Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

180 877. orseágos Illés 1898. deezember 17-én, szombaton. el, olyannyira, hogy az előbbi borárakat ma már kétharmadára nyomták le a borhamisítók. Érdekes, t. ház, és talán legjobban meg­világítja a bortermelők bajait, ha felolvasom azon kérvényt, a melyet a megye törvényható­sági bizottságához Raszt városa saját és a vidék nevében intézett (Ralijuk! Halljuk! balfdöl.) A kérvény a következőket adja elő (olvassa): »Is­meretes dolog, hogy a filloxera pusztítása me­gyénkben is folyton terjed s szőlőink évről-évre kevesbülnek, s ezenfelül meg kell a szőlőterme­lőnek küzdeni a peronoszporával, úgy a szőlő felújításának a gondjaira 1 is, mi nem csekély aggodalommal tölti el azon vidékek lakosait, kiknek a megélhetési forrás a egyedül a szőlő­termés. Nem akarunk a tekintetes bizottságnak hosszadalmas számításokat tenni a szőlő költsé­ges fentartásáról, nem akarjuk felsorolni azon kiadásokat, melyekbe például egy hold földnek megforgatása és annak oltott amerikai vesszővel való beültetése kerül, mert ezzel a volt borárak mellett lassan megküzdeni törekedtünk; de a borárak annyira leszállottak, hogy szőlőink jöve­delmét most már a kiadások felemésztetik.« Hozzáteszem, bogy itt oly vidékről volt szó, Ruszt vidékéről, a hol nem volt ritkaság, hogy egy hektoliter bort 200—250 forintjával adtak el. (Tovább olvassa) : »A drága munkabér, a szénkénegezés, a pe­ronoszpóra elleni fecskendezés miatt a felújítási költségek fedezésére gondolni alig lehet. Most nem a kereskedő keresi fel a borter­melőt, hanem megfordítva, tehát nagyon termé­szetes, hogy az árakat sem a bortermelő, hanem a kereskedő szabja meg, melyek semmiesetre sincsenek arányban a szőlőtermelési költsé­gekkel. A borárak évről-évre való rohamos csök­kenését nem a bő termés, mire a jelenlegi viszo­nyok között gondolni sem lehet, hanem a nagy mérvben elterjedt borhamisítás okozza. Sajnos, hogy ezen, a bortermést veszélyez­tető bajok már megyénk területén is lábra kap­tak, mit az eddig hozott jogerős ítéletek eléggé bizonyítanak. Mit törődik az a borhamisító azzal, ha a termelő tönkremegy ? Csak az ő üzlete virágoz­zék ! S ha közbe egyik-másik meg is lesz bün­tetve, eléggé módjában áll a büntetésnek és kárnak kétszeres behozatala. Ez azonban a bor­termelő és a nagy adózó közönség kárára, de még a közegészség rovására is történik, mit szó nélkül hagyni nem lehet, s tiltó szavunknak alkalmazására minden alkalmat fel kell hasz­nálnunk. A ruszti és fertőmenti boroknak jó hírneve már századok előtt még a külföldön is ismeretes volt, miért a város különféle jogokkal is fel­ruháztatott; most pedig, mióta a borhamisítás lábrakapott, s a külföld szükségletét Ügynökök útján a kereskedőktől kapja, megszűnt a régi jó hírnév és bizalom, s a ruszti bort csak a ma­zsolaszőlőből készített édes keverék alakjában ismerik. A ruszti aszúbor hazánk bortermelése keretében a második helyet foglalja el, s mégis csupán a tokaji bornál van az édesítés meg­tiltva, pedig ezen kiváltságos intézkedés a ruszti aszúborokra is kiterjeszthető volna. Azonban nagy elismeréssel adózunk a magas kormány szigorú intézkedéseiért, de ezeknél még szigo­rúbbakat óhajtanánk, hogy a kellő eredményhez eljuthassunk. Elismerjük, hogy az 1893: XXIII. törvényezikk igen sok jó intézkedést foglal ma­gában, de a bíráskodási eljárás nehézkes, hosz­szadalmas, s a kívánt czélhoz teljesen nem vezet. Nevezetesen, elsősorban az elsőfokú köz­igazgatási hatóság van arra hivatva, hogy a borhamisítást, a hamisított bor forgalomba hoza­talát ellenőrizze. Honnét vesz magának egy köz­igazgatási hatóság annyi időt, hogy ezt ellen­őrizze ? Hogyan tesz ezen feladatának eleget oly helyen, hol bornagykereskedők vannak, a hol a forgalom ezer és ezer hektoliterre terjed, pedig itt van leginkább szükség az ellenőrzésre. A borellenőrző bizottság csak papíron létezik, de működése ismeretlen, mert egyik bizottsági tag sem törekszik arra, hogy feljelentő szerepet viseljen és magának esetleg kellemetlenséget szerezzen. Nehézkes az eljárás pedig azért, mert a gyanús borból 2—2 litert kell a szakértő bi­zottsághoz bekiildeni, s ha ezt egy nagykeres­kedőnél keresztül akarjuk vinni, egész kocsi­rakományt kénytelen az eljáró hatóság óvatosan lepecsételni és elszállítani, mi felette nagy fárad­ságot és időmulasztást igényel. A szakértői vélemény is hosszadalmas proczedurán megy keresztül, s addig az illető borhamisító folyton működhetik, régi mesterségét gyakorolhatja, s szenvedett kárát időközben gazdagon visszasze­rezheti. Tehát a borhamisítók nagyobb felügye­let alá volnának helyezendők, mint például a ezukorgyárak, szesz- és sörfőzdék, a büntetési eljárás pedig gyorsabban volna elintézendő, eset­leg a borkereskedések a vizsgálat tartama alatt a kereskedésből ki volnának zarándok.* Semmisem karakterizálja jobban a veszélyt, a mely e tekintetben az országban uralkodik, mint, hogy az a nép — mert a mi itt mondva van, a nép keserű tapasztalatainak eredménye (Úgy van! balfelől.) — már odáig megy, hogy finánezokat akar a borhamisítókhoz beállítani, mert annyira lukrativnak, annyira nagynak is­meri a gyártást, hogy a maga egyszerűségében

Next

/
Oldalképek
Tartalom