Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-373

J44 *'^* or^üágos ülés 1898. deczember 6 án, kedden. meríti a jogot a rendőrség arra, hogy az ifjú ságot, mert egy hazafias dalt el mert énekelni, vagy éljtnt, vagy abczugot kiált, letiportassa, elfogassa, letartóztassa és azután a rendőrség, — hogy Pulszky Ágost szavaival éljek — vádló, tanú és biró legyen egy személyben? Hol van az a kormány ? És ha nincs, vizsgáljuk meg ezt a dolgot, még mindig a misera píebs eontribuens szempontjából. Hiszen most is megtörténik, még pedig Plósz Sándor államtitkár űr kedvéért, nem is a római jog szószával feleresztett eseteknél, hanem a modern villamos vasutaknál, hogy akkor, a mikor a rendőrség a járdákról letiportatja az ifjúságot, egy szegény szabó, a ki kenyérkeresés végett ment arra, letaszíttatott a járdáról és a villamos vasút által agyontiportatott ? És nem tudom, hogy annak a szegény embernek az utolsó heti keresménye elég-e arra, hogy a koporsó ára kiteljék, én nem tudom, ha majd az özvegye könyörögni menne az államtitkár úrhoz, vagy ;i belügyminiszterhez, kapna-e segélyt? De egyet tudok. Azt látom, hogy Rakovszky István ellen, a ki csak azt merte egy rendőrfejedelemnek mondani, hogy majd megtanítom én magát, Rakovszky István ellen elrendelik a bűnvádi eljárást, de az ellen a rendőr ellen, a ki brutális közbelépésével a járdán maradó békés polgárság letiprásával egy embernek halálát okozta, nincs büntető eljárás. (Igaz! Úgy van! balfelől.) A misera plebs eontribuens nem érdekli az államtitkár urat. Ha ezen a dolgok így vannak, nem csoda, ha egy képviselő, a ki Rakovszky István néven mindnyájunk tiszteletének tárgya, látva, hogy mikép tiportatik itt törvény és alkotmány, mikor a képviselőházba jött képviselői kötelességét teljesíteni és a nála panaszkodó jogászság sérelmeit és íeljajdúlását meghallgatja, akkor a képviselőházba jövő, képviselői kötelességét teljesítő képviselő a rendőrközeg által meggátoltatik abban, hogy egy fiatal emberrel, a ki neki csak panaszkodni akar, szóba állhasson a kávéházban. Ki adta meg a jogot Krecsányi kapitánynak arra, hogy Rakovszky István képviselőt megakadályozza egy jogász fiatal emberrel való beszélgetésében? (Igaz! Űgg vart! balfelől.) Hát hallottunk olyan vádat, hogy akár Rakovszky István képviselő, akár az a fiatal ember a vagyon- vagy személybiztonság ellen valamely merényletet követett el? Hallottak talán, hogy ott a hatóság ellen csoportosulás támadt? Vádoltatik valaki ezzel? Ugy-e nem, t. ház? így tehát a beavatkozásra való minden ok nélkül az a rendőr csak azért, hogy hatalmát éreztesse egy képviselővel, (Igaz! Úgy van! balfelől.) megakadályozza Öt még abban is, hogy valakivel szóba állhasson. Én nem megyek odáig, a mit, gondolom, Chorin Ferencz t. kép viseli) társam hozott fel, hogy egy rendőrtisztről feltételezni kell, hogy ismerjen minden képviselőt, de azt már joggal megkövetelhetem, hogy az az ember, a ki azért van odaállítva, hogy állítólag a képviselők szabad közlekedését biztosítsa, ismerje a képviselőket. De az a rendőrtisztviselő önök szerint igazolásra szólítja fel a képviselőt. Hát mondja meg nekem a mélyen tisztelt előadó, milyen jogon mer engem az útezán egy rendőr megszólítani, hogy igazoljam magam? (Élénk helyeslés bal és szélső baloldalon.) Makfalvay Géza :,Mivel igazoljam magam ? Polónyi Géza; Önök azt mondják, hogy Rakovszky István nevének bemondását megtagadván, ezzel okot adott a rendőrnek a közbelépésre, sőt az államtitkár úr az 1881. évi törvény czikk 17. §-ának b) pontjára hivatkozik, a mire különben még rátérek, hogy ezt a luminozus felfogást bíráljam. De álljunk itt meg. Mit mond a törvény, hogy mikor köteles valaki megmondani, és mikor köteles magátigazolni? Mert e két dolog nem egy és ugyanaz? Arra nézve, hogy valakit a rendőrség igazolásra, vagy nevének bemondására felszólíthasson, a törvény két esetet ismer. Az egyik az, hogy mikor a rendőrség valamely meghatározott helyen olyan, a törvényben vagy szabályrendeletben meg nem állapított eseményekkel szemben konkrét rendzavarást megelőző intézkedéseket foganatosít, annak az 1881-iki, a rendőrségről szóló törvénynek 8. §-a szerint az a feltétele, hogy előzetesen falragaszokkal tegye közzé azt, hogy a közönség mitől tartózkodjék; ha ezt nem teszi, sohasem kívánhatja, hogy neki ily kivételes rendszabályoknál bárki is engedelmeskedjék. Sőt itt van az 1884. 5.682. számú döntvény, a mely arra oktatja az előadó urat és az államtitkár urat: »Ha a hatósági közegek törvényellenesen járnak el, az ellenszegülés nem büntethető.« Már most, hogy törvényesen járhasson el az a közeg, elsősorban szükséges, hogy az a csoportosulás a büntetőjogba ütközzék, vagyis a hatóságot valamely cselekvésében megakadályozza, vagy személy- és vagyonbiztonság fenyegetve legyen. Azonkívül a forma okából megkívánja a törvény, mint mondtam, hogy ily kivételes rendszabályok falragaszon hirdettessenek ki. Mert alkotmányunk szerint a képviselő nem úgy jön be a házba, hogy különben is fotográfia nélküli mandátumát, a mely őt egyedül igazolhatná, zsebében hordja, hanem mint szabad nemzet szabad képviselője, kinek törvény biztosítja a szabad közlekedést. A büntetőtörvény 19. §-a világosan megmondja: a képviselők mentelmi joga a büntetőtörvény által nem érintetik. Tudja-e az előadó úr, mit jelent ez? Hogy a hatóság számára biztosított kényszerrendszabályok a meu-