Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

§71. országos ülés 1888. vesszőt kergette, sőt azt is beismerem, hogy még talán ma is kergeti, de határozottan állítom, hogy mi magyarok — és a velünk 1867 óta szövet­ségben élő osztrákok — még eddig az örök béke és nyugalom e zárt kikötőjébe be nem eveztünk, sőt nemcsak hogy be nem eveztünk, (Nagy zaj a jobbóldalon.) de még egymás között sem tudunk megegyezésre jutni sem közigaz­gatási, sem közjogi, sem politikai tekintetben sőt még az erkölesi élet számára is nem egy és ugyanazon kódex fogadtatik el kötelezőnek, ha­nem az czím, rang és hivatal szerint foganato­síttatik, vagy veszti hatályát. (Nagy zaj a jobb­oldalon.) És a mi szerintem a legszomorúbb, az az, hogy az étvágy mértékét hozzák fel már néha enyhítő körülményül akkor, a midőn a tör­vény kijátszásával vádoltatnak. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mielőtt az indokokkal foglalkoznánk, melyek az általam említett folytonos háborúskodásnak természetes következményei, engedjék meg nekem, hogy nem hosszasan, csak futólag elmondhassam én is, a mint elmondotta Tisza István t. kép­viselőtársam is már több ízben, ama benyomást, a melyet reám az a hang, az a modor gyako­rolt, a mely a magyar képviselőházban az utóbbi hat hét-nyolez hét óta, lehet mondani, mintegy meghonosult. (Halljuk ! Halljuk !) Egész határozottan, egész röviden fejezem ki makrámat, midőn azt mondom, hogy az a legeslegrosszabb. (Mozgás.) Annak magyaráza­tába nem bocsátkozom, hogy miért, mert meg vagyok győződve, hogy nincsen képviselőtársaink között egyetlen egy sem, a ki, ha érzékkel bir a parlament jó hírneve, az adott szó szentsége, az egyéni becsület és tisztesség iránt, ne érezné, ne sajnálná az itt történteket. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) Mi történik és mi nem törté»ik itt e házban ? Azóta, a mióta báró Bánffy Dezső kor­mánya vezeti az ország ügyeit, sem out sem dol­goztunk, tehát nem érdemeljük meg azt a ren­geteg péiizáldozatot, a melyet a nemzet mi reánk pazarol. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldalon.) És mi történik, t. képviselőház? Leta­gadjuk, jobban mondva letagadják az ünne­pélyesen tett ígéreteket; jogosnak állítják a jogsértéseket, a törvények kijátszását, a parla­mentnek fitymálását és a szabad szó — nem a sajtóban, de itt a képviselőházban — néha-néha oly kiváltságban részesül, hogy átsurranhat az önérzeten a nélkül, hogy sebet ejtene. (Felkiál­tások a bal- és szélső baloldalon: Hol van Bánffy ?) Bármilyen magasztos, mondhatnám eszményi képet alkotott is magának a nemzet letétemé­nyeseinek hivatásáról, be kell látni azt, hogy mennyire sülyedt parlamentünk. Nem az ország ügyeinek elintézésével foglalkozunk, hanem csu­pán skandalumokkal, (Igaz! Úgy van! a bal- és 205 szélső baloldalon.) mint például a miniszterelnök úrnak kortesvezérkedése, levéltitok kikutatása, hivatalnokok szelid nyomása, szószegés és most legutóbb — a Hentzi-esetet értem — a nemzet önérzetének gyáva arczúlcsapása. (Élénk tetszés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ezek a skan­dalumok az okozói . . . (Zaj.) Polónyi Géza: A börzén ma nagy baisse van, urak, vigyázzanak! (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi István:. . . annak, hogy csakis egy czélt tűzött ki magának az ellenzék és csakis egy czélt tűzhetett ki szerintem helye­sen, megbuktatni a kormányt, de megbuktatni ezt az egész rendszert is. (Élénk helyeslés, taps. éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Rakovszky István: Menjenek a börzére! Majd fölolvassuk az inkompatibiliseket! (Zaj. Hulljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi István: Tisza Kálmán kép­viselő úr (Le vele! a bal- és szélső baloldalon.) azt áílítá nagyváradi beszédében, hogy elítélendő az ellenzék jelenlegi viselkedése, hogy az alkot­mányt veszélyezteti az efféle obstrukczió. Ugyanaz a Tisza Kálmán félti tőlünk az alkotmányt, a ki a napokban a lex Tiszát szerkesztette. (Igaz! Úgy van! balfélől.) Azt mondja, hogy az efféle obstrukczió, mert Tisza Kálmán képviselő úr kétféle obstrukcziót ismer: egyet, a melyhez csak neki van joga, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) s egyet, melyhez az ellenzéknek nincs joga. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélső bal­oldalon.) Odaállítja magát mint az infallibilitás pápáját; ha ő — már mint Tisza Kálmán — obstruál, az védhető, mert hisz ő csalhatatlan, hanem midőn az ellenzék obstruál, az vétkes dolog, mert az ő tudtán és akaratán kivtíl tör­ténik. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) 0 külön dogmát állít fel a saját és külön dogmát az ellenzék obstrukcziójára. (Tetszés bälfeWl.) De Tisza Kálmán képviselő úr Nagyvára­don még mást is mondott. Az ő csalhatatlan, szent meggyőződésével azt is állította, hogy az ellenzék jelenlegi obstrukcziójának egyedüli czélja báró Bánffy Dezsőnek megbuktatása. Én bevallom őszintén, hogy részemről is óhajtom, de azt hiszem velem együtt az ellenzék is me­legen óhajtja nemcsak báró Bánffy Dezső, hanem az ő egész rendszerének bukását, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: A Tisza rendszerét!) Én azonban biztosítom Tisza Kálmán t. képviselőtársamat, hogy mi nem fogjak megbuk­tatni báró Bánffy Dezsőt, hanem meg fogják buktatni ő és vele együtt a szabadelvű párt; épúgy meg fogják buktatni, mint megbuktatták Tisza Kálmánt, gróf Szapáry Gyulát, Wekerle Sándort, a midőn észrevették, hogy recsegni, puhulni kezdenek a vörös bársonyszékek. (Úgy Immmhesr iíMn, ltéM#«,

Next

/
Oldalképek
Tartalom