Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

178 877. országos ülés 1898. deezember 17-én, siombftton. majd annak idején elvárva a miniszter úr válaszát. (Felkiáltások jobbról: Halljuk a sürgönyt !) Interpelláczióm így hangzik (olvassa): »Kérdés a kereskedelemügyi miniszterhez. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter urnak arról, hogy a lexTiszának nyilvánosságra jövetele után, tehát folyó hó 7-én reggel Szentesre pártom elnökéhez egy táviratot intéztem, melyben felhívtam figyelmét, hogy a lex-Tisza az alkotmány lerombolását s a nemzetnek forradalomba kergetését jelenti, miért is a párt legyen készen a haza védelmére. Ezen táviratomat a budapesti központi távirdahivatal visszatartotta. A nélkül, hogy ezen tettének okát akár a távirat felvétele előtt, avagy mint a mai mipig velem tudatta volna. Van-e valamely titkos miniszteri rendelet, mely a kormánynak nem tetsző, avagy érdekében nem álló táviratok visszatartására utasítaná a távirdahivatalokat ? Ha van, mely törvény ad felhatalmazást a miniszternek ilyen rendelet kiadására ? Ha nincs ily rendelet s a központi távirdahivatal önkényből követte el táviratom visszatartását, akar-e a miniszter sürgős vizsgálatot rendelni el, hogy a budapesti központi távirdahivatalnak a hú'nfenyítŐ törvény üldözése alá eső eme törvénytelen eljárása minden irányban megtoroltassék ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor ezen interpellácziómat előterjesztettem, egy mellettem ülő képviselőtársam egy megjegyzésben azon nézetének adott kifejezést, hogy a távirdahivatal azért tartotta vissza táviratomat, mert ez a szó foglaltatik benne: hogy forradalom. Ha ezen a czímen lehetne visszatartani táviratot, akkor körülbelül három hónap óta Magyarországon egyetlenegy politikai lapot — ide számítom a kormánypárti lapokat is — sem lehetne nyilvánosság elé vinni, mert hiszen attól a pillanattól kezdve, mióta nyilvánvaló az ország előtt, hogy ez a kormány képes az alkotmány letiprásával, a törvényeknek nyilt megtagadásával a nemzetnek legszentebb jogain végiggázolni, azóta nemcsak a sajtó, de minden magyar ember érzi lelkében a forradalom indulatát. Ezen a czímen tehát a távirat visszatartható nem volt. Itt az illető hivatal a legnagyobb törvénytelenséget követte el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy épen most képez rendkívül fontos kérdést ilyen interpelláeziónak a tárgya; mert ha a kormánynak joga van a táviratokat politikai kérdésben visszatartani, akkor a képviselő meg van fosztva attól a jogától, attól a helyzettől, hogy választóit és a nemzetet nyomban, gyorsan, minden eshetőséggel szemben készen tartsa. (Élénk helyeslés a balés Siélső baloldalon.) Korelnök? Kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Rakovszky István képviselő úr. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Rakovszky István: T. képviselőház! Sima Ferencz t. képviselőtársam panaszként említette fel azt, hogy 5 nincs azon szerencsés helyzetben, hogy azon miniszter, a kihez interpellácziójät intézte, a házban jelen lenne, ó ezt sajnálattal vette tudomásul. Sima Ferencz: Hisz hogy ha örökre elmegy, akkor nem bánom! Rakovszky István: Én nagyon örülök, hogy szerencsésebb helyzetben vagyok, és itt tisztelhetem a t. belügyminiszter urat, a kihez interpellácziómat intézni fogom. Egész őszintén kijelentem, hogy nem volt szándékom interpellácziókat intézni többé ezen kormányhoz, mert azt tapasztaltam, hogy a feleletek sohasem elégítették ki a kérdezőket; mindig hivatkozás történt csalhatatlan aktákra, a melyek nem voltak csalhatatlanok, ügy hogy valóban felesleges munka volt, a mit itt végeztünk. A legutolsó időben azonban a t. belügyminiszter úrról oly jó felfogásom van, mert beigazolta, hogy gyorsan és hihetetlen erélylyel tud fellépni akkor, ha szegény, elnyomott állampolgárokról van szó. Ertem az Engel-esetet. (Halljuk! balfelöl.) Nem tudom, mit méltóztatott mondani ? Perczel Dezső belügyminiszter: Hogy gyönyörű rágalom ! Rakovszky István: A miniszter úr rágalmaz! (Zaj. Egy hang jobbfelöl: Bendre! Felkiáltások balfelöl: A minisztert is!) Korelnök: Kérem úgy a t. közbeszóló miniszter urat, mint a t. képviselő urat, hogy a parlamenti illemmel meg nem egyező kifejezésektől tartózkodjanak. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső báloldalon. Zaj.) Bocsánatot kérek, én óhajtok szólani! (Halljuk!) Kérem a t. képviselő urakat, ha azt akarják, hogy az elnök részrehajlatlanúl, meggyőződése szerint teljesíthesse kötelességét, annak kijelentésére, miként a házszabályok tiltják, sem helytelenítőleg, sem — a mit a házszabályok nem tiltanak — helyeslőleg se méltóztassanak nyilvánítani semmit, mert ezt követeli az elnöki állás részrehaj latlansága. (Élénk helyeslés és tetszés.) Rakovszky István: Hogy micsoda rágalmazást látott a miniszter úr abban, a mit én mondottam, nem tudom, hanem ez alkalmasint a lelkiismeret megszólalása volt; ki tiszta, az nem keres szavakban, a melyekben nem lehet mást látni, mint azt, a mit jelentenek, rágalmazást. ' <

z Mondom, a t. belügyminiszter úr oly nagy gyorsasággal védte meg szegény Engelék el-