Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

202 §78. országos ülés 1898. deczember 19-én, hétfőn. balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és egyúttal bizonyos korlátokat is von, egyúttal azon határokra is rámutat, a mely határokon belül a kormány akczióját utólag jóváhagyni kész, midőn a kiegyezés körüli törvénynélküli eljárást világosan a statusquo egyszerű fentartására szorítja. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) És megvallom, t. ház, teljességgel nem birom látni azt a nagy jogsérelmet, azt a nagy alkotmánysérelmet, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő úr lát abban, hogy mi többségnek tekintjük a képviselők többségének nyilatkozatát akkor is, a midőn az nem itt a házban nyilatkozik meg a házszabályok által előirt törvényalkotási, vagy hatärozási formák között. És felveti t. képviselőtársam a kérdést, hogy mi az a többség, hol van az a többség? Hát, t. ház, a többség a képviselőház tagjai felénél egygyel több. Azt hiszem, ez egy egyszerű mathematikai igazság. Ha törvényalkotás téren kell megnyilatkoznia, ha jogi hatálylyal kell megnyilatkoznia, másutt nem nyilvánulhat, mint itt, más formák közt nem nyilvánulhat, mint a törvényalkotás szabályszerű formái között. De engedelmet kérek, az országnak nagyon jó, nagyon szükséges azt tudni, (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy hol van az a többség, mit akar az a többség, akkor is, midőn nem a házban kell egyes szavazásnál megnyilatkoznia. Meglehet, hogy az a többség, a mely ma megtalálható {Nagy zaj a báloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) úgy e házban, mint a Lloydnak nagy termében, meglehet, hogy a közel jövőben ez a többség kisebbségbe jut. (Fvlytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hát, t, képviselőház, akkor minden esetre más többség fog itt alakulni. De most kérdem én, — és ezt nem tartom közönyösnek, — hogy hol fogom azt a többséget megtalálni, a mely egyes szavazásoknál a véletlen szerint esetről-esetre megalakul? (Folytmos zaj a baloldalon.) Szerb György: Mi csendesek vagyunk, önök soha. (Derültség balfelöl) Gr. Tisza István: Engedjenek meg t. képviselőtársaim, (Halljuk! Halljuk!) igenis az ország érdeke azt kívánja meg, (Felkiáltások a baloldalon: Hogy a Tiszák vonuljanak vissza! Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) és mindenkinek arra kell törekednie, hogy az a többség, a mely a szavazások alkalmával megnyilatkozik, az megtalálható legyen egy elvi alapon álló párt kompakt soraiban. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy kaíamitásnak fogom tartani Magyarország közügyeire nézve, ha beáll itt is az a helyzet, (Folytonos zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: A Tisza uralom az az átok!) a mely sok más államban beállott, mindenütt romlására a parlamentarizmusnak, mindenütt kárára az ország vitális érdekeinek: hogy azok megett a többségek megett, a melyekben a szavazásnál a ház akarata megnyilatkozott, inkongruens, egymással ellentétben álló kisebb csoportoknak esetrőt-esetre összeverődött találkozása álljon. (Helyeslés a jobbóldalon. Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Ismétlem, t. képviselőház, az úgynevezett Tisza-lex teljesen és abszolúte nem szokatlan, egészen közönséges, két felhatalmazást foglal magában. Azon tény, hogy azt 240 tagja a háznak irta alá, semmi irányban semmiféle jogsérelmet nem képez. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Politikai hatását tekintve egyéb ezélja nem lehet> mint hogy konstatálja azt, hogy itt egy kompakt többség akaratát akarja a kisebbségnek egy merénylete megakadályozni. (Nagy zaj és mozgás a bál- és szélső báloldalon.) Nem arrogál magának semmi egyebet, mint hogy egyszerű véleménynyilvánítása 240 képviselőnek, a mely a háznak kötelező határozatává csakis itt válhatik, a mely csakis akkor bírhat joghatálylyal, ha itt rendes formák között alakúi meg. (Folytonos zaj a bál- és szélső baloldalon.) Én tehát, méltóztassanak megengedni, semmi egyébnek a nagy felháborodást, a mely ezen javaslat körűi kifejlődött, nem tulajdoníthatom, mint annak, hogy mint a vizbehaló a szalmaszálhoz, úgy kapkodnak (Folytonos, nagy zaj.) önök az ily ínczidensekkez, a melyekkel az ország figyelmét a most napirenden levő nagy kérdések lényegétől elterelni és azt az akczióí, melyet önök hónapok óta folytatnak, az ország előtt téves megvilágításban bemutatni törekszenek. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) T. ház! (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Hiába áll nekem elő t. képviselőtársam ma ismét azzal az állítással, hogy az egész szeptember óta folyó harcznak egy indoka van csak, az, hogy a kormány a kiegyezés kérdésében nem nyilatkozik. Ismételhetem azt, a mit máskor mondtam. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök csenget.) Horánszky Nándor: Állják-e szavukat? (Felkiáltások a baloldalon : Állják-e szavukat ? Egy szóval lehet válaszolni. Elnök csenget.) Gr. Tisza István: A mely perczbeu a képviselőház többsége egy pendens ügyre nézve nyilatkozatnak helyét nem látja, nincsen kötelezettség a kormányra nézve ezen nyilatkozatot megtenni. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobbóldalon.) Egyébiránt, azt hiszem, t. ház, hogy lesz rá alkalom ezzel a kérdéssel foglalkozni abból a szempontból is, hogy álljuk-e szavunkat? És akkor ki fogjuk mutatni, hogy t. képviselőtársaim is a súlypontot összes közjogi formulázásaikban az egymással szemben lekötött akarat közjogi kritériumára fektetik, és kon-