Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-379
í!32 879. orsíágos fllés 1898. deczember tö-án, kedden. provizóriumot, ő, a ki ezelőtt két hónappal három havi provizóriumot megtagadott Thun grófnak. Mert tudjuk, hogy Thun gróf úgynevezett tárgyalási provizóriumot, vagy technikai provizóriumot akart azelőtt három hónapra, de míg akkor megtagadták, ma önök kínálnak neki egy esztendei provizóriumot. Mire? A kormányok által megállapított javaslatokra. Mit jelent ez, ha ugyan jelenthet valamit? Hogy azon esetben is, ha például a Reichsráth letárgyalná az egyezséget és el is vetné a javaslatokat, azért az önök kormánya föl van jogosítva Thun gróffal az osztrák Reichsráth ellenére is a 14, §-szal életbeléptetni a javaslatokat, a mint előttünk fekszenek. Lehetetlenség, t. ház, hogy önök közííl bárki is ezt akarná, sőt többet mondok, ha jobban meggondolta volna, nem akarom feltételezni még magáról Tisza Kálmánról se, (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) hogy ezt akarta volna. Hogy van továbbá az, hogy ebben a manifesztumos törvéuyjavaslatban a horvát hozzájárulási arány provizóriális rendezésének kérdéséről szó sincs ? Hát, t. képviselőház, ha már blamálták magukat ezzel a törvényjavaslattal, hát miért nem akarták a Horvátomsággal való viszonyt rendezni, hanem csak az osztrákokkal valót? Akarták, vagy nem akarták ? (Derütség a bal- és szélső baloldalon.) Hogy van az t. képviselőház, hogy a parlament iskolájában megőszült, emeritált vén rókák (Derültség bal/élői.) ilyen kenyérkérdésnél még Horvátországról is megfeledkeznek? Hogy van az, hogy megcsinálnak egy törvényt és azt a viszonyt, a mely Horvátországgal szemben rendezendő, még csak nem is érintik? Mit jelent ez t. képviselőház? Jelenti azt, hogy eszük ágában sem volt, hogy abból törvény legyen, hanem ez akart lenni egy jól megpecsételt passzus báró Bánffy Dezső számára, hogy a jövendőben is maradjon, addig, míg Tisza Kálmánnak és az ő konzorcziumának tetszik. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És most, t. képviselőház, azt hiszem, nem nagy baj, ha valakit azzal gyanúsítok, hogy miniszterelnök akar lenni. Hiszen ez nem szégyen. De nekem az a hitem és meggyőződésem, — régen figyelem én a Tisza Kálmán-féle rendszert, — meggyőződésem, hogy ők úgy okoskodnak : ha báró Bánffy Dezső megbukik, akkor nekünk legalább egy generáczióra végünk van, de hogyha megtudjuk csinálni, hogy csak két hónap múlva megy, — mert akkor úgyis mennie kell, hiszen olyan ember, a ki nem kell már sem fenn, sem lenn, sem senkinek a világon, — akkor azntán, minthogy a mi pártunk mentette meg, elpottyanván a házelnökség, jó lesz a miniszterelnökség is Pipin grófnak. (Igaz! "Úgy van! a baloldalon.) Gajáry Géza: Ezt ugyan eltalálta! Okos ember! Polónyi Géza: Nem is volna ellene kifogásom, többet mondok; talán meg is neheztel érte, ha megdicsérem, tudom, hogy tehetséges, tiszteletreméltó ember, mondom, nincs ellene kifogásom, ha annak idején az alkotmány sánczai között érvényesülhet. De, t. képviselőház, hogy a Tisza-családnak még azt az áldozatot is, hogy az alkotmány lábbal tiportassák, hogy azután az összetiport alkotmányt odavethessék a nemzet lába elé, ezt az áldozatot én meghozni_hajlandó nem vagyok és nem is leszek soha. (Élénk hellyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Foglalkozni akartam, t. képviselőház azokkal az előzményekkel, a melyek az obstrukcziót megelőzték, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) de az idő nagyon előre haladott. (Halljuk! Halljuk! bálfelől.) Engedjék meg azonban, hogy történelmi reflexiók és reminiszczencziák helyett egy autenticzitás és auktoritás tekintetében minden kétségen kivül álló röpiratból idézhessek a t. képviselő uraknak, hogy rövidebb lehessek. (Halljuk! Halljuk!) A »Hazánk« tett figyelmessé erre a röpiratra, elő is kerestem. E röpirat szerzője azt mondja (olvassa): »Mit követelek én egy alkotmánytói? Követelem, hogy az alatta élők szabadságát kétféle irányban biztosítsa, biztosítsa egyfelől a nemzetét mint egészét szemben a fejedelemmel és biztosítsa másfelől az egyénekét a nemzettel, vagy nemzeti kormánynyai szemben. Az elsőre nézve szükséges, hogy a nemzet a törvényhozásra döntő befolyást gyakoroljon, hogy senki tagjai közííl másnak, mint a nemzet által alkotott és a monarchiában a fejedelem által szentesített törvénynek engedelmeskedni ne tartozzék.« Ez az egyik. (Felkiáltások balfélől: Ki irtaf) Majd megmondom. (Tovább olvas.) »Eljött már annak az ideje, hogy ne csak az elmélet, de a gyakorlat is ismerje el, hogy nem a népek vannak a kormányokért, de a kormányok a népekért. Részemről .inkább tudnék félni attól, hogy a fejedelemmel, a kormán ynyal egyetértő képviselőház a nemzet igazain ejthet csorbát, ha a kormánynak hatalmába áll a választásokra döntő befolyást gyakorolni, ha tőle függő hivatali kinevezések nagy számánál fogva eszköz van adva kezébe a gyengéknek eítäntorítására. Általános igazság, miszerint a pártok, midőn hatalomra kerülnek, nem hajlandók soha lemondani azon eszközökről, melyekkkel hatalmukat terjeszteni, biztosítaniok lehet.« (Nagy zaj a jobboldalon.) Nagyon érdekes lesz a befejezés. (Tovább olvas.) »Mint minden egyéb hatalomnak, úgy a parlamenti többségnek és a iátámaszkodó kormánynak is természetszerű" hibája,
