Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-377
377. országos fllés 1898. deczember 17-én, gtombaton. 179 nyomott jogait, hogy ez valóban még a t. szomszédjának, a t földmívelésügyi miniszter urnak is nagy örömet okozott, hogy ha az újságok nem mondtak valótlant. Én remélem, hogy ha nem lesz szó olyan szegény, nehéz kezemunkájával V;Ígyónt szerző emberekről, mint a szegény Engel-czégről, (Derültség a baloldalon.) hogy a t. miniszter úr akkor is épen oly erélyesen és gyorsan fog fellépni. Ott borminták elkobzázásáról volt szó, a melyeket gyorsan visszaadatott a t. miniszter úr, itt a kérvényezési jognak elkobzásáról van szó, a mit remélem, hogy a t. miniszter úr époly gyorsan fog szanálni. Az az eset, t. ház, (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) hogy a mi kezdeményezésünk folytán a földadó leszállítása ügyében kérvényeket köröztetünk az országban;' a bejelentések mutatják, hogy nagy sikerrel. A legújabb stikli, a melyet a közigazgatási közegek elkövetnek, az, hogy ezen kérvényeket elkobozzák, és az illetőket a törvény elé állítják, megidézik és minden módon zaklatják. (Mozgás a baloldalon.) Két ilyen esetről van tudomásom. (Halljuk! Halljuk! balfélől.) Az egyik Osztopán községben Somogymegy ében, a másik Tisza-Beő községben történt. Lehetetlen, hogy mikor azt látjuk, hogy a kormánynak az a tendencziája, hogy az állampolgárok alkotmányos joga : t minden téren szűkebb korlátok közé szorítsa, lehetetlen nem gondolni azt, hogy ez felsőbb utasításra történik, vagy ha nem is történik felsőbb utasításra, hogy az illető közegek egészen biztosak, hogy ő nekik e miatt a legkisebb bántódásuk sem lesz. (IIelyeslés és felkiáltások a szélső baloldalon; Ez az! Ez igy van!) Én nem akarom bővebben előadni a dolgot, de egészen tömören az interpelláczióban előadom az esetet, és bár nincsen reménységem arra, ismerve azon gyorsaságot, a melylyel a kormány az interpellácziókra felelni szokott, hogy a belügyminiszter úr még azon helyzetben lesz, hogy nekem ezen interpelláczióra felelhessen, mégis kötelességemnek tartom az illetők érdekében interpellácziómat megtenni, a mely a következőleg hangzik (olvassa): »Interpelláczió. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy Osztopán községben, Somogymegye, Pete Sándor körjegyző a földadó leszállítását tartalmazó kérvényt Gombos Jánostól elkobozta és megfenyegette, hogy ha tovább gyűjti az aláírásokat, megbüntetik, valamint Farkas Vendelt, ki szintén fáradozott aláírásokat gyűjteni, e miatt a lengyeltóti szolgabírósághoz idézték ? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy Tiszabeő községben azon kérvények egyikét, melyekből már számosat a képviselőházban benyújtottak, és a melyek a választási jog kiterjesztését, a börzeadó behozatalát, a földadó leszállítását stb. kérik, az elöljáróság elkobozta ? 3. Ha nincs tudomása, szándékozik-e ezen törvénysértő intézkedésekről magának tudomást szerezni ? 4, Szándékozik-e a miniszter a legszigorúbban intézkedni, hogy az állampolgárok alkotmány- és törvénybiztosította kérvényezési joga a hivatalos közegek által tiszteletben tartassék és az ellene vétők szigora büntetésben részesüljenek.* (Helyeslés a baloldalon.) Ezt ugyanolyan kegyes és gyors elbánásába ajánlom a t. miniszter úrnak, mint a milyenben az Eisgel-czéget részesítette. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Korelnök: Kiadätik a belügyminiszter úrnak. Következik Bolgár Ferencz képviselő úr. (Halljuk! Halljuk! bal felől) Bolgár Ferencz S T. ház ! Már néhány hét előtt alkalmam volt a t. ház figyelmét felhívni azon borhamisító bandára, a mely az országban garázdálkodik,(Fölkiáltások bálfelöl: Már megint!) s ezen ügyben a földmívelésügyi miniszter úrhoz interpellácziót is intéztem, a melyre a t. miniszter úr kielégítő feleletet adott, a mikor is kilátásba helyezte azt, hogy ő a saját hatáskörében teljes erélylyel fog ezen banda ellen eljárni, esetleg törvényes intézkedésekről is fog ellene gondoskodni. Azóta azonban, bár úgy itt a házban, mint a sajtóban a borhamisítási ügy a legerélyesebben és legrészletesebben tárgyaltatott, mégis a panaszok mind hangosabban jelentkeznek az ország egyes vidékein és bár biztatást kaptunk az iránt, hogy erélylyel fognak ellenök eljárni, mégsem látunk eredményt; pedig most a gyorsaság annál szükségesebb, mert épen ez időben vannak a bortermelők abban a helyzetben, hogy boraikat eladják és munkájuk eredményét reali zálhassák. Látjuk, t. ház, hogy oly helyeken is, a hol eddig nem hallottunk panaszt, újabb és újabb panaszokban jajdúlnak fel a lakosok. Alig vehetünk kezünkbe újságot, a melyben borhamisításról szó nem volna. Hogy mennyire megy ez a dolog, mutatja az az emlékirat, a melyet Sopronmegyének egyik városa, a mely évszázadok óta híres bortermeléséről, Ruszt városa terjesztett a megyebizottság elé. Alig van az országnak olyan községe, a mely annyit szenvedett volna a borhamisítás által, mint ez a község és a Fertőtóvidéke. Húsz év óta csak ritkán történt meg, hogy Ruszton aszúbort termeltek, és mégis látjuk, hogy ennek a városnak a neve alatt az egész világon aszúbort adnak ä3*
