Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-373

873. országos illés 1898. decz ember 6-án, kedden, |gg a konkrét esetre, mert a konkrét esettel semmi hasonlatosságot, semmi analógiát nem tüntetnek fel? Hiszen nem arról volt szó, hogy képviselő társam a vásártérre akart volna menni; akkor nem a salvus eouductust sértették volna meg; más irányban sértetett volna meg a képviselőnek a mentelmi joga: személyes szabadság és zaklatás czímén. De képviselőtársam nem máshova akart menni, hanem az ülésre akart jönni, tehát itt valósággal a salvus conductus megsértéséről volt szó, ott ellenben a mentelmi jog egészen más irányban való sérelmének a kérdését vethették volna fel. Épen azért arra sem reflektálok, hogy itt zaklatásról beszél. A zaklatás nagyfontosságú szempont a mentelmi jog harmadik alkateleménél: a feltételes immunitásnál. Ott a képviselőház, mikor egy képviselőnek kiadását kérik hatósági üldözés czéljából, a fölött itél és azt mérlegeli, vájjon van-e abban zaklatás, vagy nincs? Ha nem találja zaklatásnak, akkor ki szokta adni a képviselőt ; ha zaklatásnak találja, akkor megtagadja a kiadást; következőleg az a zaklatás, a melyet ő kapcsolatba akart hozni a konkrét esettel, itt szintén nem áll fenn. És az sem tesz különbséget, azért ez a megkülönböztetés sem volt helyes a konkrét esetben, ha más irányban különbség forog is fenn az elővezetés és letartóztatás között, a mit ez irányban tett az államtitkár úr, mert a jelen konkrét esetre való vonatkozással ennek a megkülönböztetésnek egyáltalában semmi jogi értéke és jelentősége nincs. Miért ? Mert hiszen ha a képviselő a képviselőházba akar bejönni, egészen mindegy az, hogy elö'vezettetési parancs, vagy letartóztatás és az előbbinek végrehajtása által gátoltatik-e a házban való megjelenésben, vagy pedig akár vizsgálati fogság által, ha egyszer az ő salvus conductusa meg lett sértve akkor, a mikor a képviselőházba akarván jönni, ebben ő meggátoltatott. Akárki teszi ezt, a mentelmi jog alkateleme, a salvus őonductus meg van sértve. De annál súlyosabb ez a sértés akkor, ha hatósági közeg, mint a rendőrkapitány részéről eszközöltetik illetéktelen, hatáskörét túllépő intézkedés által, úgy, hogy én, bár jeleztem, hogy mellékesnek tartom e körülményt, de azért egyetértek Chorin Ferencz t. képviselőtársammal, hogy a rendőrkapitány, a midőn megsértette a salvus conductust, egyúttal hivatalos hatalommal való visszaélést is követett el, de ennek vizsgálatába nem bocsátkozom, sem a ház nem bocsátkozhat, mert ez másodrendű s nem idetartozó kérdés. Áttérek röviden azokra a többi mellékkörülményekre, a melyekkel azok a t. képviselőtársaim, kiket a túloldal mint kisebb kaliberű ágyúkat az első rohamra kibocsájtott, igyekeztek elhomályosítani, elfedni azt, hogy itt a mentelmi jog megsértése forog fenn. Én ezeket a mellékkörülményeket, mint olyanokat, a melyek figyelembe nem vehetők, eleve kiselejteztem, ennélfogva engedjék meg, ihogy ezen képviselőtársaim felszólalásával rövidség okáért összefoglalva foglalkoztassam. Szőts Pál, Piukovich József és Molnár Béla képviselőtársaim kicsinylik az egész mentelmi jogot, (Halljuk! Halljuk/) és azt mondják, hogy ez semmi, majd nekimennek a jogegyenlőség szempontjából. Erié nem kell hosszasabb válasz, mert a jogegyenlőség szempontja itt nem döntő, nem irányadó. Ezt már előttem Cborin Ferencz, Hódossy Imre és Győry Elek t. képviselőtársaim bővebben kifejtették. Nincsen abban a jogegyenlőség megtámadva, mert ez nem egy privilégiuma egyes képviselőknek, ez közjogi garancziája, közjogi biztosítéka a képviselőház szuverenitásának. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Azután azt mondják, hogy Rakovszky István képviselő úr is megsértette a rendőrkapitányt. Erre már megfeleltem, hogy ez megint más kérdés. Ha sérelem történt a rendőrkapitányon, módja van a rendőrkapitánynak kikérni Rakovszky Istvánt a háztól, ámbár, a mint a dolog történt, a miot a dolog elő lett adva, abban én nem látok semmi sértést. Mert ő nem azt mondta, hogy »haszontalan«, hanem, hogy: »micsoda haszonta)anság«, tudniillik az a ténykedés, hogy őt feltartóztatják. »Majd én meg'tanítom az urat«, hogy tudniillik hivatalos hatalmával vissza ne éljen : ebben még szintén nincsen sértés, de ha látnak benne, akkor tessék a maga útját-módját követni: ez azonban még nem teszi meg nem történtté a mentelmi jognak megtörtént sérelmét; ez enyhítő körülmény lehet a sértőre nézve, de nem mentő körülmény. Azután azt hozzák fel különösen, hogy nem sokáig gátoltatott a képviselő, hogy Szőts Pál t. képviselőtársamnak rábeszélésére rögtön visszavonatot az elővezetési parancs. Ezt Szőts Pál t. képviselőtársam is megerősíti, hozzátéve, hogy az ő rábeszélésére vonta vissza a rendőrkapitány az elővezetési parancsot; tehát az már előbb végre lett hajtva, annak tudatában, hogy az illető képviselő, foganatosítva lett azzal, hogy a rendőrök körülvették. Tehát maga a mentelmi jog sérelme végrehajtatott; hogy aztán az tovább nem folytattatott, az megint egy mellékes körülmény, a mely a beszámításnál lesz esetleg figyelembe veendő. Azt hozzák fel, hogy súlyos feladata volt a rendőrkapitánynak, mert a közönség előtt a rendőrség népszerűtlen. Hát, bocsánatot kérek, én elismerem, hogy súlyos feladata volt. De mért súlyos a feladata, és mért népszerűtlen a rendőrség ? Azért, mert nem szokta figyelembe venni a határokat és korlátokat, melyeket figyelembe venni tartozik. Hozzanak csak ide olyan rendőr