Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-379
226 879. országos ülés 1808. deczember 20-ás, kedden. főleg annak a szemrehányásnak megvilágításával, mely olyan helyről hangzik el, mint gróf Csáky Albin és olyan helyről iratik, mint gróf Andrássy Gyula. Ha politikai hipokrizissel akarnék fogni gróf Csáky Albin beszédének taglalásába, vagy gróf Andrássy Gyula megirott levelének bírálatához, azzal kellene kezdenem, hogy valóban nem csodálom, ha akár gróf Andrássy Gyula, akár gróf Csáky Albin elítélik a szerintük obstrnkcziónak nevezett kisebbségi ellenállást, mert hiszen talán joggal szabad nekem is annyit mondanom, hogy akkor, mikor ezen hangulat keletkezett, és midőn a kisebbség arra a végső és legimitálandó kötelességre magát rászánta, akkor még önök is tagjai voltak annak a párti,ak, a mely ellen, a méhnek kabinetje ellen ezen akczió megindult. Es én csak annyit mondok, hogy a mennyire szerencsésnek tartom az ország helyzetére való tekintettel azt, hogy gróf Csáky Albin és társai most kiléptek azon pártból, még sem mulaszthatom el azt a reflexiót, hogy: debuisset pridem, mert azt hiszem, hogy akkor talán egynémely dolog, a mely most bekövetkezett, nem következett volna be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, én ezen politikai hipokrizissel nem akarom azt az ünnepélyes hangulatot, melyet a hallott nyilatkozat keltett, sem sérteni, sem kisebbíteni, hanem szembeszállók azzal mint váddal és szembeszállók vele azzal az intenczióval, hogy azt a kötelességet, a melyet ez a párt és az összes ellenzék ezen kérdésben tanúsított, mint a hazafias kötelesség teljesítésnek egyedüli útját jelöljem meg és mint olyant, a melyet Isten és ember előtt a történelem mindig verifikálni fog, és melyért a felmentést számunkra mindenkor meg fogja adni. (Ellenmondás a jobboldalon. Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Sokszor vagyunk mi így. Valahányszor egy erélyes akczió az ellenzék részéről évek hosszú során át megindult, mindig hallottuk és mindig halljuk vagy azt, hogy nem így kellett volna azt csinálni, vagy azt, hogy nem most kellett volna azt csinálni. (Derültség a baloldalon.) Hanem azt, hogy mikor mit és hogyan kellene az ellenzéknek csinálni, hogy helyes legyen, azt onnan a túloldalról még sohasem hallottuk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én már régen várom, hogy az a szabadelvű párt, a mely évtizedeken dúskálkodik a hatalom egész teljében, egyszer megmutatná már, hogy hogy is kell hát ast az ellenzéki politikát csinálni, hogy az helyes, törvényes és mindenesetre czélhoz vezető legyen. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. képviselő arak megelégszenek azzal, hogy szüntelen hivatkoznak a többségre és nekünk tanácsokat osztogatnak oly tiélból, hogy önök ott maradhassanak továbbra is a hatalomnak teljes birtokában és a közkereseti társaságnak minden osztalékában. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, próbáltunk mi ezt — évtizedekre tudnék visszamatatni — alkotmányos formák között, tiszteletre méltó hangon. Mindnyájan azzal a neveléssel jöttünk a parlamentbe, t. képviselő urak. hogy T itt a társadalomban, a szalonokban kötelező és férfiakhoz illő tisztelet hangján kell megnyilatkozni. Mindnyájan azzal a meggyőződéssel jöttünk a parlamentbe, hogy az alkotmánynak törvény által meghatárolt tisztességes fegyvereivel kell itt küzdenünk. Megpróbáltuk ezt nem egyszer, de számtalanszor. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Elhangzottak, feljajdultak a választási visszaélések elleni panaszok kérvények alakjában, elhangzottak képviselőházi panaszok, felhangzottak a verifikäczionális eljárásnál emelt birói eljárások útján, felhangzottak legutóbb a Felséghez intézett nemzeti fohász alakjában. És mi az eredménye, t. képviselőház ? Hogy a visszaélések, a bűnök sötétebbek és többszörözöttebbek lettek és önök, de nem mondom, hogy önök, mert nem akarok egyéneket sérteni, de az önök élén álló kormány csak a szemérmetlenségben fokozódott mindannyiszor, valahányszor választásokról volt szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen az, a mit báró Bánffy Dezső tett ezen képviselőházban, . . . Wittmann János: És a Tisza-konzorczium ! Polónyi Géza: ... a ki beismerte, hogy a választási kasszát kezelte mint pártvezér, és kezelte az ország legelső méltóságának hatalmát, kombinálva azokkal a tényekkel, hogyha végigtekintünk az országon és látjuk az ellenzéki férfiakat, kik hazafiságban, törvénytiszteletben, tudásban, a nemzet igaz ügye iránti lelkesedésben töltöttek itt évtizedeket a parlamentben és törvénytelen eszközökkel mefosztattak mandátumaiktól, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) hogy helyöket elcseréljék Polyák Béla, Sámuel Lázár, s nem tudom, Arányi Miksa. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés balfelől. Zaj jobbról.) Hát, t. képviselőház, semmi kétség, igaza volt Hegedüs Sándor t. képviselőtársamnak, mikor azt mondotta, hogy a boszúnak is van része. Hát igen, ez a boszú is, mert a hol nem használ a törvényes úton való felfohászkodásnak semmiféle alkotmányos eszköze, a hol nem használ a tisztesség és becsületnek bármilyen fegyvere, engem az isteni Megváltó tanított arra, a ki maga is az evangéliumot csak a hívőknek hirdette, de az izmaelitákat és a kufárokat korbácscsal kergette ki a templombői, az tanított meg arra, hogy az izmaelitákkal és kufárokkal szemben a korbács
