Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

228 379. orgskgos ülés 1898, deczember 20-án, kedden. többségi elmélettel elfogadni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! Éljenzés és taps a, szélső halóidalon,) A kisebbségnek nincs joga követelni azt, hogy az történjék, a mit ő akar a kormányzat terén, de minden nemzet törvénye szerint joga van megakadályozni azt, hogy ne történhessék semmi olyan, a mi a törvény vagy a közbeestilet törvényeibe ütközik. (Igás! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Minden czélzás kizárásával kegyeskedjenek megengedni, hogy egy példát hozzak fel. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Olaszországban megválasztottak egyszer egy Cypriáni nevű képviselőt, a ki egyenesen a gályarabságból jött a képviselőházba. Hát ha ezt miniszterelnöknek tették volna meg, nem lett volna-e joga egy kisebbségnek megakadályozni azt, hogy az az ember a miniszterelnöki székbe beleüljön.? Bocsánatot kérek, mikor szemben állunk azzal, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy a nemzet szine előtt igazoljuk azt, hogy ez a kormány a nemzet kisebsége által kifejezett vétóval szemben áll, akkor önöknek kötelességük a parlamentalizmus törvényei szerint csupán azért, mert a parlamentarizmusnak egyik törvénye az is, hogy itt az emberek lejárhatják magukat, de az instituczióknak meg kell maradniok, mert a parlamentarizmusnak egyik legfőbb törvénye az, hogy a többségnek, a pars majornak, ha egyúttal pars sanior akar lenni, még akkor is, ha úgy állana a dolog, a hogy egy perczig sem áll, tudniillik, hogy ee a kisebbség vak szenvedélyek által elragadtatva helytelen utakon jár: kötelessége volna a kompromisszum azon útjára lépni, a mely egy ember elejtésével megmentheti magát az alkotmányt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert az ellenkező elmélet arra vezet, hogy önök egy széket adnak az alkotmányért, holott megmenthetnék az egész alkotmányt, ha lelkiismeretük sugallatát követve elejtenék azt az embert, a ki már rég rászolgált arra, hogy vád alá helyezzék. (Iga$! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) De hát önök azfc is mondják itt a házban és a házon kiviíl is, hogy a kisebbségnek küzdelme személyes ostrom, személyes eíleuszenv, a kisebbség turbulencziája és erőszakossága előtt meghajolni vétek lenne. Vizsgáljuk meg t. ház ez állítást. Általában az ütközetek sorsában a vezér személyét külön választani a hadseregtől és attól az eszmétől, a melyért a harez folyik, mindig nehéz dolog. Sőt ellenkezőleg, ismerem a személyköltésnek azt a törvényét, hogy a vezért értették mindig a hadsereg alatt, a vezér alatt értették a katonákat, az eszmét, a melyért a hadsereg tttzbe és ütközetbe ment. Hát, t. ház, ha azután, egy kormányzati rendszernek hosszú pusztításai után a személy ellen fordul a harcz, ne méltóztassanak csodálkozni azon, s ha az illető vezér magát a párt vezérének deklarálván, az ő személyéhez vannak kötve azok az alkotások, mulasztások és bűnök, a melyek itt az évek hosszú során elkövettetnek. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De hát személyes harcz az, ha mi azt mondjuk, hogy az alkotmány védelmében, melynek fundamentuma a tiszta erkölcs és tiszta választás, végre elérkezettnek látjuk az időt most, midőn már a választási korrupczió által végveszélylyeí fenyegettetik alkotmányunk: megállítani a kormányt ezen az úton? Személyes harcz az, midőn mi az alkotmány biztosítékaként törvénybe iktatott választói jogot és a büntető törvénykönyvben foglalt büntetési szankcziót az egész nemzet előtt a miniszterelnökkel szemben is követeljük, a ki a legrútabbúl vétett ezen törvény ellen? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Személyes harcz az, ha mi itt hosszá hónapokon keresztül vitatjuk és állítjuk, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a kik pedig 67-es alapon sohasem állottunk, ma tisztán azért küzdünk, — a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is mondotta, — mert a törvény végrehajtását és védelmét követeljük? Személyes harcz az, t. képviselő urak, midőn mi hónapokon át bizonyítjuk és állítjuk, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-a rútul megsértetett, mert az világosan előírja, hogy csakis a két állam alkotmányos képviseletével lehet szövetséget vagy a közösügyek tekintetében szerződéseket kötni. Hányszor sértették meg eddigelé ezt: a czukorprémiumnál, a japáni szerződésnél. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hát ez személyes harcz? Nem kötelessége a kisebbségnek, hogyha kell még önfeláldozása árán is megvédelmezni a törvényt, a mely egy jobbemléktí alkotmánynak legalább utolsó sánczait tartotta meg? (Élénk helyeslés balfelöl.) Személyes harcz az, a mikor mi azt vitatjuk, hogy ugyanazon törvénynek 68. §-a szerint akkor, a midőn szövetség az alkotmányos képviselettel nem létesülhet, önálló vámterületállítandó fel? Lehet köztönk véleményeltérés az iránt, — a mint látjuk is, hogy van — hogy vájjon ezen 68. §. imperative vagy csak fakultative mondja-e ki, hogy az önálló vámterület felállíttassák; de az iránt sohasem volt és ma sincs ebben a házban véleményeltérés, hogy vámszövetség, közös vámterület, másként, mint a két állam képviseletével, kölcsönös szerződés alapján meg nem köthető! Ott vau az 1898: í. törvényczikk. Igaz-e, hogy annak a törvénynek nem lehetett és nem is volt más rendeltetése a törvény kifejezett szavai szerint, mint hogy több provizórium eb-