Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

879. ©rseágos ülés 1898. deezember 20-án, kedden. 227 ie jogosult. (tJgy van! Ügy van! a bal- és szélső hátoldalon.) Hát t. képviselőház, nem tartottunk mi nagy költségvetési vitákat, nem tartottunk mi hazafias beszédeket, nem igyekeztünk-e mi önöket a kormánynak a kiegyezési kérdésben tanúsított magatartásával szemben meggyőzni a felöl, hogy a törvényt megszegik, a létező alkotmány ellen törnek ? Mit használt mindez. Gúny-kaczaj, mosoly, a felfuvalkodott gőgnek hetveukedése volt a válasz az ellenzék minden hazafias szózatára. Hát igen, az emberi természet törvénye alól a parlament sem mentheti ki magát. Igen, huszonöt évnek nehéz keserűsége, összegyülemlett keserűsége és gyűlölete is szólal meg azon hangokból, melyek önöktől számon kérik a közbecsületet, a közerkölcsiséget. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! beszéljünk kissé komolyan erről a dologról. Önök szembeállítják a többség elméletét a kisebbség jogaival. Lássuk meg ezen theorémát az alkotmány, az államtudomány elméletének világánál: mit ér azon többségi elv, a melyre önök hivatkoznak? Jól mondotta Apponyi Albert t. képviselőtársunk, hogy parlamenti többségről csak akkor lehet beszélni, ha a szavazás megtörtént, és ha kellőleg, törvényileg előkészítve, a tanácskozási rend szerint keletkezett azon szavazatszerű többség. Hosszú harczok eredménye ez, t. ház. Mert önök nem fogják elfelejteni, hogy a középkorban felállított elmélet, mely a pars majorral szembeállította a pars sanior elméletét, csak úgy tudott a mi alkotmányjogunkban leszűrődni, h°gy egyesítette a pars majornak a pars saniorrá való változtatását akként, hogy az államtudomány azt fogadta el igazság gyanánt, hogy a vitatkozások meggyőző fegyverei által megérlelt többségi vélemény, nem egyúttal pars major, hanem egyúttal pars sanior is. Igen, t. ház, de nézzünk vissza Magyarország képviselőházának húsz-huszonöt éves történetére, mikor szólaltak itt a vitatkozás, a meggyőződés fegyverei a sikerre való oly kilátással, hogy önök közöl csak egyet is meg lehetett volna tántorítani a pártklubban elhatározott és a kormány érdekét szolgáló meggyőződéstől. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát t. képviselőház, mi alkalmasabb arra, hogy a parlamentarizmus tekintélyét örökre kétessé tegye és lejárja, mint az, hogy önök a pártérdek khinai fala mögé bújva, nem az indokok erősségét, nem a meggyőző szavak hatalmát, hanem az egyéni pártérdeket és hatalmi érdeket tekintik mindig irányadónak. Hát t. képviselőház, még ezen alkotmányjogi formuláié mellett is, ki ne tudná azt, hogy az a tan alkotmányjogilag, hogy a többség az minden, az már lejárta magát tökéletesen. T. képviselőház! Tessék végignézni Németalföldnek, Belgiumnak, tessék végignézni Norvégiának, vagy a mi jobban ismeretes, az Északamerikai Egyesült államoknak alkotmányjogát és történetét, bvájeznak történetét, mindenhol felfedezték már, ha egyébre nem, az úgynevezett fundamentális törvényekre azt, — az alkotmányjogok fundamentumát értem, az egyszerű többség sohasem többség, hanem igyekeztek a kisebbség védelmét az úgynevezett minősített többséghez kötni, például Észak-Amerikában, (Halljuk! Halljuk!) egy alkotmányjogi tétel megváltoztatásához a kongresszus kétharmad részének és az államok háromnegyedrészének hozzájárulása szükségeltetik, hogy ebből törvény lehessen. Emlékeznek t. képviselőház, hogy a nagy vallásháború után Németországban vallási kérdésekben corpus catholicorum és a corpus evangelieorum mint egyformán jogosult szavazat volt érvényes, mert vallási kérdésekben nem a numerus, hanem a felekezetek szerint határoztak az igazság kérdésében. De t. képviselőház, bármikép álljon az elmélet, jól tudom azt, hogy Magyarországon, az angol iskolához híven, nincsen a kisebbség védelméről ilyen minősített többség által gondoskodva. Angliában például a kisebbség védelme az igazságszolgáltatás terén odáig megy, hogy az esküdtek közt csakis egyhangú verdikt alapján lehet valakit elítélni. De, t. képviselőház,|az a princzipium ma már, hogy a kisebbségnek csak az adófizetés és ujonczállítás a kötelessége, már régen lejárt, mert t. képviselőház, a parlament a kompromisszumok iskolája, itt a kisebbségnek is vannak jogai, vannak kötelességei; a merev többségi rideg elméletnek felállítása azt jelentené, hogy az esetleg egy szótöbbséggel rendelkező kormánynyal szemben a nemzet millióinak semmiféle beleszólása negatív alakban sincsen az ország Kormányzatába vagy a törvények megalkotásába. Hol fogadják el ma ezt, t. képviselőház? Igen, ahhoz joguk van azt állítani, hogy a kisebbségnek nincs joga követelni azt, hogy ő kormányozhasson. De, hogy egy országban, mint például Magyarország, a hol a kerületek úgy vaunak beosztva, hogy egyik-másik kormánypárti képviselő kétszázötven szavazattal ül a házban, a függetlenségi párton levő másik képviselő pedig hatezer választót képvisel itt, ott szemügyre veendő az, hogy az a százhatrannégy képviselő, az ellenzék mindenféle árnyalatából, a kilépettekkel együtt, a nemzetnek legalább hat-hét millió lakosát képviseli, hogy annak a hat-hét millió léleknek nevében szóló képviselőnek ne legyen joga megakadályozni, hogy egy a nemzet és a törvények ellen összeesküdött kormány tovább gazdálkodhassak, azt semmiféle 28*