Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-373

8<S. országos ülés 1898. deczember 6»áii, kedden. 141 nyének, mert mihelyt a mentelmi jog a bíróság elé kerül, — pedig az uraknak meg van adva arra a lehetőség, hogy ebbe belenyugodjanak, — akkor azonnal meg íog szűnni a vita és azonnal szavazás alá fog bocsáttatni ez a kérdés, a mint kijelentik az illetékes tényezők, kijelenti a miniszter urak közül valaki, nem pedig az államtitkárt küldik sorompóba, hogy ők maguk is akarják, hogy ezt az ügyet a független bíróság birálja el, mert meg vagyok győződve, hogyha ezt egy miniszter kijelenti, a többség túlnyomó része nem a többségi véleményét a bizottságnak, hanem a kisebbségnek véleményét fogja elfogadni. T. képviselőház! Be akarom fejezni felszólalásomat, mert sajnosán látom, hogy itt nem a meggyőződések döntenek, dönt a pártérdek, a mely, úgy látszik, Magyarországnak alkotmányosságát semmibe se veszi, mert sajnos, hogy oda sülyedtiink, oda sülyedt Magyarországban a Bánffy kormányzata alatt az alkotmányosság iráuii érzék, hogy egy horvát miniszternek és a horvátoknak kell sietniök Magyarország alkotmányának megvédésére. (Úgy van/ Úgy van! Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Szívesen vegyülök felszólalásommal én is ezen éljenbe, a melyet ezen miniszternek t. képviselőtársaim kiáltottak, mert valóban ez lélekemelő az alkotmányosság sűlye désének ezen szomorú korszakában és az a fehér lap, a melyet Deák Ferencz nekik adott, úgy látszik, eredményez náluk, mert ők sietnek, legalább a miniszterük, sokkal magyarabb érzéssel, mint a kormány többi tagjai, sokkal több alkotmányos érzéssel, az alkotmányosság megmentésére. Nem fogadom el a többségi, hanem a kisebbségi véleményt. (Élénk helyeslés és tetszés a halés szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Úgy látom, hogy az események a forrponthoz közelednek. Úgy látom, t. képviselőház, hogy a honatyáknak homlokán kiül a hazafias aggodalom, és a nagy kérdéseket mozgató elemek és események az én kedélyemre is befolyással vannak és én is olyan tények hatása alatt fogok beszédemhez, a melyek bizonyára nagyobb mértékben megérdemlik, hogy velők foglalkozzék a ház, mint azon eset, a mely a mentelmi jog sérelmével kapcsolatosan ma tárgyaltatik. (Halljuk!) Igaz, t. képviselőház, hogy ha magát a tényállást, a mely Rakovszky t. képviselőtársammal lejátszódott, teszem tisztán bírálatom tárgyává, én is arra a konklúzióra jöhetek, hogy a napirenden levő nagyobb kérdések mellett ez kisebb jelentőségű ma. De látva, hogy a tények erejéből merített e kisebb jelentőségű eset, ma már a vitatkozás terén oly magaslatra emelkedett, a hol a végrehajtó hatalommal a képviselő egyik legkiválóbb joga ellen való visszaéléséről van szó; (Úgy van ! a szélső baloldalon.) látva, hogy ez esetben már nem csupán az a kérdés jut megbiráläs alá, vájjon a meitelmi jog sértetett-e, vagy sem, hanem átcsillámlik, átszűrődik egyes felszólalásokból az is, hogy e kormányzat Magyarország alkotmányának veszélyeztetésére is képes, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy e kormányzat már bejelenti, hogy a mentelmi esetet a jelen alkalomból arra is fel akarja használni, hogy mikor adassék számára passepartout a jövőben elkövetendő hasonló brutálisokra, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és azt a képviselőt, a ki alkotmányos kötelességének néha súlyos viszonyok közt való lerovásában, de mégis kötelességteljesítésben jár el, hogy akarja kiszolgáltatni a brutális rendőri hatalomnak, (Úgy van! balfelől.) akkor le kell mondanunk arról, a mit t. képviselőtársam Emmer Kornél tegnap szózatként elénk állított, hogy szavazzunk. (Igás! Úgy van! balfelől.) Hiszen Molnár Béla t. képviselőtársainnak beszéde már szembeállította a törvényhozásnak, a képviselőnek a tekintélyét a rendőrségnek a tekintélyével, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és a mérleget nem a törvényhozó, hanem a rendőr javára vonta le; úgy állította oda a tételt, hogy ha a rendőr hatalmi tekintélye összeütközésbe kerül a képviselőház alkotmányos jogosultságán alapuló képviselői tekintélylyel, úgy a rendőri tekintélyt kell megvédelmezni és nem a képviselőház tekintélyét (Felkiáltások balfelől: Gyalázat!) és nem annak törvény által biztosított jogait. Ha e mellett figyelemmel birálom azt a beszédet, a melyet a most újból bujkáló igazságügyi kormány (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások; Hol van?) tegnap az ő államtitkára útján lanszirozott, a melyben a legutolsó zugfiskálishoz sem méltó rabulisztikával állította oda (Úgy van! a szélső baloldalon.) a felállított példákkal, hogy a rendőri preventív intézkedések révén éa azok számára biztosított tekintély révén el akarják venni a képviselőháznak azt a jogát, a melyet Magyarországon nemcsak azért kell féltékenyen őriznünk és megvédelmeznünk, mert ime már is van kormány, a mely az alkotmányt magát sem akarja megtartani, (Ügy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hanem ezenfelül azért is, t. ház, mert a mi őseink 1723-ban a X. törvényczikkben és 1795-ben a XIII. törvényczikkben évszázadok keserű tapasztalatai, szomorú tényei alapján azért is kodifikálták ezt a mentelmi jogot, mert idegen hatalommal szemben is biztosítani kell Magyarország törvényhozása számára azt a jogot, (Úgy van! Úgy van! a szélső bilóldalon.) a mely abban áll, hogy a képviselő mindentől függetlenül és teljes személyi és vagyoni épségének tudatában úgy teljesítse köte-