Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

173, országos ülés 1898. decísember 17-en, szombaton. 181 egészen természetesnek találja azt, hogy ha már nem segítgz rajtam, akkor állítB legalább finánczokat oda, a kik ellenőrizni fogják, hogy mennyi bort hamisítanak. (Olvassa tovább): »Ruszt szabad királyi város képviselőtestülete, miután ezen bajok évről-évre nemcsak a ruszti, de a fertővidéki bortermelöket is közvetlenül mindjobban érintik, folyó évi november 26-án tartott közgyűlésében azon határozatot hozta, hogy tisztelettel megkeresi Sopron vármegye tekintetes köztörvényhatósági bizottságát, hogy a bortermelők érdekeit magáévá tenni kegyeskedjék s a legközelebb tartandó megyei közgyűlésből a borhamisító szigorúbb megrendszabályozása végett a magas kormányhoz feliratot intézzen, hogy a borhamisítás ellenőrzését a már fentemlített módon külön közegekre bízza, az eljárást megkönnyebbítse, s azt meggyorsítsa s az alapos gyanúban levő borkereskedőt a vizsgálat tartamára a kereskedésből kizárja, esetleg ha a borhamisítás reá bizonyulna, a további kereskedési jogtól teljesen eltiltsa. Ezek volnának azon óhajok, melyeknek keresztül vitele nézetünk szerint a borhamisításnak akadályul, az ezer meg ezer bortermelőnek pedig javára szolgálna. Alázatos indítványunkat tehát azon tiszteletteljes kérelemmel terjesztjük be, hogy azt pártfogolva, a mugas kormányhoz felirat alakjában felterjeszteni méltóztassék. Ruszton, 1898. évi november hó 28-án. Tisztelettel maradunk Ruszt szabad királyi város képviselőtestülete nevében : Csongrád Lajos polgármester, Magyar Elek főjegyző.« Hozzáteszem, hogy Sopron vármegye törvényhatósága deczember 12-en tartott közgyűlésén ezt az indítványt egyhangúlag elfogadta (Helyeslés balfelöl.) és azt a t. kormány elé fogja terjeszteni. (Helyeslés balfelöl.) Habár ekkép tudom is, hogy azon átirat a t. kormánynak a kezébe fog kerülni, mégis szükségesnek tartom a bortermelök érdekében ez alkalommal is a t. kormány figyelmét arra felhivni, nemcsak a beltigyminister árét, a kihez még bátor leszek néhány szót intézni, hanem a t. földmívelésügyi miniszter úrét is. Az, a mi itt mondatik, az ország legelső borvidékének bortermelőitől, olyan emberektől származik, a kiknek az egyedüli keresetforrását csakis a bortermelés képezi, és a kik e téren hosszú idő óta maguk becsületes kereskedést is űztek. És ezek szenvednek most a legtöbbet, olyannyira, hogy az azelőtti borárak ezek kétharmadával leszállottak. Tessék meggyőződve lenni a t. miniszter úrnak arról, hogy nagyon nem szívesen hozzuk fel ezt az ügyet itt a képviselőházban, mert tudjuk, hogy az egyes vidékek boraira nézve, a hol borhamisításról beszélnek, ártalmas az, ha azt a nyilvánosság előtt felhozzuk; de a veszedelem és a baj már most olyan nagy, hogy lehetetlen mást tenni. (Helyeslés balfelöl.) Én csak azt nem értem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr és a belügyminiszter úr miért nem járt el mindjárt a kellő erélylyel. Most olvassuk épen a lapokban, hogy Zemplénmegyében egy főszolgabíró, erélyes ember lévén, minden meliéktekintet nélkül lépett fel a borhamisítók ellen és már néhány nap alatt egy egész borhamisító fészket fedezett fel. Meg vagyok győződve, hogy az országban mindenütt ismerik a borhamisítókat. Tudok egy vidéket, a hol mikor még a szüretre nem is gondoltak, már is elvittek Bécsbe valami 180 hordó mustot, a mely a pinezében készült. A föidmívelési miniszter úr azt mondja, hogy a társadalomnak is kellene segíteni, és az illető hamisításokat fel kellene jelenteni; ámde mi magyar emberek vagyunk s igy zsenirozüuk magunkat feladni az illetőket s inkább elütrjük azokat a károkat, a melyeket a hamisítók okoznak, semhogy a feljelentés fegyveréhez nyúlnánk. (Ügy van! a baloldalon.) Bátor vagyok felkérni a t. belügyminiszter urat, méltóztassék, okulva annak a tiszteletreméltó zemplénmegyei főszolgabírónak eljárásán és azon az eredményen, a melyet erélyével a Hegyalján elért, illető közegeinek kategorikusan feladatává tenni, hogy azonnal szigorúan járjanak el a borhamisítók ellen. Tessék meggyőződve lenni, hogy ha kiadja azt a rendeletet és egy kis szelid nyomást gyakorol a t. belügyminiszter úr ebben a kérdésben is, a bajon segíteni fogunk, és hogy egy esztendő múlva az országnak adózó képessége is nagyban emelkedni fog. (Úgy van! a baloldalon.) Kijelentem egyszersmind, hogy ezt az ügyet olyan fontosnak tartom, (Halljuk! Halljuk !) hogy miután egyes vidékeknek létérdeke csakis attól függ, hogy ezen bandának a garázdálkodását a kormány végérvényesen megszüntesse, én nyugodni nem fogok. Még ha a t. háznak terhére leszek is, evvel a kérdéssel felhagyni nem fogok, (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) hanem ezt az ügyet mindig újból elő fogom hozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek alapján a t. belügyminiszter úrhoz a következő interpelláeziót intézem (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy bár a borhamisítás ténye az utolsó hónapokban úgy itt a házban, mint a sajtóban a legerélyesebben meg lett támadva, a panaszok a borhamisító banda gazdálkodásai ellen még sem szűanek meg, sőt még hangosabban lépnek fel; és tekintettel arra, hogy mint a lapokban olvasható, egy zemplénmegyei szolgabíró erélyes fellépése e tekintetben nagy