Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-367
367. országos illés 1898. november 28-án, hétfőn. \> határozottabb tagadást állítom. (Élénk helyeslés a Hal- és szélső baloldalon.) Mit akar ez a dicsekvés mondani? Azt akarja-e mondani, hogy báró Bánffy Dezsőnek kormányzata előtt a nemzet és a király között a bizalom, az egyetértés meg volt zavarva ? Ha ezt akarja mondani, akkor hogyan dicsekedhetnek ezzel azok, a kik az előbbeni kormányoknak a szekerét is tolták, a kik az előbbeni kormányokat is megajándékozták bizalmukkal. De ez, t. képviselőház nem volt úgy; kereken tagadom, hogy valaha, az alkotmány helyreállítása óta a bizalom, az egyetértés a nemzet és korona közt meg lett volna támadva. Igenis vannak a mi közéletünkben olyan mozzanatok, a melyek ezt a bizalmat és ezt az egyetértést félreértéseknek lehetőségével állandóan fenyegették. Hogy ez a következmény elő nem állott, az a magyar közélet összes tényezői ebben az irányban egyértelmű működésének és lelkiismeretességének érdeme. De ha ezeket a lehetőségeket is, ha ezeket a távoleső veszélyeket is szanálni akarjuk, akkor azokat a forrásokat kell bedugni, a melyekből ilyen veszélyek fakadhatnak. Ezek a források pedig semmi egyébben nem állanak, mint bizonyos kétértelműségeknek folytonos fentartásában és dédelgetésében, {Igazi Ügy van! a hal- és szélső haloldalon.) a melyek a létező közjognak, a nemzet részére megállapított garaueziáknak és jogoknak őszinteségét számos rétegek előtt kétessé teszik még most is. És, t, képviselőház, ha ez így van, ha ennek a nagy ^erkölcsi kincsnek, ennek a nagy politikai erőnek, ennek a nagy történelmi tényezőnek, a nemzet és a korona közt biztosított egyetértésnek és bizalomnak mindenkorra szilárd alapokra fektetése attól függ, hogy közjogunkat, hogy a nemzetnek állását egyfelől, a magyar királyi koronának állását másfelől mindazoktól a lappangó kétértelműségektől megtisztítsuk, hát akkor diesekedhetik-e azzal, hogy ezen a téren lépést tett az a kormány, a melynek egész kiegyezési politikája ödairányúl, hogy a nemzetnek az 1867 : XII. tör vény czikkben a gazdasági önállóságra biztosított jogát a gyakorlatban illuzóriussá tegye. (Igán! Ügy van! a lal-és szélső baloldalon.) a mely a kormányt támogatóknak padjairól ellenmondás nélkül enged elhangzani oly felszólalásokat, a melyek még Deák Ferencz működéséből is vissza akarják magyarázni azt, hogy ő a nemzetnek ezt a jogát a gazdasági önállóságratheoreticze ugyan fentartotta, hanem hogy annak valódisága és tartalma iránt magának Deák Ferenöznek is kételyei voltak. (Felkiáltások balfelől: Úgy van! Krístóffy!) És, t. képviselőház, dicsekedhetik-e azzal, hogy a nemzet és a korona közti bizalmat szilárdítja; a nemzet és a korona közti egyértelKÉPVH.NAPLÓ. 1896 1901. XIX. KÖTET. mtíséget ég egyetértést biztosabb alapokra fekteti az a kormány, mely fennállásának minden napján és minden órájában egyenesen inparlamentáris és alkotmányellenes úton folyton folyvást a maga politikai rendszerét a korona fényének oltalma alá helyezi? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A tegnapelőtti napon Pulszky Ágost t. képviselőtársam kifogásolta ezt a mi feliratunkban és ezt hihetetlennek mondotta, úgy hogy kétszerháromszor olvasta el —- saját előadása szerint — a felirati javaslatnak erre vonatkozó passzusát, mert szemeinek nem akart hinni első olvasásra, hogy mi a mai parlamentáris helyzet mizériáinak orvoslása végett a koronához fordulunk. T. képviselőtársam ebben valami inparlamentárist, abnormist lát. No hát, mikor a petitum oda csúcsosodik ki, hogy a koronának jelenlegi tanácsosai a végrehajtó hatalom kezelésével visszaélnek, alkotmányellenes módon kormányoznak és így eltávolítandók helyükről, akkor nem tudom, hogy ennek a petitumnak keresztülvitele végett kihez lehet máshoz fordulni, mint a koronához. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterek kinevezésének és elbocsátásának joga a koronát illeti és tudtommal, valahányszor ilyen óhajtást táplált a parlament, valahányszor annak kifejezést akart adni ebből a czélból, ezzel a konklúzióval a koronához fordult. És mikor a parlamenti mizériák alapja és indoka az, hogy a végrehajtó hatalom, a melyet alkotmányunk szerint a korona gyakorol, ránehezedik a nemzet szabad akaratnyilvánítására, akkor szintén csak a koronához lehet fordulni, hogy a végrehajtó hatalommal való ily visszaélést szüntesse meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez tehát, t. ház, az én t. képviselőtársam részéről olyan műcsodálkozás, a melylyeí tovább foglalkozni nem kivánok. De hát parlamentáris és alkotmányos szempontból egyenest botrányosnak kell mondanom azon jelenetet, a mely néhány nappal ezelőtt a szabadelvű pártkörben történt, a mikor a miniszterelnök úr maga köré gyűjtötte párthíveit, a mint maga monda, nem valamely határozat megállapítására, nem a parlament működése folytán előálló valamely ügynek tárgyalására, (Egy hang balfelől: Tányérozni!) csak azért, hogy kijelentse, hogy ő biztosítva van a korona bizalmáról és támogatásáról. No hát, t. ház, vagy oly valamit jelent ez, a mi magától értetődik, a mit tehát kimondani nem komoly dolog; vagy ennél többet jelent és akkor aztán ez a korona alkotmányos állásával való legvilágosabb és legkézzelfoghatóbb, leginparlamentárisabb visszaélés. (Igaz! Űgy van! a balés szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) [ i
