Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

878. országos fllés 1898. decneinber 19-én, hétfőn. 207 és gyakorolták. Isten, haza, becsület, adott szó szentsége, törvények tisztelete, ily magasztos fogalmakra tanították és tanítják a gyermekeket a templomban, az iskolában. És mit lát tna a képviselőház karzatján az a 25 év előtti félgyermek? Azt látja, hogy azok nem tisztelik, nem tartják meg a törvényt, azok játszszák ki elsősorban, (Igazi Úgy van! balf elől.) azok nem sújtják a bűnösöket, de védik őket, ha pajtásuk, a kik a kormány gyeplőit tartják a kezükben, kik letéteményesei a nemzet bizalmának. (Elénk helyeslés és tapsa bal- és szélső bálóldaícm.) Hogyha az a 25 év előtti félgyermek látja ezt, — pedig látja, ha látni akarja, mert fájdalom, látja minden polgára a hazának. — akkor nemcsak a sivár politikai nihilizmus oltatik be a lelkébe, de hitetlen lesz minden iránt, a mire egykor tanították és majd így kiált fel: Ha nektek szabad, nagy urak, miniszterek, képviselők, viczioálisták, törvényt, jogot kijátszani tetszéstek szerint, akkor nekem is szabad. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig idejutunk, a mitől az isten őrizze meg hazánkat, akkor késő lesz már a kormányváltozás, mert akkor be lesz bizonyítva, hogy az a rendszer, mely magát esakis a korrupczió segítségével tudta fentartani, (Igaz ! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) megvetette Magyarországon nemcsak azt, a mitől gróf Tisza István képvieelő úr fél: csiráját a politikai nihilizmusnak, de a szoczializmusnak és az anarchizmusnak melegágyát is. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Ma meggyilkolják az alkotmányt, holnap meggyilkolják a királyt! (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások ; Rendre !) Gr. Károlyi István: A mi a kiegyezés kérdését illeti, arról nem szólhatok, az nagy titok, azt a miniszterelnök, űr úgy, látom burokban tartja. Csak melegítse tovább is ölében, majd megérik és meglátjuk, hány perczentes lesz a csecsemő? (Derültség balfelöl.) Ezért általánosságban csak azt jelentem ki a magam nevében, mert nem vagyok feljogosítva pártom nevében szólani, hogy én az önálló vámterület barátja vagyok. Meg vagyok győződve, hogy ez kezdetben igen sok nehézségbe fog ütközni s megvagyok győződve arról is. hogy legyőzzük az összes nehézségeket azáltal, faogy független lesz helyzetünk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az osztrákokra egyénileg soha nem haragszom aü,ért,hogy követelődznek, sőt néha túikövetelök. Őszintén akarok szólni, s azt hiszem, ha osztrák honpolgár volnék, épúgy hordanám szívemen az osztrák érdekeket, a mint hordom ma a magyar érdekeket. (Élénk helyeslés a bal- és seélsö baloldakm.) A mi helyzetünk szerintem nem azért veszélyes, nem azért elszomorító, mert sokat követel tőlünk az osztrák, de azért, mert nekünk mindig attól kell félnünk, hogy újból és újból becsapatunk, a mint a múltban is beesapattunk (Igaz! Ügy van!a bal- és szélső báloldalon.) és ez azért van, mert a mi kormányaink elsősorban nem a nemzet érdekét tartják szem előtt, de mindig azt tekintik, hogy jól legyenek beírva odafenn, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy állásukat megtarthassák, hogy a pártot fentarthassák, szóval mindig az egyéni érdek tolul előtérbe. (Igaz! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) Ebből is láthatja az a 25 év előtt még félgyermek, hogy milyen silány a a mi helyzetünk. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Mielőtt befejezném felszólalásomat, (Halljuk! Malijuk!) szerettem volna a miniszterelnök úrnak valamit megmondani. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Hol van Bánffy ?) De minekutána, lehet mondani, majd mindig szerencsénk az, hogy nincsen idebenn, s most sincs jelen, talán felesleges is lesz azt elmondanom. (Halljuk! Halljuk a bál- és sséhő baloldalon.) A véderő vita alkalmával felszólaltam itt e házban, és Tisza Kálmán akkori miniszterelnök úrnak a többi között azt mondottam, hogy a miniszterelnök úr soha, de sohasem fogja velem elhitetni azt, hogy ő Felsége a király, ha fel lett volna világosítva arról, hogy a 14. §. alkotmánysértést tartalmaz, megengedte volna annak a javaslatba való felvételét, és annál kevésbbé vagyok hajlandó elhinni azt, hogy annak a keresztülvitelét egyenesen követelte volna. Hogy mi annak a 14. §-aak története, azzal nem untatom a t. házat, azt mindnyájan tudjuk. Ismeretes, hogy mikor a szándékolt alkotmánysérelemröl egyenes és bátor fellépésével felvilágosította ő Felségét, Tisza Kálmán akkor lefuvatott. Nekem tehát igazam volt. Ma attól tart az ellenzék, és az ország egy része is, hogy a miniszterelnök úr olyat akar elkövetni, és olyasmit óhajtana a király ő Felségénél keresztüíerőszakolni, mely nemcsak az alkotmányt sértené, de már a király egyéniségét is érintené. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! balfelöl.) Ennek az egész osztrák-magyar birodalomnak hatalma, ereje, nimbusza szerintem nem abban keresendő csupán, hogy milyen nagy a kiterjedése, milyen nagy a hadserege, mennyi a millióinak a száma, vagy pedig — mondjuk — a miniszterelnök úr által kreált arisztokráeziájában ; (Derültség balf elől.) de abban is, hogy a szövetségben élő államnak olyan császára és királya vau, a ki előtt egyénisége, személyes tulajdonságai folytán, — legyen az lovagias jelleme, igazságszeretete, népei alkotmányához való ragaszkodása, nagy vallásossága, — a világ összes fejedelmei és népei levett kalappal állanak és tisztelettel hajolnak meg. (Igaz!