfi, a ki miniszter korában kezdve azon, hogy fővárosi municzipiumnak az alkotmány által biztosított önkormányzati jogán rút sérelmet ejtett, folytatva azon, hogy annak a rendőrségnek, a mely gyermekeinket botozza és botozta, ő a főparancsnoka, és hogy ezek az ő intencziójából történtek, a nélkül, hogy e merényletek elkövetői valaha büntethetők lettek volna; bizalmat érdemel-e az a miniszter, (Halljuk ! Halljuk!) a ki mint miniszter — csak főispáni kinevezésekre utalok — a családi hitbizományok egy oly nemét alapította meg, a melyhez fogható alig van, hogy Magyarországon az egyik miniszternek fiát, a másiknak vejét minden előzetes érdem nélkül caaládjutalmak gyanánt ülteti a főispáni székekbe. (Egy hang jóbbfelől: Gsákynak a fia is ott van!) Itt van az Engel-féle eset, (Halljuk! Halljuk!) egy, a köztudatban egészen másként szellőztetetett eset, mint a hogy ezt én kezelem. De engem nagyon közelről érdekel. AdjoD nékem felvilágosítást az a férfi, a ki konpetensnek tartja magát arra, hogy Magyarország pártatlan dignitásai legelsejének viselője legyen, hogy a képviselőház elnökségét betöltse, miként történhetett az ő belügyminisztersége alatt az, hogy akkor, midőn egy erélyes, a nemzeti közérdek szolgálatában álló kapitány: Krecsányi hűen, becsületesen teljesíti a reá bizottakat, egy illetékességi kifogás folytán nem a főkapitány, mint másodfokú hatóság intézi el az ügyet, hanem maga a belügyminiszter hivatalból felkéreti magához az aktákat és 24 óra alatt elintézi a nélkül, hogy a második fórum, a főkapitány kezébe kerülne, és visszaadatnak 24 óra alatt oly borminták, a melyek hamisításnak gyanúja alatt kerülnek egy hatóság elé? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Nem akarok félreértetni. Én csak azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, mely törvénynyel indokolja azt, hogy ő a közbeeső fórum kihagyásával intézte el ezt az ügyet? De tovább megyek. Ha én egy ily közbotrányt okozó ügyben fegyelmi vizsgálatot rendelek el egy rendőrtauácsos ellen, hogyan tűrhetem el azt, hogy ugyanaz az ügy a fegyelmi tanácsnál még csak vizsgálat alá sem került, még csak tárgyalás sem tartatott benne? Ez nem sürgős annyira, mint az Engel-féle ügy, hogy a fegyelmi vizsgálat útján legalább megtorlást, bűnhődést szenvedjen, az az ember, a ki az önök véleménye szerint is bűnös? Csak az Engel bormintáira sürgős a fegyelmi úton való reperálás. T. ház! Mit szóljak én Perczel Dezső belügyminiszternek elnöki jelöltségéről ? Vájjon milyen bizalommal viseltetett iránta báró Bánffy Dezső? A választásokat elvette tőle. Mi kell a választások intézéséhez a Bánffy-kormány felfogása szerint. Tehetség, emberismeret: a Desseőffyekre való szelid nyomás, és a választási kassza. Melyiket nem akarta rábízni, Perczel Dezső belügyminiszter úrra báró Bánffy Dezső ? Ezt tőle kérdezem. De bármelyiket nem akarta rábízni, akár az egyik oldalát a dolognak, akár a másikat, ez nekem elég ok arra, hogy a képviselőház elnöki székét (Nagy zaj, derültség a bál- és szélső halóiddon.) sem töltheti be. Csak egy pár szavam van még. Önök maguk is azt akarják, hogy itt rend és béke álljon elő. (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Dehogy akarják!) Dehogy nem akarják, csak-