Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-377
174 875, országos Illés 1898. decseember 15-éíi. ssombatos. hó 10. Szalay Károly: kinevezések tárgyában, az igazaágügyminiszterhez; Szluha István: Pakson szőlődézsma váltságra törvényellenesen lefoglalt ingóságok tárgyában, a pénzügyminiszterhez; deezember 10. Sima Ferencz: a Tisza-féle törvényjavaslattal szemben Szentesre küldött távirat visszatartása miatt, a kereskedelemügyi miniszterhez ; deezember 16. Rakovszky István: a kérvényezési jog megsértése miatt, a belügyminiszterhez; deezember hó 17. Bolgár Ferencz: a borhamisítás ügyében, a belügyminiszterhez. Korelnök: A bejegyzett képviselő urak az ülés végén meg fogják tenni interpellácziÓjukat. Most azon javaslattal lépek a t, ház elé, méltóztassék az interpellácziók meghallgatása előtt a következő ülés idejét és az arra kitűzendő napirendet meghatározni. (Halljuk! Halljuk!) Javaslatom a következő: (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék a ház ülését hétfőn délelőtt 10 órára kitíízni, a melynek tárgya lenne az elnökválasztás idejének megállapítása. (Általános helyeslés.) Elfogadja a ház? (Igen!) Tehát kimondhatom, hogy ez a háznak határozata. Következik Kálmán Károly képviselő úr interpelláeziója. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk!) Kálmán Károly: T. ház! Az ex lex liberális kormány. (Nagy nyugtalanság és mozgás a jobboldalon.) Megvárom, csak menjenek ki. (Hosszantartó zaj.) Korelnök: Kérem a képviselő urakat, (a jobboldalra mutat) méltóztassanak jó példát adni a tanácskozás rendjének kellő nyugodtsággal való vezetésére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kálmán Károly: Hogy az az ex lex liberális kormányhatalom, mielőtt végkép pusztulna hazánkból, vásári kereskedés tárgyává tette a nép választójogát, kereskedés házává, mint az irás mondja: latrok barlangjává atyáink templomát, ott is beismerik s mindnyájan tudjuk, látjuk s ütött az óra, teszünk is ellene. Hogy az ex lex liberális kormányhatalom fejeveszetten folytathassa vásári tizeimét részvényesei közt, adásvevési szerződést Írattak alá a Lloydban, arra megdöbben a nemzet s azt kérdi az ember : Nos hát, mi van még ottan eladó ? Mit árulnak el? A hazát, az eskülevelet, a szent törvényeket és koronát, az alkotmányt magát? Mit nem adtak még el? Maradt egy drága kincs, Rafael legszebb madonnájánál nekünk értékesebb egy drága kép, a magyarok Nagyasszonyának, a magyar alkotmánynak apáink vérével festett képe az. Igaz, hogy a valódi kép nincs ottan a Lloydban, eltávozott az onnan, akárcsak a mária-pócsi kegykép messzi vidékről a hithű magyar nép tiszta szivébe. A Lloydban í csak a keretje, a ráma maradt, egy képtelen ráma tehát valódi kép helyett, legfeljebb egy hamis Piombóral. De nekünk drága még az a ráma is, mert az ezredéves magyar alkotmánynak foglalója az, drága tehát, akáresak a szent koronának a kerülete. És most az is vásárra kerül? Nos hát majd állunk elébe. Hogy azonban az ex lex liberális kormányhatalom, mielőtt végkép pusztulna hazánkból, az alkotmánynak valódi képét, a becsületes hithtE magyar nép szeplőtlen jellemét sértse, szívét vérezze és kegyeletének legszentebb ünnepét megszentségtelenítő vásárok zajába és sarába fojtsa és tiporja, mint azt legutóbb folyó hó 8-ikán Szabolcsmegye Nyírbátor városában a híres mária-pócsi kegyhely közelében cselekedte, az ellen emelem föl én ma a hithíí nép nevében és megbízásából tiltakozó szavamat és teszem meg a belügyminiszter árhoz s a menynyiben a kereskedelmi miniszter úrhoz is tartoznék, egyúttal hozzá is interpellácziómat. »Vérző szívvel értesítenek, hogy a máriapócsi plébániával tőszomszédos Nyirbátor mezővárosában a boldogságos szfíz szeplőtlen fogantatásának ünnepén országos vásárt tartanak. Nyírbátori római katholikus lakosok, szám szerint mintegy 140, express feladott levélben is, táviratilag is felkérték a belügyminisztert, hogy ne engedje csúffá tenni e nagy ünnepünket, tegye ezen vásárt pár nappal utóbbra, most ezen ünnepnapra eső vásárt, és nem tette, sem kérvényükre nem válaszolt.« Rakovszky István: Szokás szerint, hisz ez nem Engel czég! Kálmán Károly: »Ezen nyírbátori vásár csaknem egészben római katholikus és görög katholikus községek központja. Borzasztó közöttük az elkeseredés a belügyminiszter ellen, hogy ezen, a szoczilizmus mérgétől inficziált vármegyében a katoliziczmust, a vallásos érzületet lábbal tapossa. Szépen kérjük, legyen kegyes a képviselőházban a belügyminisztert e gyalázatos viselkedéseért kérdőre vonni. A feladott express levél és a sürgöny posta és távirdai feladó bizonyságait magunknál őrizzük.« Hát kérem, kötelességszerűen vonom felelősségre a belügyminisztert, (Halljuk/ Halljuk!) nem tartja-e szükségesnek tiszteletben tartani a hithű népnek legszentebb kegyeletét? Hát vájjon nem érzi-e ön azt, hogy a népnek szüksége van ideálizmusára, hitére. Szüksége van azért, hogy legyen elég ereje még a mai viszonyok közt is leróni tartozásait hazája iránt, hogy legyen elég ereje arra, hogy önöknek is megfizesse #z adót akkor, a mikor semmi törvénytiszteletet sem lát
