Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

204 3J8. országos ülés 1898. deczember 18-éit, hétfőn. mondatait, hanem egy egész nagy részét félremagyarázta, vagy helyesebben szólva, ignorálta, mikor nekem azt a felfogást tulajdonította, hogy szerintem az egész ellenzéki küzdelemnek egyedüli tárgya még ma is csak az, hogy a kormány a kiegyezési kérdésekre nézve, illetőleg azok ezélbavett megoldásának alkotmányjogi korrektségére nézve nyilatkozzék. Holott én, t. képviselőház — mindenkinek emlékezetére hivatkozom — egész világosan kifejtettem, hogy a küzdelemnek kiindulási pontja és eredete ez volt, de nem tagadom, hogy ez a küzdelem azután nagyobb területet, több kérdést ölelt fel és szélesebb alapot nyert, a mikor a miniszterelnök a választásokra vonatkozó nyilatkozata, (Nagy zaj jobbfelöl. Felkiáltások bal felől: Vigyázzanak, mert majd miniszter less belőle, és akkor a háta megé kerülnek! Derültség bafelől. Zaj.) mikor a miniszterelnöknek az a nyilatkozata, a mely az eddig tényleg létezett hatalmi visszaéléseket a választásoknál kormányzati rendszerré avatta, (Zaj jobbfelöl.) a választási szabadságot elméletileg és elvileg megtámadta.(Ellenmondás jobbfelöl.) Kérem, most nem arról van szó, vájjon alapos-e és helyes-e az én nyilatkozatom, hanem arról, hogy mit mondtam. És azt senkisem tagadhatja, hogy én ezt meglehetősen terjedelmesen fejtegettem, úgy no

gy az én fejtegetéseim a helyzetről a következő képet nyújtották: két objektuma van ennek a harcznak: először a kormány helyzetének kétértelműsége a kiegyezésnek közjogi korrektségére nézve, és másodszor az az eklatáns, vehemens elvi megtagadása a választási szabadságnak, a mely a miniszterelnök úr nyilatkozatába van foglalva. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Már most a második, t. képviselőház, a miben t. képviselőtársam, nem is tudom, hogy félreértette-e, mert ő e tekintetben világosan nem nyilatkozott, de hát, a kik körülötte ültek, az ő helyeslésükkel tanúsították, hogy ő bennük az a félreértés megnyilvánult, mintha én azt mondottam volna, hogy az ellenzék küzdelme rögtön megszűnik. Bocsánatot kérek, e7t mondani nincs is jogomban, hanem mintha annyit mondtam volna, hogy én rögtön oda fogok működni, hogy az ellenzék küzdelme megszűnjék, ha önök visszavonják azt a híres törvényjavaslatot. (Ellmmondások jobbfelöl.) Engedelmet kérek, a t. képviselő Úr beszélt szalmaszálba kapaszkodásról. Etrnél az alkalomnál igazán látszik, ki kapaszkodik szalmaszilba. (Élénk helyeslés és tetszés a bal-és szélső ba'oldalon. Felkiáltások jobbfelél: Visszaszíjjá!) Nem szokásom; hanem nem engedek szavaimba mást beleinterpretálni, mint a mit mondottam. A küzdelemnek az a kettős objektuma, a kiegyezési javaslatok iránti közjogi korrektség és a választási szabadság ellen intézett, most már az elmélet terére is átcsapott támadásnak visszautasítása, illetőleg korrekeziója, ez a kettő marad érintetlen. De mindaddig, míg ezen újabb sérelem is hozzájön, a mely az úgynevezett lex Tiszában nyilvánul, addig a küzdelemnek másik két objektumáról és azok esetleges kiegyenlítéséről szó sem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ennjnt mondottam, semmivel sem többet. (Nagy zaj.) Ennek folytán annak az akadálynak elhárítása, mely a lex Tiszában rejlik, az én szavaim szerint semmi más konzequeneziával nem járna, mint hogy a másik két nagy sérelem elhárításának feltételeivel lehetne foglalkozni. Addig, a míg ez utunkban van, még fog-lalkozni sem lehet ezzel. (Hosszantartó, élénk helt/eslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Tisza István: T. ház! Engedjék meg nekem, hogy szavaim értelmének helyreállítására egy pillanatra felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt azért, mert különös érzékenységgel viseltetem abban a tekintetben, hogy rólam t. ellenfeleim is, a kikkel esetleg a polémia terén találkozom, feltehessék, meg lehessenek győződve arról, hogy loyálisan idézem és loyálisan támadom őket. En t. képviselőtársammal szemben igenis kifogásoltam azt, hogy azon állítás, mintha az obstrukcziós eampagne okát csupán a miniszterek nem nyilatkozása képezi, más ellenzéki férfiak állításaival ellentétben van. Erre t. képviselő úr hivatkozott arra, hogy az ő meggyőződése szerint is haladt időközben az ügy, és újabb és újabb kérdések csatlakoztak azokhoz, a melyek az ő hazafiúi elkeseredésüket növelik. T. ház ! Én c«ak egyetlen egy tényt ismétiek, melyet beszédemben mondottam. T.képviselőtársam szeptember havában és Horánszky Nándor t. képviselő úr is tisztán ezen egy indokát említették fel a napirendi vita elhalasztásának. Gulner Gyula t. képviselő úr szintén szeptember havában mondoita, hogy sütött a leszámolás órája, buknia kel! ennek a rendszernek*. Tessék ezt a házi perpatvart egymás között elintézni. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Rakovszky István jegyző: Gróf Károlyi István! Gr. Károlyi István s A régi korok bölcsei századokon keresztül az örök mozdonyt kövelelték a véges embertől, az új kor btflosesége meg (Nagy zaj jobbfelöl Halljuk ! Halljuk l bálfelöl.) mely amazokat neveti, az örök béke és nyugalom vessző lovát keresi. Arany János irt egy verset, .... (Nagy zaj a jobboldalon.) Sághy Gyula! Ki a lármázókkal! (Derültség.) Gr. Károlyi István ;*.... a mely versnek czíme; ^Gondolatok a békekongresszus felett.* Én elhiszem, t. ház, hogy azon időben, midőn ezt Arany János megírta, az-emberiség e lovag-