Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-367
10 367. országos flMs 1888. november 28-án, hétfőn, Mert addig, a míg valamely kormány (Zaj. Elnök csenget.) a helyén ül, addig, a míg egy minisztérium el nem bocsájtatik, alkotmányjogi értelemben biija a korona bizalmát, g ezt kimonpani sem szükséges, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig ennél többet akar mondani, ha ezzel azt akarja mondani, hogy az ő politikai rendszere a korona személyes érzelmeivel és meggyőződésével találkozik, s hogy tehát ennek folytán a korona személyes meggy őződése és érzelmei ellen cselekszik mindenki, a ki ezt a rendszert megtámadja és meg akarja buktatni, akkor ez a íeginparlamentárisabb, legveszedelmesebb úgy a nemzet jogaira, mint a korona érintetlen nimbuszára nézve a legvészthozóbb, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) belevonása a koronának a politika küzdelmeibe. (Zajos helyeslés balfelől. Zaj jobbfelöl.) Kubinyi Géza : A kik ajánlkoznak, azok vonják be a koronát! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Én tehát azokat az engesztelő vonásokat, a melyekkel a mai rendszernek, mondjuk, néhány, a túloldalnak több tagja által is beismert szépséghibáját ki akarják korrigálni és ellensúlyozni, én ezeket az engesztelő vonásokat nem látom, sőt én azok egyikének használásában és fitogtatása ban egyenest a rendszernek egyik legnagyobb bűnét kell, hogy lássam. Bolgár Ferencz: így tesznek mindig . .. Elnök: Kérem, ne tessék a képviselő urnak zavarni a. szónokot: Gr. Apponyi Abert: És így minden ellensúlyozás, minden engesztelő vonás nélkül áll előttem a jelenlegi rendszernek az a két sarkalatos és kardinális nagy bűne, a melyeknek egyikét az összes ellenzéki pártok részéről beadott felirati javaslatban panaszoljuk fel, tudniillik az alkotmány alapjainak megtámadását, a melyek másika pedig a kiegyezési kérdésekben való bujkálás és a törvényszerűség kérdésében való, legalább is gyanús eljárás. Nem szándékozom élőszóval előadni mindazokat, a mik felirati javaslatunkban foglaltatnak, csak a jelenlegi rendszernek azzal szemben érvényesített némely védelmi kísérletével akarok foglalkozni Pulszky Ágost t. képviselőtársam az 8 egész argumentációjánál szerencsésebb röpke szót talált fel, a melyre valósággal pátenst vehet. 0 tudniillik, a mikor a pénzzel való visszaélést, a mikor a legdurvább hatalmi preszsziót, a mikor a választók tiszta és szabad elhatározására nehezedő mindezeket a momentumokat felpanaszoljuk : mindezeknek az összefoglalására igen szerenesés kifejezést talált: 8 mindezeket úgy nevezi, hogy ez »a társadalom idegeinek természetes működése«. (Derültség balfelől.) Hát, t. képviselőtársam és t. képviselőház, a társadalom idegei épenágy, mint «az egyes emberi szervezet idegei működhetnek legitim módon, betölthetik azt a funkeziót, a melyre a természet terve szerint hivatva vannak, és akkor kétségtelenül az egész organizmusnak igen lényeges és egészséges kiegészítő részei; de az idegek tál is csaphatnak az o természetes, organikus működési körükön; az idegek azok felett az orgánumok felett, a melyéket szolgálni, a melyeket erejükkel tevékenységbe hozni hivatvák, azok felett uralkodhatnak is, és akkor azután megtörténik az egyes embernél az, hogy egész tevékenysége, egész élete, egész működése megszűnik az öntudatosságnak, a megfontolt szabad akarat által vezetett emberi ténykedésnek jellegével birni és épen így megtörténhetik a társadalmaknál és nemzeteknél is, hogy ez az idegrendszere a társadalomnak magát a társadalom organizmusának egyéb törvényei alul emanczipálja, a társadalom egyéb orgánumai felett hatalmat vesz, és szabálytalan, önkényes működésének minden szeszélyei alá hajtja azt az organizmust. Az alkotmányos életre vonatkoztatva ezt, ez annyit jelent, hogy az az idegrendszer, a melynek természetes működését látja Pulszky Ágost t. képviselőtársam a kormány alkotmányjogi és választási politikájában, hogy az az idegrendszer uralkodik a magyar nemzeti organizmusok összes életnyilvánulásai felett; hogy az az idegrendszer ennek folytán a magyar nemzetet alkotmányos jogainak gyakorlatában képtelenné teszi arra. hogy saját megfontolt akaratát érvényesítse, hanem hogy az idegek czentrumának a miniszterelnök mindenféle szabálytalan innerváezióinak vak eszközévé kész válni. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) A mik a pénzek alkalmazására nézve mondattak ebben a házban, azokkal szemben is Pulszky Ágost t. képviselőtársam igen kényelmessé teszi a védekezést. Azt mondja, hogy nagy czélokra nem törekedtek soha megfelelő pénzeszközök nélkül; (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) nagy politikai akczióknál mindenki pénzösszegekről gondoskodik, és ő hivatkozik a német szocxiálisták példájára, a kik — és ezt ajánlom a t. ház figyelmébe — (Halljuk! Halljuk!) lapjaikban nyilvánosan beszámolnak azokról a pénzekről, a melyek a pártnak politikai czéljaira beszolgáltatnak. Hát, t. ház, épen itt van a hiba. Horánszky Nándor t. barátom, a háznak egy zárt ülésén megtette a miniszterelnök úrnak azt az ajánlatot, hogy miután a miniszterelnök úr által kezelt pénzösszegeknek úgy eredetéhez, mint alkalmazásához a politikai korrupeziónak gyanúja tapad ; miután mi is bevalljuk, hogy törvényes czélokra igenis pénzösszegek rendelkezésünkre állottak:
