Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-373
140 S78 * »"zágos Illés 1898, áeczemltíer 6-4n, keiden őrséget, mint a milyen Angliában, vagy Londonban van, vagy akár csak Bécsben^ s majd meglátják, vájjon a publikum fogja-e azt támogatni? De akkor, mikor a rendőrség provokálja, inzultálja a közönséget, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy ez a rendőrség nagy tekintélynek és nagy tiszteletnek nem örvend a közönség részéről . Azután, kérem, azt is mondják, hogy nem felsőbb parancsra történt, mintha az, hogy nem felsőbb parancsra lett elkövetve, magán a tényen változtatna. Hanem épen ez a kijelentés — bocsánatot kérek, t. ház, — azt a gyanút ébreszti bennem, hogy ez épen felsőbb parancsra, még pedig a belügyminiszter úr megkerülésével, épen a kormányelnök parancsára történt, a ki, ágy látszik, épen Rakovszky István képviselőtársunk ellen pikkel bir. Megtorlásul akart ez szolgálni azon szelíd nyomással való megtiszteltetés ellenében, melyet viszonzásai az ő szelid nyomására t. képviselőtársam, Rakovszky István fejezett ki a zárt ülésen a kormányelnökkel sxemben. És, t. képviselőház, azt is felhozzák, hogy oly csekély jelentőségű ez az ügy. Erre is reflektáltam már, de engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel még foglalkozzam egy kissé. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ha azt vitatják, hogy ez az ügy olyan lényegtelen, hát akkor miért harczolnak oly hosszú sorban a szónokok a mellett, hogy a többség véleménye fogadtassák el. Hiszen akkor hagyhatják szabadjára a dolgot, mindenki szavazzon meggyőződése szerint. (Helyeslés a balés szélső haloldalon.) De tulajdonképen miről van itt szó? Arról, hogy ez a ház, mint bírói testület, bíróságot képezzen, törvényszéket tartson és Ítéletet mondjon a mentelmi jogot sértő rendőrkapitány felett? Nem erről van szó ; hanem szó van csak arról, hogy a képviselőház ebben az ügyben a mentelmi jog sérelmét látja, vagyis^ kijelenti, hogy a mentelmi jog megsértésének oly jelenségei merültek fel az adott esetben, a melyek szükségessé teszik azt, hogy a képviselőház utasítsa az illetékeB minisztereket, a belügyi és igazságügyi minisztereket a további hivatalos eljárás megindítására. Erre azután mi következik? Az, hogy majd a belügyminiszter meg fogja tenni a a fegyelmi eljárás iránti intézkedéseket, az igazságügyi miniszter űr pedig utasítani fogja a királyi ügyészt, hogy a mentelmi jog sérelme miatt az illető rendőrkapitány ellenében a bűnvádi eljárást indítsa meg. Ha ez megtörténik, .. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Sághy Gyula: . . . vájjon attól félnek a túloldalon, hogy ha a független bíróság fogja megvizsgálni a dolgot, majd kiderül a felsőbb parancs kibocsátása. Mert ha nem ettől félnének, mi okuk lehetne elvonni ezen ügyet az elfogulatlan és független bíróság elbírálása alól, a mely hivatva van véglegesen eldönteni azt, hogy csakugyan fenforog-e az adott esetben a "mentelmi jognak sérelme, igen, vagy nem? S ha úgy találja az illetékes bíróság, hogy van, akkor az esetleges súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételével meg fogja szabni a büntetést; ha pedig úgy találja, hogy nincs sérelem, nos akkor egyszerűen fel fogja menteni az ezen váddal terhelt rendőrkapitányt. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, attól félnek ott az urak a túloldalon, hogy majd a bírói eljárás folyamán ki fog derülni, hogy az a rendőrkapitány felsőbb parancsra tette azt, a mit tett. (Ellenmondások a jobboldalm.) Ha ettől nem tartanak, hát akkor mi az oka annak, hogy a független bíróság Ítéletétől annyira félnek? Hiszen nem akarunk mi mást. Ha az urak azt állítják, hogy mi elfogultak vagyunk, hát jól van; de akkor elfogultak önök is. Akkor sem mi, sem önök véglegesen nem bíráskodhatnak ebben az ügyben, — de a kisebbség véleménye nem is végleges bíráskodás — és önök is kötelesek elfogadni a független bíróság ítélkezésének' lehetőségét, kötelesek megengedni, hogy ez az ügy független bíróság elbírálása alá tereltessék. Míg ezt nem tes2ik, evvel beigazolják a legnagyobb mértékben, hogy nincs igazuk, és hogy a pártérdeknek alá rendelnek egy ilyen nagy közjogi intézményt, a közjogi szabadsági garancziák a csorbítatlan fentartásának érdekét. És, t. képviselőház, még Emmer Kornél t. barátom és képviselőtársam tegnapi felszólalásának Utolsó pontjára is volna egy megjegyzésem. Mikor 8 bennünket felhívott arra, hogy hát végezzük e dolgot el szavazással mielőbb. Hiszen könnyen meg van adva önöknek is a lehetőség erre. Azt gondolják a túloldalon a t. képviselő urak, — és a mint előbb megmondottam, hiába gondolják, — ha azt gondolják, hogy talán mi azért karoltuk fel ezt, hogy az időt vele eltöltsük; tudjuk, ha akarjuk, azt az időt mással is eltölteni, ne féljenek attól; ha ezt a politikát tovább folytatják, ilyen inczidensekre nem szorulunk, hanem folytatjuk azért, mert nem akarjuk megengedni, hogy pártérdekből ilyen fontos jog, mint a minő a mentelmi jognak közjogi, közszabadsági garancziális intézménye, bogy ilyen fontos jog egyszeri! pártérdeknek, vagy egyszerű szeszélynek legyen alárendelve. (Úgy van! Úgy van! hálfdb'L) Azt akarjuk elérni, hogy lassanként belássák az urak a túloldalon, hogy evvel még a saját többségi véleményüknek sincs prejudikálva, mert az a független bíróság majd ítél a felett, bogy kinek van igaza, a kisebbség, vagy a többség vélemé-
