Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

878, országos fllés 1898. deczember 19-én, Mtfön. ű>Qg statálui fogjuk, hogy ha van valami eltérés, az csakis egy részletben lehet. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam már tavaly is, és konzequensen a japáni szerződés tárgyalásánál is azon nézetének adott kifejezést, bogy a mint egyszer a két állam egymással lekötött akarattal le nem mondott gazdaságpolitikai különállásáról, azoknak külállamokkal szemben mint különálló gazdasági individualitásnak kell tárgyalmok, és hogy ez alál kivételnek van ugyan helye, de csak esetről-esetre adott törvényhozási felhatalmazás útján. Gondolom, teljes preczizitással idéztem t. képviselőtársaim szavait. Ezzel szemben az eltérés mindössze azon árnyalatban található, hogy t. képviselőtársam megengedi ugyan közös diplomácziai akcziórak kifej*tését a gazdasági politikai nemzetközi eljárás terén, de ehhez esetről-esetre megkívánja a törvényhozás előzetes felhatalmazását, holott a japáni szerződés alkalmával ez előzetesen ki nem kéretett, és valószínűnek tartom, hogy a kormány jövőre is esetről-esetre való kikérését a törvényhozás beleegyezéseinek feleslegesnek fogja tartani, annyival inkább, mert a törvényhozás az illető szerződés el-, vagy el nem fogadása által a maga szuverenitását úgy is nyilvánítja. Megengedem, hogy itt egy nuance, egy árnyalat eltérés van. De olvassa el bárki úgy gróf Apponyi Albert, mint Horánszky Nándor t. képviselőtársaim deczemberi beszédeit, ott a súlypont az egész vonalon és szerintem is nagyon helyesen az állami akarat lekötésére van fektetve, arra, hogy lemond-e Magyarország Ausztriával szemben bizonyos időre cselekvési szabadságáról, vagy nem? És nagyon helyesen ; én is ezt tartom és nem azért, mintha itt valami szent fogadalom kötne le bennünket önök irányában, hanem mert ez meggyőződésem, jövőben is ezen az állásponton fogok maradni. De mondja meg minden elfogulatlan szemlélő: érdemes-e ezen harczot kezdeményezni, érdemes-e az országnak annyi fontos érdekét koczkára tenni (Felkiáltások a baloldalon: Önök teszik koczkára!) csak azért, mert diplomácziai alkudozás esetében önök esetrőlesetre előzetes felhatalmazást kivannak, a mit mi feleslegesnek tartunk. De mindegy, t képviselőház, én nem akarok ezzel a kérdéssel most hosszasabban foglalkozni. Mert hiszen t. képviselőtársam megint azt a benyomást tette rám, mintha álmok álmodója lenne; ő beszélt nekünk a kormány nyilatkozatairól, mint az egész obstrukezió kiiuduláspontjáről, nem gondolva meg, hogy nemcsak az ellenzék többi árnyalatainál, de saját párthiveinél is ezen álláspontjával homlokegyenest ellenkező nyilatkozatokat talált; már szeptemberben azt mondotta Gulner Gyula t. képviselőtársam: ütött a leszámolás órája. (Felkiáltások halfelöl: Igenis ütött! Nagy zaj és derültség jobbfelől.) Gulner Gyula: Ennek a rendszernek el kell pusztulnia, addig Magyarországon béke nem lehet! (Nagy zaj.) Gr. Tisza István: Kérem, ez házi ügy, ez a t, képviselőtársaim házi ügye. Én konstatálom, hogy gróf Apponyi Albert szerint itt az obstrukcziónak egyedüli indoka az, hogy a kormány nem ad felvilágosítást, önök szerint pedig személynek és rendszernek pusztulni kell. Végezzék el ezt egymás közt, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Bálijuk! jobbfelől.) de engedjék meg nekem: ha mint párt, politikai őszinteségre akarnak jogczímet szerezni, ne beszéljenek ilyen különbözőképen, ne bujkáljanak, (Nagy zaj és félkiáltások a bal- és szélsci báloldalon: Ki vele! Eláll! Egy hang a baloldal hátsó padján: Mi azt szoktuk mondani, a mit gondolunk!) mondják meg nyíltan és férfiasan, hogy mit akarnak, de ne akarják eljárásukat minden lépten-nyomon vagy letagadni, vagy idegen mezbe felöltöztetve bemutatni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) És ime most itt van egy fényes alkalom. T. képviselőtársam, (Halljuk/ Halljuk!) beszédjét egy igen lelkes felhívással végezte: szüntessük be azt az akcziót, a mely a deczember 6-iki konferenczián megindult. Polónyi Géza: És bukjanak meg ! (Derültség és zaj balfelől.) Gr, Tisza István: És akkor beáll, a mint ő magát kifejezte, (Halljuk! Halljuk!) a kiegyenlítés lehetősége. Magyarázza meg t. képviselőtársam, hogy mit ért a kiegyezés lehetősége alatt? Mert ha csak erkölcsi biztosítékot nyújt is nekünk arra nézve, hogy ezen javaslatnak megsemmisítése bárminő formában lehetővé teszi a törvényes megoldást e hónap folyamán, én csak ) a magam nevében beszélek, (Derültség és zaj balfelől. Egy hang balfelől: A papa mit szól hozzá?) de azt hiszem, nincs senki ebben a házban, a ki a békés kiegyenlítésnek ezt a módját örömmel ne fogadná. (Halljuk! Halljuk!) Ha azonban nem így áll a dolog, akkor engedje meg t. képviselőtársam, hogy azt a kérést intézzem hozzá: hogy ezekben a komoly időkben, ezekben a mindnyájunkra nézve komoly (Nagy zaj balfelől. Felkiáltások; A Tiszákra nézve komoly!) felelősséggel járó pillanatokban óvakodjunk a rhetori flosculusoktól és öntsünk tiszta bort a pohárba. (Hosszantartó, élénk tetszés helyeslés és éljemés jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Halljuk Apponyit!) Gr, Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk ! Helyre ) En két pontra vonatkozólag félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása végett kérek szót. (Halljuk!) Az első, a mit helyre kell igazítanom, az, hogy épen előttem szólott t. képviselőtársam, gróf Tisza István, beszédemnek nemcsak egyes