Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

2Qg 378. országos ölto 1898. deeiember 19-én, hétfőn. van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalán.) Ismerem én a szabadelvű pártnak eszményi, minden önérzettői ment, csakis magasztos elvekért lelkesülő hű és tántoríthat! an ragaszkodását az ő elnökei és vezérei iránt. (Derültség balfelöl) Volt alkalmam erről meggyőződni akkor, midőn a párthoz tartoztam. De hogy ha ismerem ezen szép tulajdonait, ugyanakkor ismerem azon czinizmusát is, a melylyel az Andrássy-útou a tegnap dobszóval nyeregbe ültetett leventékkel münyargalást rendezve, a régi trapezunti herezegnő bevonulását is elhomályosító fénynyel ünnepelt Wekerle Sándor miniszterelnököt és Szilágyi Dezsőt pár nap alatt kárörömmel bukni engedték. (Ellenmondás jóbbfélől: Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Tisza István képviselő úr a fájdalom hangján a következőket mondta itt a képviselőházban. Áz egészet nem olvasom el, csak azt a részt, melyre megjegyzést akarok tenni. (Olvassa): »Midőn húsz-huszonöt évvel azelőtt mint félgyermek a karzatról néztem a tanácskozásokat, kritikusabb helyzet volt az, mint a mai, sokkal rosszabbak voltak a közviszonyok, kisebb a többség és igazabbak a szenvedélyek, mint most.« Hát én szintén igen jól emlékszem azon időkre. Én is jártam akkor a képviselőházba, a főrendi karzatra, — igaz, hogy, fájdalom, már nem mint fél gyermek, de mint felnőtt ember abban igazat adok a t. képviselőtársamnak, hogy akkor sokkal kisebb volt a többség, de kereken tagadom azt, hogy akkor rosszabbak voltak a közviszonyok és igazabbak a szenvedélyek. (Helyeslés, ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szerintem egy országra nézve rosszabb közviszonyok nem állhatnak be, egy nemzetet nagyobb veszély nem fenyegethet, mint annak ijesztő látszata és tudata, hogy létének, fennállásának, szabadságának egyedüli biztosítékát, alkotmányát a saját kormánya teszi tönkre (Élénk felkiáltások a balés szélső baloldalon: Úgy van! Úgy van! Zajos éljenzés és tetszés balfelöl.) és bocsátja árúba. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És minden bizonynyaí szerintem igazabb szenvedélyek azok, a melyek bennünket, az ellenzéket, a nemzet alkotmányának megvédése érdekében akár egy végletekig menő élet-halálharczra indítanak, mintsem azon szenvedélyek voltak, a melyeknek, miként a következmények be is bizonyították, indoka az étvágy, a szomjúság, az uralom vágya volt; és míg a mai ellenzéknek harcza az elvek harcza, amaz azoknak szegre akasztása volt. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A mi a jelen vitát illeti, arra ismét azt mondja gróf Tisza István képviselő úr, hogy » > kkor az a gyermek, a ki ott ült, rajongással nézhetett arra, a mi történt, tiszteletet, nemes arubicziót meríthetett abból, a mit itt látott. De mi történt azzal a fiatal emberrel, a ki utolsó négy heti parlamenti vitáinkat végignézte ? Nem mi öljük-e ki belőle a hitet, a bizalmat a nemzet szabad intézményei iránt, nem mi öntünk-e lelkébe sivár politikai nihilizmust ?« Tökéletesen igaza van ismét gróf Tisza István képviselő urnak, hogy ha ő a hang ellen tesz kifogást és azon modor ellen, a mely a házban meghonosúlt, hiszen ezt magam is felszólalásom elején bevallottam. Hanem ha ebben egyet is értek vele, engedje, hogy elmondjam én is az okát annak, a mi szerintem az okozatot, tudniillik a parlamentnek és közállapotainknak jelenlegi siiíyedését szülte. (Halljuk! Halljuk!) Semmi egyéb, mint a Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt megkezdett, folytatva Szapáry, Wekerle alatt és díszkiadásban a nemzet szeme elé állítva báró Bánffy Dezső által, a minden irányban kormányzati princzipiummá fogadott korrupczió. (Helyeslés balfelől.) Azt mondja gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy ha ma végignézi az a fiatal ember vitáinkat, mit meríthet belőle? Elveszti hitét a nemzet szabad intézményei iránt, lelkébe öntjük a sivár politikai nihilizmust. Azt kérdem én, t. képviselőtársam, minő érzelmeket csepegtettek be kormányaink a nemzet lelkébe és minőket öltek ki belőle több mint két évtized oda, mióta az a kormányzati rendszer gyakoroltatik, évrőlévre, napról-napra, óráról-órára 25 esztendő óta, mikor az uralom, az Önfentartás, a pártfentartás érdekéből elnézve, eltűrve mindent, fátyolt vetve hibára, vétekre, bűnre, sőt megjutalmazák a törvények kijátszását, kortesbandákat szerveznek (Igaz! Úgy van! balfelől.) érdem, tehetség, qualifikáczióval nem bíró embereket közhivatalokba helyeznek, (Zajon helyeslés balfelöl.) állásaitól megfosztottak ismét kitüntetést, rangot szereznek a koronától, és végre mikor a nemzet önérzetét és kegyeletérzését semmibe veszik. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés balfelől.) Ez oltja ki a nemes érzéseket a fiatalság és a nemzet szivéből és ez a példa csepegteti be lassanként az új nemzedékbe azon gondolkodást, a melyet tapasztalunk. (Igás! Úgy van ! balfelől.) Ez az oka annak, nem a parlament mai képe, hogy ma már kihalóban van a félrevezetett nemzetnél a törvények iránti tisztelet, jogok elismerése, az önérzet az adott szó szentsége, kihalóban van a hazaszeretet, a vallás, sőt az istentől való félelem. (Élénk helyeslés és taps balfelől.) önök talán nem is tudják felfogni, s ez még mentségükre szolgál, minő veszedelmes példával jártak elő kormányaink, minő végzetes következményeknek hintették el magvát azok, kik a korrupcziót és annak most általam említett számtalan nemét kezdeményezték, tűrték