Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

37f. országos ülés 1898. deczeinber íl-én, szombaton. 175 ott, a hol a legfőbb törvénytiszteletnek kellene lennie. (Úgy van / balfelől.) A ki az isteni törvényeket nem tiszteli, miként követelheti, hogy tiszteljék az önök ex-lex törvényeit? Főkép egy olyan vidéken, a hol, mint itt is, a mint írják és a mint tudhatnák önök, a szoczializmus ütötte fel fejét, ha nincs hit annak a népnek a keblében, az nem fogja még tömni a mai liberális tábornak húsos fazekait, hanem össze fogja talán törni azokat az önöknek kedves jószágokat és azok mellett talán egyebet is. Tiszteletet, hódolatot követelünk a hitnek és becsületet. Voltaire liberális volt, annak ismerik, de még ő is azt mondja, hogy bármily gyalázatot követhetnek el, azt azonban sohasem foghatják rajok, hogy oly érzéktelenek lettek volna, hogy a nép előtt hitét, vallását, isteni törvényét nyíltan tiporták volna. »Ne tedd azt szolgád előtt, mert beáll az est, és a szolgád agyon fog verni tégedet!« Ezt Voltaire mondja. Hát beáll az est, a szoczializmus réme, és a kiknek első hivatásuk volna a népnek a szivében a hitet erősíteni, azoknak nem szabad azt gyengíteni. Azért, ha orvoslást akarnak a liberális táborból, azt mondom: saját érdekükből, saját anyagi érdekükből állami költségen tartsanak missziókat a nép között, hogy a nép szivében a hitet erősítsék, gyarapítsák. Nem azt kell tenni, hogy hivatalnokaik által a népnek a hitét eltiportassak, hanem minden erejükből azon kell lenniök, hogy a nép szivében a hitet fejleszszék. A méltányosság szempontjából is meg kell ezt tenni. A lévai vásár szeptember 26-án lett volna és azt elhalasztották, —- miért? Ajomkipurünnep miatt. (Derültség báífelől.) 1894-ben október 6-ára esett a jomkipur-ünnep. Akkorra esett egyszersmind az ujonczok bevonulása. És az egész hadsereg megretirált a jomkipur-ünnep előtt hatodikáról hetedikére. (Felkiáltások balfelől: Nem tudják odaát, hogy mi as a jomkipur!) Dehogynem tudják, hisz ünnepelik is! (Derültség balfelől.) De hogyha a méltányosság megkívánja, hogy tisztelni kell ott is a vallást, akkor miért ne kellene a keresztény népnél is tisztelni? Ha csak egy parányi méltányosság van is, követelem ezt, követelem a nép, a hithű, keresztény nép érdekében. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hiszen hogyha annyira tisztelik és megtartják Mózes törvényeit, akkor tartsák meg Mózes harmadik parancsolatát is: »Megemlékezzél róla, hogy ünnepeket szentelje Ezt az isteni törvényt nem tudják önök? De ismerik talán Plató törvényeit. (Derültség balfelöl és felkiáltások; Azokat ismerik!) Plató kikergeti respublikájából még csak a közonböseket is. Más honalapítók az ünnepek megszentségtelenítőit megvesszőztetik. . És a mi törvényünk, a mi ezredéves törvényünk mit mond? Dlő, hogy a második ezredévnek küszöbén felnyissuk az első ezredév törvénykönyvének lapjait, ott az van, hogy »a ki a vallásnak csak egy gyermekét is megbotránkoztatja hitében, az méltó arra, hogy malomkövet kössenek a nyakára, (Élénk helyeslés balfelöl.) szamár-istrángot a nyakára, és kidobják az ország határain kivííl messze ki a Feketetengerek fenekére «. A nép már zúg: Quo usque tandem,... hát meddig éltek még vissza türelmünkkel, a nép türelmével ti katiünáris exiszteneziák ? Úgy tudom, hogy a siralomházban sokszor megtérnek még a legnagyobb gonosztevők is, én is kívánnám, hogy önök is térjenek meg bűnös útjaikról. (Helyeslés balfelöl.) Megkövetelem mindenesetre, hogy az a nép hitének meggyalázásáért, ünnepének megszentségteleuítéséért expiáltassék méltó elégtétellel. Kívánom, hogy imádkozzék a kormány; hiszen már egyszer mondottam, hogy nagyon fontos dolog ám, hogy a miniszterek imádkozzanak, tiszteljék az isteni törvényeket, mert csak úgy hozhatnak olyan törvényeket, a melyeket tisztelhet a nép. (Helyeslés balfelől.) Azt kívánom, hogy zarándokoljon el arra a kegybelyre önmaga sokáig és hosszasan, hogy a nép megsértett kegyeletét expiálja, és azzal fejezem beszédemet: (Halljuk/ Halljuk!) Hódolat, tisztelet a népnek, a hitnek, annak a szent hitnek, a mely ezredéven át tartotta fenn a hazát! (Helyeslés balfelől.) Benyújtom interpellácziómat a belügyminiszter és a kereskedelmi miniszter uraknak (olvassa) : »Interpelíáczió a belügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. Van-e tudomásuk arról, hogy Szabolcsmegye Nyírbátor községében folyó hó 8-án a vallás egyik legszentebb ünnepén a hivő nép legtisztább kegyelete, a belügyminiszter úrhoz intézett kétszeres kérelme daczára, vásár zajába fqjtatott? Ha van tudomásuk, mit szándékoznak tenni a megsértett hivő népkegyeletnek kiegyenlítésére? Szándékoznak-e tenni valamit, hogy jövőben hasonló sérelmek elő ne forduljanak ?« (Helyeslés a baloldalon.) Korelnök: Kiadatik a belügyi és a kereskedelmi miniszter uraknak. Szalay Károly képviselő úr kíván szólani. Szalay Károly T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A ki figyelemmel kisérte azon működést, a melyet az igazságügyminiszter úr kifejt, mióta az igazságügyet összebogozni van hivatva Magyarországon, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) nem egyszer ütközhetett meg a megfoghatatlan, teljesen czélt tévesztett, tehát egyenesen az igazságszolgáltatás rovására szolgáló kinevezéseken. Nem akarok általános fejtegetésekbe bocsátkozni ezúttal, erre lesz még időoi, csak azt jegyzem